Sziasztok! :)
Meghoztuk a következő részt :) Reméljük elnyeri a tetszéseteket

Taehyung-> VVYaoi
Jungkook-> Kimi

Jó olvasást! ;)

Jungkook

Nem számítottam arra, hogy Taehyungot ennyire megváltoztatta a hely. Hyori elmondása szerint  egy egészen vidám fiú volt és annak ellenére milyen háttér állt mögötte mindig mosolygott.

Bár, egyáltalán nem csodáltam hogy más lett. Ez a hely egy börtön, egy béklyó amibe ő nem illett bele.

Fogalmam sem volt miért reagáltam olyan hirtelen a mondandójára, de tombolt bennem az alfa, hogy márpedig velem nem fog így viselkedni, vagy beszélni. Sértette az önbecslésem és azt is, hogy én segíteni jöttem ide amivel ő is tisztában volt. Gondoltam hogy hihetetlen sok rossz emlék és negatív tapasztalat állt dacos személyisége mögött, de mégis adhatott volna egy esélyt és nem azonnal támadnia kellett volna engem.

Nagy sóhajjal picit hátrébb léptem tőle, de továbbra is gyönyörű, kék szemeit kémleltem. Azok voltak az egyetlenek, amik arról árulkodtak ki is ő valójában. Egy fiú, akinek szüksége van a segítségre és arra, hogy valakibe megkapaszkodhasson és felemelkedhessen újra, hogy ismét egy vidám ember lehessen vagy legalább levehesse ezt a hamis állarcot, amit már kitudja mióta tart maga előtt, hogy megvédhesse szerény személyét.

- Bocs.. nem akartam ilyen erőszakos lenni veled. - néztem le kezemben tartott csuklójára, amin tisztán látszottak a zúzódásnyomok. Tényleg nem kímélik itt. Szörnyű.

Felnéztem az arcára, ami semmit nem árult el nekem. Egy semleges mimika pihent gyönyörű orcáján, ami egyáltalán nem illett hozzá. Bár, nem ismertem de azt azonnal megmondhattam volna, hogy akárcsak a nővérének, neki is sokkal jobban állna ha mosolyogna. És én minden erőmmel azon leszek, hogy láthassam azt a kedves ajakgörbületet, akkor is ha ez nem lesz egy egyszerű feladat.

Készen állok rá, hogy megtörjelek Kim Taehyung.

- Nem probléma. Tudom kezelni az ilyen helyzeteket. Ne gondolja, hogy ez nekem olyan nagy trauma volt. - nézett rám lenézően és kezét kihúzva ujjaim közül ült vissza az ágyára.

Meglepettség futott át arcomon, de azonnal rendeztem vonásaim és inkább körbe néztem a szobában.

Semmi nem volt bent ami egy picit is Taehyungról árulkodott volna. Ezek teljesen kiölik az emberekből a különlegességet és a valódi énjüket. Egy húsz éves fiú, akinek még az életének vissza van a java, itt van ebben az ocsmány, koszos, fehér szobában és az egyetlen szórakozása az, hogy a rácsos ablakon néha - néha kitekint, hiszen más "izgalmas" dolog nem nagyon van itt bent. Egészen biztos hogy én is megörülnék ezen a helyen.

- Holnap megint jövök hozzád és be is költözöm egy időre az intézetbe, hogy többet tudjak veled foglalkozni. - néztem vissza rá, mikor végeztem a körbetekintéssel.

- Nem hinném, hogy erre nagy szükség lenne. Egy óra is teljesen elég naponta. Nem kell több. Már most unom amúgy is a képét és ha egy óránál többet kellene önnel haverkodnom az megőrjítene teljesen. Ja, de amúgy is mindegy mert már az örültek házában vagyok. Nem, de? - vigyorodott el eszelősen, amire csak megráztam a fejem. Tudtam hogy ez nem ő. Ez csak az a maszk amit magára kapott. Félt attól hogy én is olyan vagyok mint a többi ápoló itt. Láttam őket a körbevezetés során és én se bíznám magam rájuk az egészen biztos. Pedig én még megbírom magam védeni mivel alfa vagyok, na de egy omega szörnyeteggé alakul itt. Csak is így tudja megúszni a fájdalmakat.

- Pedig muszáj lesz azzal élned, hogy most jó ideig a képemet fogod nézni. - mosolyodtam el pimaszul az ő szavaival élve.

Meglepetten nézett vissza rám, de azonnal újra felvette magára a semleges arcot, hogy nehogy meglássam az igazi énjét, hisz ehhez volt hozzászokva. Miért vagyok ezen annyira fennakarva? Minden ilyen szörnyű létesítménynek az a célja hogy kiölje a "betegekből" a személyiségüket.

- Szerintem ideje lenne mennie. - fordította el tekintetét rólam, ezzel is kimutatva hogy nem vágyik tovább a társaságomra.

Vettem az adást és elindultam az ajtóhoz, hogy elhagyjam Taehyung szobáját, de mielőtt kimentem volna, visszafordultam hozzá. Meglepetten konstatáltam, hogy engem néz az omega, de amint összekapcsolódott újra a tekintetünk zavartan hajtotta le a fejét. Láttam rajta, hogy érdeklem és ez nekem nagyon tetszett. Vajon mit gondolhat rólam?

- Remélem idővel megbékélsz velem és sikerül majd együtt dolgoznunk az érdekedbe. - mosolyogtam rá csábosan, majd egy apró bólintást után magára hagytam.

Az őr, aki az ajtó előtt volt biztonsági okokból, visszakísért az intézményvezetőhöz, hogy átbeszéljük az ideköltözésem és, hogy hogyan fognak zajlani majd a dolgok az itt tartózkodásom során. Végül abban maradtunk, hogy a holnapi nappal beköltözhetek a szállórészre, amit az itt dolgozók számára tartottak fent és meg is kezdhetem a Taehyunggal való foglalkozásom.

Miután sikeresen megtörtént a megbeszélés, elhagytam az irodát és megpróbáltam mégegyszer végigmenni azon az útvonalon, ahogy Tahyunghoz eljutottam a vezető által. Elkell igazodnom egyedül is ha egy jó ideig itt fogok dolgozni.

Hyorinak elfogom újságolni a mai napot, mert egészen biztos, hogy nagyon boldog lesz. Azon leszek, hogy minél előbb láthassa az öcsét. A bizalmába kell vérkőznöm a vezetőnek és muszáj lesz Taehyungból a legjobb énjét kihoznom ahhoz, hogy úgy ítéljék meg elhagyhatja velem az intézményt és a mi saját magán klinikánkra vihetem, ahol még több kezelést kaphat majd. Persze a terv második fele már nem valós. Nem akartam az én munkahelyemre vinni, azt már simán elfogom tusolni hogy nem került oda be. Az a lényeg, hogy innen kijusson és legjobb barátom újra láthassa az öccsét, akit már tíz éve elzárnak tőle.

Éppen a babaszoba előtt haladtam el, mikor valamilyen oknál fogva lábaim nem vittek tovább. Megálltam és érdeklődve tekintettem be a kis ablakocskán, ahonnan jól kivehető volt a szoba. Meglepetten vettem észre, hogy egy fehér ruhás férfi állt bent, de mikor pont úgy fordult, a döbbenet még jobban kiült az arcomra. Taehyung volt az előbb említett, egy csöppséggel a kezében és mosolyogva kémlelte a picit.

A lélegzetem is elállt a látványtól. Taehyung ide járna abban a szabadidőben, amit kap nap mint nap?

Taehyung

Nagyon meglepődtem azon, hogy Jungkook bocsánatot kért tőlem és kicsit vicces volt nézni ahogy a belső alfával harcol. Mondjuk ezt teljesen átérzem. Sokszor engem is a belső omegám helyre akart tenni, hogy ugyan már viselkedjek a fajomhoz méltóan, ne pedig úgy mint egy kis tini alfa. Csak valahogy ez az omega nem akarta észrevenni, hogy nem vagyunk egy biztonságot nyújtó alfa karjai között, így muszáj másképp viselkednem ha túl akarom élni az ittlétet.

Bár szabad lehetnék...

Hamar eljött a délután és miután Jungkook nálam járt, nem nagyon volt semmi kötelező foglalkozás az intézményben. Mivel jól viselkedtem, ezért az igazgató megengedte, hogy a szabadidőmbe azon a helyen lehessek, ami a legkedvesebb számomra mióta itt voltam. A baba részlegen.

Mikor még fiatal omegaként kerültem ide, akkor nagyon furcsának találtam azt a helyet és egyik este fogtam magam és kiszöktem, hogy megnézzem mit rejt az a szoba, ahová általában a nőnemű omegák jártak. Benéztem, és nem hittem a szememnek. Rengeteg kiságy, amikből apró hangokat, vagy éppen hangos sírásokat lehetett hallani. Tudtam hogy kisbabák, de még sose láttam őket, így mikor nem volt bent egy nővér se, odamentem az egyik ágyhoz, hogy megvigasztaljam a picit, aki olyan hangosan sírt.

Ott álltam 10 évesen, egy alig pár hetes babát fogtam a kezembe és valami hihetetlen jó érzés kerített hatalmába, amikor azaz apró kis lény rám mosolygott. Azóta elég gyakori vendég voltam és lassan túl feltűnő is, mert ahogy idősödtem én se maradtam olyan alacsony, aki mindenhová eltudott bújni. Mivel az igazgató látta, hogy nem vagyok veszélyes a babákra nézve, megengedte hogy bemehessek, sőt ha akartam segíthettem is. Ez az egyetlen pozitív dolog ebbe a helyben.

-Hát szia szépség. – fogtam kezeimbe az apró omega kislányt, aki itt született, ugyanis édesanyja is ennek a helynek a rabja.

Az anyja csak egy szerencsétlen omega volt, akit megerőszakolt egy alfa ápoló, melynek eredménye ez a tündéri kislány a karjaimban. Nem véletlenül viselkedek így az alfákkal. Őket nem érdekli kit basznak meg és mi lesz az eredménye. Az ő gondolkodásmódjuk szerint a kölyökkel törődjön az anyja, annak ez a dolga.

-Vajon nekem is lesz egyszer egy ilyen szépségem? – kérdezem magamtól hangosan, miközben az omega babára mosolygtam, de nem számítottam válaszra.

-Minden omega "ajándéka" egy gyönyörű baba. Ez alól te sem vagy kivétel Taehyung – Jungkook hangja térített észhez és a kezemben lévő babát azonnal visszatettem az ágyába, én pedig amilyen gyorsan csak lehetett elmenekültem a helyszínről.

Oh hogy a franc essen belé. Pont Jungkooknak kellett így látnia, akinek még véletlenül se akartam megmutatni gyenge pontjaimat. Hát most már az én szerencsétlenségem miatt tudja az egyiket. Mennyi idő mire a többire is rájön?

-Taehyung kérlek várj. – hallottam meg Jungkook hangját mögülem miközben próbált utolérni, én viszont ennek ellenére inkább gyorsítottam lépteimen, mintsem lassítottam volna. - Figyelj, nincs ezzel semmi baj. Omega vagy természetes, hogy így állsz a babákhoz.

-Jah persze, mert egy alfa erre nem képes ugye? Ti csak arra vagytok kitalálva, hogy szerencsétlen omegát magatokévá tegyétek, majd otthagyjátok egy gyerekkel. – lassítottam le és mikor éreztem hogy utolért akkor fordultam felé, hogy folytassam amit elkezdtem. - Ne nézzen így! Ön is alfa. Biztos volt már együtt omegával

-Nem hiszem, hogy ehhez túl sok közöd lenne Taehyung. De ha ennyire tudni akarod,...igen voltam már együtt omegával – keményedett meg pillantása és szinte láttam, éreztem ahogy próbálja visszafogni magát.

-Nagyszerű. – forgattam meg gúnyosan szemeimet, és mérgesen kezdtem el felé közeledni, de ő nem hátrált meg. Állta a tekintetem. -Gondolt arra, hogy nem-e hagyott maga után egy kölyköt? – láttam hogy megfogtam a kérdéssel és szinte hallottam a gondolatait, ahogy végigpörgeti magában, hogy vigyázott-e akkor mikor lefeküdt azzal az omegával.

-Más alfákkal ellentétben kedves Taehyung, én tudom mi az a védekezés. Tisztában vagyok vele milyenek a mai alfák, és szégyen a rétegünkre nézve. De én más vagyok és erre te is rá fogsz jönni ha egy kicsit engedsz a falaidból, amiket magad köré építettél. Ennek ellenére teljesen megértelek, mert alfavédelem nélkül, te is csak egy gyenge és sebezhető omega vagy. - húzta egy féloldalas mosolyra ajkait, amivel a bennem éppen kialudni készülő tűzet újra belobbantotta.Hihetetlen harag lett újra úrrá rajtam.

-Hogy mert gyengének hívni engem? Nem is ismer, de úgy állít rólam dolgokat, mintha csak ezer éve tudná, hogy ki vagyok, mit szeretek – kaptam fel a vizet rajta. Néha még magamon se tudok kiigazodni, nehogy már egy idegen engem ilyen hamar kiismerjen.

- Pszichiáter vagyok Taehyung. Remélem nem felejtetted el. – nyúlt felém kezével és hiába húzódtam el, jött felém egészen addig míg kezével meg nem érintette az arcomat. Hirtelen kezdett el égni a bőröm és képtelen voltam elemelni róla a tekintetem. Rabul ejtettek egy pillanatra azok a sötét, lelkemig hatoló szembogarak.

Mit tud ez az alfa?

Na mit gondoltok sikerül Jungkooknak megtörnie Taehyungot, hogy legalább neki nyíljon meg?
Vajon mi lehet az oka annak hogy Taehyung ennyire szeret a babáknál lenni?

Reméljük tetszett nektek a rész :)

Bye Kimi, VVYaoi