Sziasztok meghoztuk a folytatást :)

Taehyung -»VVYaoi

Jungkook -» Kimi

Jó olvasást! :)

Jungkook

Ledermedtem ahogy a főnököm mocskos hangja eljutott a tudatomig. Azt hittem ennél mélyebbre nem süllyedhet, de tévedtem. Azok után, hogy Taehyungból és belőlem hasznot húzott, képes lenne tönkretenni az életünket azzal, hogy elmondja az omega fiú szüleinek, hogy hol találják. Annyi szerencsém volt most, hogy szerelmem elszökött, így ha Mr. Lee úgy döntene hogy megosztja azokkal az undorító emberekkel merre találják Taehyungot, szerencsére csak velem futnának össze, ami még a hasznomra is lehetne.

- Innentől kezdve nem érdekel mit tesz. Viszont mint mondtam nem fogom a dolgokat annyiban hagyni. - pillantottam hátra rá, majd tovább nem is foglalkoztam vele.

Bármennyire is nem mutattam magam zaklatottnak, nagyon is az voltam. Ebben a helyzetben viszont erősnek kellett maradnom, hogy nehogy fogást tudjon találni rajtam felettesem. Muszáj volt egy kicsit kiszellőztetnem a fejem, így elindultam sétálni egyet. Nem akartam ilyen állapotban autóba ülni, mert tartottam attól, hogy a figyelmem nem lesz jelen az út során és nem akartam elveszíteni az életem a saját felelőtlenségemből. A legfőbb célom most az volt, hogy megtaláljam a szerelmem.

Nagy sóhajjal igyekeztem a közeli park felé, mikor véletlen valakinek nekimentem.

- Nem nézel a lábad elé alfa? - morrant rám egy mély hang, amire azonnal felkaptam addig lehorgasztott fejem. Egy velem egy magas széparcú fiú állt velem szemben és egy picit alacsonyabb mogorva srác. Nem tudtam melyikőjüknek mentem neki, de azonnal mélyen meghajoltam mind a kettejük előtt.

- Ne haragudjatok. Nem volt szándékos. - ejtettem ki halkan szavaim, majd felegyenesedtem.

A sötét hajú rosszallóan meredt rám, még a másik magasabb, kíváncsian méregetett. Ha jól éreztem az utóbbi személy omega volt, illatából kiindulva. Azonnal eszembe jutott a szerelmem, amire szemeim azonnal könnybe lábadtak.

- Elnézést mégegyszer. - motyogtam és elsiettem amilyen gyorsan csak tudtam. Nem volt jellemző a társadalmunkban hogy egy alfa ilyen gyenge és megtört legyen, de képtelen voltam Taehyung nélkül boldog lenni. Mindenről amit csak láttam ő jutott eszembe és ez kezdett teljesen kikészíteni. Összetörtem és tudtam, hogy még csak most jön a java. Ha meg is találjuk, kitudja milyen körülmények között, amire még nem voltam felkészülve, de nem lehetett tovább húzni az időt. Reménykedtem abban, hogy ha mi nem is akadunk a nyomára, legalább a rendőrök szerencsével járnak és egyszer boldogan állítanak be hozzám, hogy meg van az elveszett bárány.

Szemeimet törölgetve ültem le egy padra a közeli parkban és szerencsémre nem is voltak sokan, így nem kellett szégyenkeznem nevetséges valóm miatt. Nem így kellett volna viselkednem, de most ez érdekelt a legkevésbé. Úgy éreztem ha nem adom ki magamból ezt a sok rosszat, akkor teljesen szétesek és nem lesz még ennyi erőm se reménykedni. Pozitívnak kellett maradnom, de már nagyon sok hónap eltelt és Taehyungról még mindig semmi hír nem volt.

Egyetlen egy dolog tudott nyugtatni, az a kellemes kis bizsergés, ami elcsitította negatív gondolataim és szétáradt egész valómban, mintha szerelmem simogatna hogy tudtomra adja, jól van.

Taehyung

A mai napot egyedül töltöttem, ugyanis ameddig a többiek a dolgukat tették, addig én szigorú ágy nyugalomra voltam helyezve. Igazából nem is bántam, mert így sokkal jobban tudtam tisztaságot varázsolni a fejembe és nem keveredtek össze vissza a gondolatok bennem. Az első és a legfontosabb, melynek tünetei is születtek az az, hogy nagy valószínűséggel gyermeket várok, méghozzá Jungkook babáját, aki nem tudom mikor, de megfogant bennem. Először a rosszullétek jelentkeztek, majd egyre több más erre utaló jel. Az a bizonyos édes alma illat, ami nyilvánvalóan a hasam környékén volt sokkal inkább érezhetőbb. Mi ez ha nem az, hogy gyermeket várok? Egy új kis élet, akit végre védeni fogok és minden szeretetem ami bennem van az csak neki fog járni, ennek a parányi teremtésnek, akinek szüksége lenne a másik szülőjére, de egyenlőre fogalmam sincs hogy mi történt Jungkookkal miután úgy faképnél hagytam.

- Szia Tae, zavarlak? – lépett be a szobámba Jin, ezzel visszatérítve a valóságba.

- Szia Jin. Nem, gyere csak nyugodtan. – mosolyogtam rá az omegára és igyekeztem jól elbújni a takaró alá, ezzel takarva dudorodó pocakomat. Reméltem hogy az anyag az édes alma illatát is képes elnyomni, mert az is elég árulkodó jel lehet. - Már vissza is értetek Yoongival? – néztem rá kérdőn.

- Igen. És képzeld milyen furcsa, de mégis aranyos jelenséggel találtuk szembe magunkat ma délután. Azt hittem ilyen nem is létezik. – csillantak fel egy pillanat alatt szemei, miközben helyet foglalt az ágy szélén.

- Na mesélj. - kuncogtam el magam. Valami nagyon érdekes dolog lehetett az ha Jin így bezsongott tőle.

- Éppen hazafelé tartottunk, mikor egy alfa nem figyelt előre és nekünk jött. Elnézést kért és nem is volt ebből semmi gond, viszont ami feltűnt nekem egyből, azok a könnybe lábadt szemei voltak. Szegény nagyon szomorú lehetett valami vagy valaki miatt. Még Yoongi is megsajnálta egy kicsit. Teljesen elveszett volt és megtört. Nem gyakran lehet hasonlót látni.- gondolkozott el Jin egy szomorkás mosollyal ajkain.

Furcsa érzés lengett körbe ahogy Jin mesélt és nem tudtam miért, de egyből Jungkook alakja és bánatos arca ugrott be.

- Szegény alfa. Esetleg letudod írni hogy... hogyan nézet ki? – vakartam meg tarkómat zavaromban, amit Jin is észre vett, de nem tette szóvá amiért nagyon hálás voltam.

- Hát...Magas, éjfekete haj, sötét szempár, erős testalkat. Csak egy picit láttam belőle, de mintha egy kis nyuszi nézet volna vissza rám.- sorolta a leírást a bizonyos személyről, de ezek alapján csak is egy valaki lehetett...Jungkook. Kevés hozzáhasonló édes alfa mászkált az utcánkon.

- Baj van Tae? Miért sírsz? – nézet rám ijedten az omega és már éppen egy zsebkendőért nyúlt volna, de én a kezei után kaptam.

- Az az alfa... sírt? Valakiért? – kérdeztem meg, miközben könnyeim megállíthatatlanul folytak végig arcomon. Jin csak bólogatott, én pedig mosolyogva engedtem el és dőltem vissza az ágyba. Talán még mindig fontos lennék neki?

Időközben Jin magamra hagyott azzal a mondattal, hogy pihenjek egy keveset később hozz be egy kis ételt. Engedelmesen helyezkedtem el kényelmesen és a hasamat simogatva határozottam el magamat életemben először. A baba születése után visszatérek a páromhoz.

Egy kis kihagyás után itt vagyunk a következő résszel. Megoldódni látszanak a dolgok Jungkook és Taehyung között...

Szerintetek Jungkook főnöke tényleg szólni fog Taehyung szüleinek? És ha igen akkor megfogják találni az omegát? Taehyung vajon hogy fogja kezelni a helyzetet hogyha visszatér Jungkook mellé a babával?

Reméljük tetszett nektek a rész :)) Köszönjük a sok támogatást. Mindig nagyon jól esnek!!!

Bye, Kimi x VVYaoi :)