Sziasztok! Meghoztuk a következő rész :)))

Taehyung -» VVYaoi

Jungkook -» Kimi

Jó olvasást! :)

Jungkook

Szörnyen éreztem magam. Taehyung kéken csillogó íriszeiben olyan érzelmek ültek, amiktől szívem fájdalmasan szorult össze. Végig csak az járt a fejemben hogy szerelmem most mit gondolhat rólam. Csalódott és szomorú volt. Csalódott bennem, hogy minden ami eddig történt az egy nagy hazugság volt. Pedig nem így történt... Mindennél jobban szerettem az előttem álló omegát, aki most teljesen elveszítette a belém vetett hitét.

Ha tudtam volna hogy ez lesz az egésznek a vége, semmit sem írtam volna főnökömnek a kezeléssel kapcsolatban. Én nem akartam kiadni Taehyung titkait, nem akartam hogy mindenki tudja milyen nehézségeken ment keresztül, hiszen így is nagy dolog volt hogy velem megosztotta. A legszörnyűbb az egészben, hogy a cikkben szerepelt Taehyung abortuszáról is egy kis részlet, amelyet úgy adtak át az olvasóknak mintha személyesen én nyilatkoztam volna az újságnak. Hazugság volt...

Egyedül Hyorinak és a főnökömnek mondtam el ezt a titkot, melyet felettesem felhasznált még egy bizonyítékként az elmegyógyintézet ellen. Csakis azon forgott a mocskos feje hogyan szerezze meg magának a dicsőséget rajtam, és szerelmemen keresztül. Undorító volt az egész, de hiába is kértem volna már bocsánatot, hiszen Taehyung kezeim közül kitépve az újságot olvasta végig a cikket, ami következtében szemeiből megindultak a könnyek és hitetlenül rázva a fejét hátrált el tőlem mikor közeledni kezdtem felé.

- Ne érj hozzám Jungkook. Nem akarok egy hataloméhes, titkolózó, nagyravágyó alfa mellett lenni. Tudtam hogy mind ugyanolyanok vagytok. Nem különböztök egymástól. Rosszul vagyok tőled. - köpte oda szavait felém, miközben gyönyörű íriszeiből csak úgy potyogtak gyémántcseppjei.

Szemeim elkezdtek elhomályosodni ahogy elért hozzám az amit mondott. Hazugság volt... én nem vágyta többre, csakis arra hogy mellettem legyen az én gyönyörű omegám, csakis arra hogy ne okozzon neki többet senki se fájdalmat, és tudtam ha elmondom neki az abortuszt az újabb csapásként érte volna. Én nem akartam rosszat. De már késő volt.

Hangos ajtócsapódás jelezte, hogy Taehyung elhagyta a házam. Agyam nem tudta felfogni mi történik. Fájdalommal telt meg minden kis porcikám, pedig nem én voltam az akinek most rosszul kellene éreznie magát. Nem engem árult el az az ember akit a páromnak nevezhetek.

Arcomat megtöröltem mely időközben könnyeimtől lett nedves és azonnal szerelmem után igyekeztem volna hogy elmondhassak neki mindent mi miért történt, de az eddig csendben figyelő Hyori meggátolt ebben, ahogy karomra fogva fordított maga felé.

- Mi történt Jungkook? Miért lett Taehyung ilyen feldúlt? - rohamozott meg kérdéseivel, amivel most kedvem és időm se volt foglalkozni. Csakis párom ábrázata villogott szemeim előtt, hogy nem hagyhatom ilyen állapotban egyedül. Nem engedhetem el magam mellől. Ő hozzám tartozik már.

- Ne most Hyori. - motyogtam oda neki és karom kihúzva szorításából, kaptam magamra cipőm és kabátom, majd Taehyung keresésére indultam.

Taehyung

Csak az az egy cél lebegett a szemeim előtt, hogy minél hamarabb eltudjak tűnni onnan. Abból a házból, ahol azt hittem vége lesz a hazugságoknak és végre én is békében élhettem a kis életemet azzal az alfával, aki elérte hogy beleszeressek. De az egész egy óriási hazugság volt, s én voltam olyan naiv és ostoba, hogy elhittem kedves szavait, pedig minden csak arra ment ki, hogy ő magasabb ranglétrára kerüljön.

Könnyeim törölgetve arcomról kerültem ki az embereket és igyekeztem egyikkel se érintkezni, amiért elég csúnyán utánam is néztek, de ott abba a pillanatban nem igazán érdekelt kinek mennyire nem tetszik omega stílusom, vagy viselkedésem. Jungkookot is mindig ez zavarta régen, és ez még jobban fellobbantotta bennem a vágyat, hogy mással is ugyanúgy viselkedjek, mint anno az alfával.

Már kezdtem fáradni, de muszáj volt egy olyan helyet találnom ahol az alfa nem fog rám lelni; már ha egyáltalán keresésemre indul... Nem ismertem senkit, mégis egy belső érzés irányított az utamon, míg egy sikátorszerű részre nem keveredtem. Már éppen azon voltam, hogy elhagyom azt az ijesztő, fura fazonokkal telt helyet, de az egyik utánam kiáltott:

-Héj kis omega. Mit keressel ilyen veszélyes helyen egyedül? Ráadásul az alfád nélkül. – a hirtelen jött kérdés meglepett, ahogy a hangnem is.

- Nem illik ilyet kérdezni Seokjin, amúgy se a mi dolgunk. – lépett a szőke hajú mellé egy éjfekete tincsekkel megáldott srác, aki már nem olyan kedves szemekkel nézett rám, mint a mellette lévő egyed.

- Én... Nem tudok hová menni. – néztem reménykedő szemekkel a szőke idegenre, akinek illatából rájöttem hogy ő is omega, akárcsak én. – Kérlek segítsetek!

- Nézz rá Yoongi! – rángatta vissza maga mellé a bétát, aki időközben már elindult volna, ha nem tartják vissza. – Omega, nem hagyhatjuk itt!

- Tőlem aztán azt csinálsz Jin amit akarsz. De ha az alfája megtalálja és balhézni kezd, te leszel a felelős érte! – nézet mérgesen ránk az alacsonyabb, majd megrántotta a vállát és magunkra hagyott.

- Ne félj kicsi omega. – lépet elém Jin, majd kezeimet megfogva bátorítóan elmosolyodott. – Yoonginak nagy a szája, de vajból van a szíve. Gyere mi majd segítünk, s ha az alfád érted jön akkor majd döntesz belátásod szerint.

Lágy mosollyal az arcomon bólintottam egy aprót és Jin kezét fogva követtem őt nem tudom hová, de az omega illata és kedvessége megnyugtatott. Az viszont felettébb érdekelt, hogy honnan veszik hogy van egy alfám, mikor semmi jelölés nincs rajtam, vagy bármi árulkodó jel.

Az egész utat csendben tettem meg, mert biztos voltam abban, hogy később kérdezni fognak tőlem, s a történtek után nem is voltam beszélgetős kedvembe. A legdurvább az egészben nem az volt hogy Jungkook becsapott, hanem hogy egy gyermek szülője, konkrétan az anyja lettem volna, és a tudtom nélkül ölték meg, szakították ki belőlem. Pedig biztos vagyok benne hogy tudták, egy omega utána nehezebben termékenyül meg, mivel a beavatkozással kárt tudnak tenni olyannyira, hogy hiába szeretkezik újra védekezés nélkül, nem valószínű a megfogantatás.

A rengeteg sétát követően egy kisebb gyárszerű építmény előtt haladtunk el, amit követet még egy és még egy, egészen addig míg egy sokkal hatalmasabb épület bejáratnál álltunk meg, ahol az eddig előttünk haladó sötétfürtös béta intett hogy ott várjunk.

-Szolok Namjoonak hogy egy új omegát hozott az ő drága társa. – forgatta meg Yoongi a szemeit egy gúnyos mosollyal az arcán. Szóval Jin a csapatuk vezetőjének a párja?

Yoongi magunkra hagyott minket egy pár percre, amit csendben töltöttünk el és mikor újra nyílt az ajtó, betessékelt minket a nagy épületbe.

Na gyerünk Taehyung! Nem lehet rosszabb mint az elmegyógyintézet...

Na itt is lennénk a következő résszel. Az én hibámból (Kimi) kicsit később érkezett, de reméljük attól még ugyanolyan jó élményt fog nyújtani ez a rész, amiben két új szereplő megjelenése lelhető fel :D

Kíváncsiak vagyunk mit gondoltok róluk mint új karakterek? És vajon Namjoon milyen lesz Taehyunggal? Na és Jungkook vajon annyiban hagyja a dolgot?

Köszönjük hogy ennyien olvassátok a történetet!

Bye, Kimi x VVYaoi :)