Sziasztok! Itt van a folytatás :)

Taehyung -» VVYaoi

Jungkook -» Kimi

Jó olvasást! :)

Jungkook

Egy jó ideig csak bámultam magam elé és még az sem zavart, hogy a készülék a kezembe búgással jelezte, hogy a túloldalon a másik fél már letette. Nem tudtam elhinni, hogy szerelmem végre annyi hónap után előkerült. Nem kapcsoltam, hogy éppen hol tartózkodik, nekem csak az volt a fontos hogy meg lett.

- Ki volt az JungKook? Mi a baj? Miért vágsz ilyen fejet? - tette fel sorra a kérdéseket Hyori, amikkel végre magamhoz térített és picit megrázva a fejem pattantam fel a székből.

- Taehyung előkerült. - indultam meg ki a konyhából, hogy magamra kapjam kabátom és cipőm, nem is foglalkozva azzal éppen mi volt rajtam. Látni akartam őt...

- Héj,héj... állj már meg. - futott utánam barátom, hiszen nem sok információt osztottam meg vele. - Hol van? A rendőrség volt? - fordított maga felé, mire idegesen túrtam a hajamba, mert ezzel is csak feltartott.

- Korházban van...a szülészeti osztályon. - mondtam neki és fordultam is el, hogy végre elinduljak, mikor leesett mi is hagyta el a számat. - Mit keres ott Taehyung? - dermedtem le teljesen és kikerekedett szemekkel néztem hátra Hyorira, aki mindentudóan vigyorodott el.

Jó darabig csak álltam ledöbbenve az előszobában, amit barátom ki is használt hogy magára kapja meleg holmiját, majd csak akkor tértem magamhoz igazán, amikor már a kocsi ajtaját nyitotta ki nekem, hogy kivételesen ő vezessen el a korházig.

Egyszerűen nem tudtam összerakni a dolgokat a fejemben. Mikor? Hogyan? És egyáltalán én vagyok az apuka? Nem lehet más miatt azon az osztályon, csakis azért mert terhes lett és megszülte a gyermeket. Nagyon sok minden futott végig a fejemben, de a bűntudat egyre jobban eluralkodott rajtam. Ha tudtam volna hogy várandós, foggal körömmel akadályoztam volna meg, hogy elhagyja a házamat. Egy omega ilyenkor óriási veszélynek van kitéve, bár ha jól sejtem ő sem volt tisztában a dologgal akkor még. Tudomásom szerint ha egy omega terhes, sokkal ragaszkodóbb lesz az alfájához és a kellemes illata is valahogy másmilyen lesz mint addig. Mikor szerelmem elment, nem tűnt fel semmi ezekhez hasonló dolog, így valószínűleg akkor még nagyon kezdeti fázisban lehetett az apróság a hasában.

Hyori kisegített az autóból, mert magamtól ekkora sokk után észre se vettem, hogy a jármű már rég megállt és a korháznál vagyunk. Legjobb barátom maga után húzott, egészen a recepcióig, ahol eligazítottak minket.

Nagyon izgultam és ez a fajta adrenalin egyre csak erősödött bennem mikor a hosszú folyóson haladtunk végig, ami elvezetett minket Taehyung kórterméhez.

Hyori, aki eddig rángatott maga után, hirtelen megdermedt, így nekem is muszáj volt megállnom.

- Mi a baj? - néztem rá értetlenül, de ő csak előre meredve rázta meg picit a fejét, ezért követtem én is a tekintetét, hogy megtudjam mi ütött belé.

Itt-ott egy két nővér volt a folyóson, akik a dolgukat végezték, viszont egy házaspárt is fel véltem fedezni a sok fehérruhás között.

- Őket nézed? - biccentettem a férfi és a nő felé, mire bólintott egyet. - Ismered őket? - tettem fel még egy kérdést, mire egy nagy levegőt vett és rám pillantott.

- Bár ne ismerném őket Kook. - suttogta elcsukló hangon és mikor könnyek gyűltek a szemébe tudtam hogy sietnünk kell ha megszeretnénk óvni Taehyungot.

Taehyung

A babámat nézve idegeskedtem azon, hogy vajon ki fog előbb berontani a kórterembe. Jungkook és a nővérem, vagy pedig a szüleim. Egyfolytában azt hajtogattam magamba, néhol hangosan, hogy ne az életem megrontói legyenek most gyorsabbak. Nem is kellett volna értesíteni őket, de itt most nem vádolhattam az egészségügyi dolgozókat, hiszen ők csak azt tették, ami ilyenkor elő volt írva nekik. Az egyetlen hibás az csak is én voltam. Ha akkor végighallgattam volna Jungkookot és nem játszom a hisztis, makacs omegát, valószínűleg akkor is lennénk, de nem azért aggódnánk, hogy a szüleim mikor toppannak be.

Lányomat ringatva mosolyodtam el, ugyanis az ő valója volt az egyetlen, ami ezekben a percekben megtudott nyugtatni. Csendben tűrte, hogy kis pisze orrát megérintettem, hogy puha arcán végigsimítottam.

Nagy hangzavart okozva nyílt a kórterem ajtaja, ezzel egy kicsit kizökkentve engem mély gondolataimból. Félve fordítottam a hang irányába fejemet, de mikor megláttam kik törtek rám, hatalmas kő esett le a szívemről.

- Taehyung... hála istennek hogy előkerültél. – Hyori volt az első, aki megindult felém, s ügyelve a karjaimba lévő újszülöttre ölelt magához. Könnyeim akaratlanul is megindultak, ugyanis rettenetesen hiányzott a nővérem ölelése, az illata és az egész valója. - Édesem. Itt vannak ők is... De megfogunk védeni! – nézett rám majd Jungkookra, aki még mindig dermedt pózban állt az ajtóban és tekintetét hol rajtam, hol a lányán tartotta.

- Jungkook...én sajnálom. – furán nézet rám miután ezt kimondtam, de mikor a kezembe lévő kislányt odanyújtottam neki, rájött hogy ki is ő és könnyes szemekkel vette át tőlem. - Lemaradtál a saját lányod születéséről és erről csak is én tehetek. Szörnyű vagyok. - folytak le könnyeim az arcom, ezzel is kifejezve mennyire sajnálom a dolgot.

Az alfa tátott szájjal nézte a most már őt bámuló kisbabát, aki amikor észrevette hogy más kézbe van, egyből kinyitotta a szemeit.

- Annyi kérdésem lenne és megannyi megbeszélni valónk. – nézett fel rám, de tekintetében egy cseppnyi harag se kapott helyet, ami azért adott egy kevés megnyugvást. - Nagyon örülök, hogy előkerültél Taehyung. – csuklott el a hangja és egy másodperc alatt tolta arrébb nővéremet, hogy ő tudjon magához vonni.

Ez az ölelés többet ért mindennél. Olyan biztonság érzetet adott, amit az alfa szokott nyújtani az omega párjának és gyermekének. Másik kezemmel viszonoztam gesztusát és azt kívántam, hogy ez a pillanat sose múljon el.

Az ajtó újra nyílt, de bár bezártál volna maguk után nővéremék, hogy ne ronthassák el azok az emberek ezt a pillanatot, akik eddigi életem során mindent tönkretettek, ahogy engem is. Ha Jungkook nem lett volna nekem és nővérem nem tart ki mellettem, a saját szüleim örömére, teljesen beleőrültem volna az akkori helyzetembe. Ezek után képesek voltak ideállítani és kitudja milyen okból érkeztek most...

Na itt is lennék a következő résszel :D

Na hát végül Jungkookék picit gyorsabbak voltak, de sajnos Taehyungék szüleit nem tudták visszatartani :/

Vajon mi lesz ez után? Mit szeretnének még Taehyungtól?

Reméljük tetszett nektek ez a rész :))

Köszönjük a sok visszajelzést! Mindig örömmel fogadjuk őket:))

Bye, Kimi x VVYaoi :)