Sziasztok! :) Itt is lenne a folytatás :)

Taehyung -» VVYaoi

Jungkook -» Kimi

Jó olvasást! :))

Taehyung

Egyik lábamról a másikra dülöngéltem miközben az előttem álló személy; ennek a csoportnak az alfája, méregetett megállás nélkül. Jin szorosan állt mellettem, miközben párját ijedt tekintettel nézte, akin nagyon jól látszott hogy gondolkodik, mégis mit tegyen velem. Maradhatok, vagy esetleg az utcán kötök ki?

- Ki vagy te Kim Taehyung? – szólt hozzám kicsit se mérges hangon, ami egy pillanatra megnyugtatott, de a kérdését felfogva elkapott újra a pánik, ugyanis biztos voltam benne, hogy ha megtudják ki vagyok és honnan jöttem, teljesen megfog változni a véleményük, ha eddig még nem vélekednének rólam negatívan.

- Egy szerencsétlen omega, aki hihetetlen nagyot csalódott alfájába. – kezdtem bele a mesélésbe, s egyáltalán nem éreztem gyengének magamat. Inkább ugyanolyan tűz lobogott bennem, mint mielőtt megismertem Jungkookot. - A szüleim tíz évesen egy elmegyógyintézetbe zártak, ahol omegaként és gyerekként is a poklot és a szenvedést kellet végigjárnom. Tizenhat évesen megerőszakolt az egyik alfa ápoló, melynek eredménye egy kisbaba lett a szívem alatt, de azok a mocskok a tudtom nélkül szedték ki belőlem. Megölték. – ennél a pontnál egy kicsit elcsuklott a hangom, de az hogy egy másik omega állt mellettem, erőt adott ahhoz hogy folytassam, az én kínokkal teli életem mesélését. - Azután agresszívan kezdtem el viselkedni mindenkivel, és nem érdekelt hogy omega, béta, vagy esetleg alfa az illető. Ez ment egészen addig, míg egy alfa pszichiáter be nem lépet annak az átkozott helynek az ajtaján. Elhitette velem hogy segíteni akar, de nemrég kiderült, hogy csak azért tette mert céljában előrébb segítettem a ranglétráján, így engem teljesen kihasznált. Én naivan hittem neki. Neki adtam mindenemet, a testemet, a szívemet és ő így árult el. Akkor azt láttam a legjobb megoldásnak ha eltűnők onnan, s hát akkor találkoztam össze Jinnel és Yoongival. A többit meg hát már tudjátok... – pillantottam körbe és meglepett a reakciójuk, ugyanis béták és alfák is egyaránt hallgattak, s egy párnál azt is észrevettem, hogy könnyeznek. Miattam sírtak!

- Istenem szegény Taehyung. – szorított magához Jin, olyannyira hogy már lassan levegőt sem kaptam. Mégis annyira jól esett ez az ölelés, mintha csak egy drága értékű ajándékot kaptam volna. - Namjoon – fordult az omega párja felé kérő tekintettel. – Nem hagyhatod hogy az utcán éljen. Legalább addig had maradjon velünk míg készen nem áll szembenézni az alfájával.

Fogalmam sem volt mi lesz Namjoon válasza, de a lelkem mélyén imádkoztam azért, hogy azt mondja maradhatok és nem kell hazamennem.

- Rendben. – mikor ezt kimondta, én is és Jin is megkönnyebbülten sóhajtottunk fel. - Ha esetleg az alfád érted jön, vele kell menned. Ebből nem nyitok vitát! – miután Namjoon kimondta az ítéletemet, hátat fordított nekünk és elhagyta a gyárat.

Örültem neki hogy maradhatok, mégis volt bennem egyfajta félelem is az új közegnek hála. Attól nem tartottam hogy Jungkook értem jön, hiszen nem voltam neki fontos, így miért indulna a keresésemre? Más okom meg miért lenne hazamenni? Jól el leszek én itt.

- Gyere Taehyung körbevezetlek. – kezdett el húzni Jin az egyik irányba, de meg kellet hogy álljunk, ugyanis hirtelen olyan rosszullét tört rám, hogy félő volt ha lépek még egyet a földön kötök ki. - Jól vagy Taehyung? Nagyon sápadtnak tűnsz!

- Persze jól vagyok. Menjünk csak. – nyugtattam meg a másik omegát.

Épp indulni akartam, mikor a lábaimból az erő elhagyott és ha Jin nem kap el biztosan találkoztam volna a koszos talajjal.

-Na jó ez így nem lesz jó. Szerintem jobb lenne ha lepihennél. – emelte fel felső testemet, majd az ölébe fektettet és tincseimmel kezdet el játszani.

-Nem értem mi bajom, de nem érzem jól magam. Fáj a hasam. – szorítottam meg Jin kezét és egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat.

-Nem lehet hogy heat időszakod jön?

-Az nem lehet...ez valami más... - teljesen elhalt a hangom a beszélgetés közbe és csak annyit vettem észre, hogy az elmémet ellepi a sötétség és már nem hallom Jin hangját, se senki másét.

Jungkook

Mindent bejártam a környéken, majd mikor már elveszítettem az összes lehetőséget ahol Taehyungot kereshettem volna, autómba ülve mentem messzebb, hiszen annyi idő alatt még utána kajtattam már sokkal nagyobb távot megtehetett mint a közeli kis utcák, vagy parkok.

Szemeim könnyben úsztak, mert tudtam óriási hibát követtem el azzal hogy főnökömmel megosztottam a kezelés részleteit. Soha nem gondoltam hogy emiatt majd elveszíthetem az én gyönyörű szerelmem. Mindennél jobban szerettem Taehyungot és nem állt szándékomban neki fájdalmat okozni. Szerettem volna mindent megmagyarázni és nem hagyni lógni a levegőben a dolgot, mert annál nekem sokkal többet ért a mi kapcsolatunk és az omega fiú is. Tisztában voltam azzal is, hogy Taehyung se akarja feladni azt ami köztünk van, csupán ő úgy érezte megint csalódott egy számára fontos emberben és én nem akartam a szülei mellé kerülni azon a bizonyos fekete listán.

Kétségbeesésem méginkább nőtt mikor már éjfél elmúltával se találtam rá páromra és féltem hogy sötétedés után már nem tud majd vigyázni magára. A nagy világ más, és nagyon sok veszély leselkedhet rá, amire nem számíthat. Éjszaka egyszer se lépett ki egyedül a ház védelmet nyújtó közegéből és fogalmam sem volt, hogy hogy reagálna egy újonnan jött helyzetre. Reméltem hogy a dac van olyan nagy benne, hogy nem kapja el a pánik amiért egyedül van, mert az nagyon nagy bajt hozna maga után. Még védtelenebb és sebezhetőbb lenne a sok mocskos ember szemében.

Leparkolva a házam előtt túrtam idegesen a hajamba, de mikor észrevettem hogy ég odabent a villany reménykedve siettem az ajtóhoz. Abban bíztam hogy Taehyung tért vissza és majd megtudjuk beszélni a dolgokat, de bánatomra csak legjobb barátom várt rám a kanapén ülve.

- Elmondod végre mi ez az egész? - nézett fel rám villogó szemekkel és felkelve indult meg felém. Most először mondhattam azt hogy megijesztett. Hyori sosem volt egy félelemkeltő személyiség, de kék szemei szikrákat szórtak felém és tudtam, ha nem felelek minden erejét felhasználva látná el a bajom.

- Elolvastad az újságot igaz? - pillantottam a papírhalmazra, ami pont mellette volt amikor beléptem az ajtón. Reméltem hogy legalább ő meghallgatja a magyarázatom...

- El, Jungkook. Mindenegyes kis mocskos szót. - mosolyodott el lenézően. - Sosem gondoltam hogy egy álnok, hataloméhes senki vagy. - jött még közelebb hozzám, de álltam a tekintetét és mikor tenyere arcomon csattant, meglepetten néztem haraggal megtelt íriszeibe. - Nem akarlak meglátni az öcsém közelében és engem is kerülj el nagy ívben. Hagyj békén minket...majd én gondoskodom Taehyungról. - lépett el tőlem és elkezdte magára kapkodni kabátját és cipőit.

- Hyori. - kaptam el a kezét könnyes szemekkel. Nem akartam őt is elveszíteni. Elszerettem volna neki mondani az igazságot és utána újra Taehyung keresésére indulni legjobb barátom társaságában. - Kérlek hallgass meg. Teljesen máshogy történt a dolog mint ahogy ti gondoljátok. - néztem íriszeibe mikor felegyenesedett.

- Öt percet adok neked Jungkook. Nem többet, mert nem akarom hogy Taehyungnak bármi baja essen egy mocskos alfa miatt.

Itt is lennék a következő eseménydús résszel. Reméljük tetszett nektek :))

Vajon Hyori hinni fog Jungkooknak? Sikerül megtalálniuk a törékeny omega fiút, aki nincs most a legjobb állapotban? Vajon mi lehet a baja?

Köszönjük a sok támogatást! :)) Mindig nagyon jól esik nekünk, így tudjuk igazán hogy jó munkát végzünk-e. :)

Bye, Kimi x VVYaoi :)