Sziasztok :)) itt is lennénk a folytatással ;)

Taehyung -> VVYaoi
Jungkook -> Kimi

Jó olvasást! :)

Taehyung

A napok a nővéremmel való találkozás óta nagyon siettek. Egyik pillanatban még hét eleje volt, a másikba pedig újra hétvége. A napokkal együtt javultam én is, ugyanis sokkal tovább tudtam egyedül maradni ha úgy adódott és büszke voltam magamra, mert Jungkook nélkül is eltudtam menni a kisboltba ha vágytam egy kis édességre. Jungkook mindennap támogatott és biztatott hogy ügyes vagyok, s nemsokára elérem azt a szintet mikor már hosszabb távot tudok egyedül megtenni.

- Ma be kell mennem egy pár órára a központba megbeszélni valami fontosat a főnökkel. Elleszel addig? – kérdezte Jungkook, miközben a reggelit tette le elém.

- Persze, max lehet megint a boltig juttok el és vissza. De ne aggódj, vigyázok magamra! – ígértem meg neki, mivel ez volt az egyetlen kérése akárhányszor tudta hogy elmegyek itthonról. Vigyázzak magamra és hívjam őt ha bármi baj van.

Miután az alfa távozott a házból, gondoltam indulásom előtt veszek egy forró fürdőt és utána megyek le a boltba, hogy egy újabb édesség csomaggal jöjjek haza, amit majd egy jó kis film nézése közben elfogyaszthatok. Viszont a dolgok nem alakultak zökkenőmentesen, ugyanis a fürdés után hirtelen egy kisebb szédülés jött rám, így muszáj voltam egy fél órát ágyban tölteni, ha nem akartam valahol az utcán összeesni. Miután sikeresen összeszedtem magam, egy lenge fehér ingben és egy fekete farmernadrágba hagytam el a lakást, mivel a hasam egyre jobban kívánta az édességet. Meggyorsítottam lépteimet, hogy minél hamarabb a kisbolthoz érjek és magammal vihessek egy tucat egészségtelen finomságot. Az elején féltem attól, hogy Jungkook nem fog rám többet ugyanúgy nézni ha felszedek egy pár kilót, de szerencsére hiába ettem rengeteget nem látszott meg rajtam; talán egy kicsit lett nagyobb a hasam.

A sikeres bevásárlást követően elindultam hazafelé egy óriási mosollyal az arcomon, hiszen amellett hogy az én kedvenc édességeim is a szatyorba kerültek, sikerült a alfámnak is beszereznem egy-két nassolnivalót. Úgy éreztem semmi sem ronthatja el a kedvemet, egészen addig míg egy újságos kirakatához nem értem.

Rengeteg cikk volt kirakva és a legtöbben csak átnéztem, de az egyikre oda ragadt a tekintetem, s azt hittem rosszul látok. A cikk fedőlapján Jungkook munkahelyének épülete virított, miközben az én alfám kezet fogott főnökével.

Nem bírva magammal rontottam be az újságoshoz és vettem kezembe egy példányt. Mikor beleolvastam azt hittem ott visz el a mentő. Jungkook elmesélte a kezelést rólam a főnökének, amivel nem is lett volna gond, de a titkaim apró részletei ott szerepeltek az átkozott újságban. A főcím, hogy a híres Jeon Jeongguk megugrotta azt amit orvos társai csak álmodni mertek volna; sikeresen kiszabadított egy igazságtalanul bezárt fiút, aki omega valója miatt került arra a helyre. De vajon tényleg csak az miatt, vagy volt esetleg valami más ok is?

- Mit tett ez az ember? – kérdeztem halkan magamtól és meg se kíséreltem hogy tovább olvassam a sorokat.

Megvettem a kezembe tartott példányt és elindultam haza, hogy ha Jungkook visszatér rá tudjak jönni miért tette ezt. Miért árult el? Akkor az is hazugság hogy szeret engem? Mindent csak azért tett, hogy híres orvos legyen? Nem azért mert szeret és segíteni akar? Miért kell, hogy ez az átkozott fájdalom bennem éljen, akárhányszor valaki elárul vagy bánt? Miért kell hogy éljek?

Hazaérve észrevettem Jungkook autóját, így a haragom még erősebb lett és tudtam nem fogom kibírni, hogy ne menjek neki, hiába alfa én meg csak omega vagyok.

- Tae hol voltál? – nagy meglepetésemre a nővérem fogadott a nappaliban, de nem törődtem a feltett kérdésével. A kanapén ülő alfához siettem, hogy a fejéhez vághassam az újságot amin olyan nagy vigyorral fogadta el a sikert.

- Mit tettél velem Jeon Jungkook?

Jungkook

Boldogsággal töltött el hogy Taehyung állapota a hetek elteltével egyre csak javult. Most már nem tudtam olyan sok időt eltölteni vele, hiszen voltak kötelezettségeim, főleg a munkában, amit már otthonról nem tudtam elvégezni. Sokáig megoldották hogy a betegeimet más más orvosokhoz küldték helyettem, de mikor gyarapodni kezdett a gyógyulni vágyok száma, főnököm felkeresett hogy legalább egy két órára fáradjak be a munkahelyemre.

Az első ilyen alkalommal mikor újra visszatértem az intézményünkbe, egy csodálatos hírrel fogadott felettesem. Előléptettek. Taehyunggal való foglalkozásom olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy egy óriásit tudtam lépni az orvosok között felállított ranglétrán, amit eddig elég kevesen tettek meg ilyen fiatalon és ilyen kis idő alatt. Riporterek és újságírók jöttek, hogy megörökítsék ezt a nem mindennapi pillanatot, ami miatt tudtam hogy apám hihetetlen büszke lesz rám ha értesül afelől, milyen sikert értem el és most csak is az én érdemem volt ez.

Taehyunggal is szerettem volna megosztani a hírt, de picit várni akartam a dologgal, mert még nem tudtam hogyan is mondhatnám el ezt a tényt neki, hogy az ő nehézségeiből kovácsoltam sikert magamnak. Tisztában voltam vele hogy ez nem fog neki tetszeni, de amikor haza jött teljesen feldúltan és a fejemnek vágta az újságot, már teljesen biztos voltam abban, hogy nem így kellett volna cselekednem.

- Tae..héj csillapodj már le. Próbálj meg normálisan viselkedni. - szólt rá nővére szerelmemre, mire az omega fiú csak leintve őt nézett vissza rám villogó kék szemekkel.

- Nem viselkedek normálisan még választ nem ad arra hogy mit művelt. - mutatott rám úgy beszélve Hyorihoz mintha ott sem lennék.

Taehyung íriszei gyilkolni tudtak volna olyan harag ült bennük. Soha nem láttam még ilyennek, akkor se mikor még nem voltunk jóban a megismerkedésünk elején. Meglepett az ilyesfajta viselkedése és hirtelen ért, amivel nem is tudtam akkor mit kezdeni vagy mondani. Egy szó nélkül emeltem fel az újságot hogy megnézzem magamnak mit írnak benne.

"Fiatal, de mégis a legjobb pszichiáter az országban.

Jeon Jeong Guk körülbelül két hónapja szabadított ki egy ártatlan fiút a helyi elmegyógyintézetből.  A fiú -Kim Taehyung - semmilyen betegségben nem szenvedett, mégis tíz évet töltött el az intézményben szüleinek hála. Omega valója miatt taszították ki otthonából és egyetlen nővére csak is azon volt, hogy minél előbb újra láthassa testvérét, amiben Jeon Jeong Guk pszichiáter segítségét kérte. Majdnem három hónapot foglalkozott a védtelen, ámde eleinte agresszív fiúval, aki nagyon sok nehézségen és kínon ment keresztül az intézetben.

"Taehyungot még tizenhat éves korában megerőszakolta az egyik ápoló, akitől gyermeke született volna, viszont az intézményigazgatója megelőzve ezt, elintézte hogy Taehyung tudta nélkül történjen meg az abortusz." - Jeon Jeong Guk

Akkora traumaként érte az intézményben történt események a fiatal omega fiút, hogy állapota olyannyira visszaesett, akárcsak egy mentálisan beteg embernek és így eltudták intézni, hogy akár véglegesen is az intézet rabja maradhasson, amit szülei pénzzel támogattak. Értesüléseink szerint és a cikkben leírtak alapján, a helyi elmegyógyintézetet bezárják és helyette a klinika veszi át a jogot és képviseletet az intézmény felett, ezzel javítva a betegek lakhatásának minőségét és kezeléseit."

Ahogy a sorok végére értem tudtam hogy minden veszni látszik. Soha nem gondoltam volna hogy sikerem kulcsa Taehyung magánéletének kiteregetése, amit még főnökömnek küldtem el és ő ezt jogtalanul kezeim közül elvéve juttatta magát is sikerekhez.

Reméljük tetszett nektek az új részt^^
Picit felkavarodni látszanak a dolgok :D
Vajon az alfa hogy fogja megoldani a helyzetet?

Köszönjük a sok visszajelzést és csillagozást :))

Bye, Kimi x VVYaoi! :)