Sziasztok! Picik megkésve de itt lenne a folytatás :)

Taehyung -» VVYaoi

Jungkook-» Kimi

Jó olvasást! :)

Taehyung

A hetek rohamosan teltek és az idővel együtt a lelki világom is sokkal szebb színekben tündökölt. Jungkook folyamatosan velem volt, de közben igyekezett arra is rávenni, hogy töltsek egy kis időt egyedül is, ugyanis az még előfordult hogy ha hosszabb távon nem tartózkodott mellettem rám tört egy kisebb pánikroham, de hála istennek ez csak egyszeri alkalommal történt meg. Mostanában ha egyedül voltam akkor semmi jelét nem láttam a rosszlétemnek. Mivel volt egy újabb ilyen pánikrohamom, ezért a nővéremmel való találkozás csúszott, de nem sokat kellett várnom hogy eljöjjön a nap, mikor újra találkozhatok egyetlen testvéremmel.

Készülődni kezdtünk Jungkookal, de ez nekem lassabban ment, mivel majdnem minden másodpercben Jungkookot és az ő fantasztikus testét lestem megállás nélkül. Mostanában azt vettem észre magamon, hogy vágyakozok Jungkookért olyan értelemben is.

- Izgulsz? – kérdezte meg tőlem a mellettem vezető alfa, mikor is már az út felénél kezdtünk el járni. Addig is élveztük egy kicsit a pillanatot, hiszen Hyori mellet ha beindult, nem igazán található meg a csend mint fogalom.

- Igen, persze hogy izgulok – motyogtam orrom alatt, de nem néztem Jungkook irányába. - Hiszen azért mégis tíz éve hogy találkoztunk, ráadásul az elválásunk se volt a legszebb hála a... azoknak az embereknek – direkt nem úgy említettem meg őket hogy szülők, ugyanis ők nem érdemelték meg ezt a címet. Azok, akik bezárattak, csak azért mert omegaként jöttem a világra. Ezeket még embereknek sem lehet nevezni.

- Biztos vagyok benne, hogy Hyori is ugyanúgy izgul mint te – fogta meg szabad kezével az enyémet, hogy egy bátorítót rászorítson. – Hosszú volt az a tíz év, de most már nem kell félned mert nem vagy egyedül és senki sem fog bántani. Ezt én ígérem meg neked! – elszánt tekintetét látva megnyugodott szívem és bíztam Jungkookban, hiszen tudtam hogy nem hazudna nekem.

- Köszönöm Kookie! – becenevét meghallva óriási mosoly kúszott arcára.

Az út maradék részét végig beszélgettük, s még ennél jobban is megismertük a másikat, ami engem nagy boldogsággal töltött el. Viszont, mikor megérkeztünk a boldogságom még nagyobbra nőtt, de emellé még társult a félelmem, de csak egy apró szikrája.

- Hát itt vagyunk – suttogtam, de úgy látszott nem elég halkan, ugyanis Jungkook rám nézve adott egy bátorító csókot, amit alig akartam elengedni.

- Ne aggódj, bízz egy kicsit magadban!

Úgy téve ahogy az alfa mondta, vettem fel egy kicsit bátrabb pózt és igyekeztem határozott maradni, de csak addig tartott míg Jungkook be nem csengetett és ki nem nyílt az ajtó, ahol ott állt ő.

- Hyori – nővérem könnyes szemekkel kapta fel fejét a neve hallatán, s reagálnia se volt ideje, mivel se szó nélkül borultam ölelésébe és engedtem ki keserves zokogásomat. Egymást ölelve sírtunk mindketten az ajtaja előtt, de ez a tény egyikünket se zavarta. Szavak nélkül éreztettük egymás felé, hogy mennyire hiányzott a másik, s hogy soha többé nem szeretnénk elválni egymástól. Ez jelentette nálunk az erős testvéri köteléket és szeretetet.

Jungkook

Taehyung hihetetlen édesen fogadta annak hírét, hogy találkozhat most már rég nem látott családtagjával. Hyorival minden nap beszéltem és tájékoztattam afelől, hogy Taehyung hogy van. A lány nem tudta hogyan köszönje meg nekem elégszer azt, hogy ennyit foglalkoztam és foglalkozok öccsével. Hyori még nem tudta hogy Taehyunggal együtt vagyunk, így azt se sejthette hogy nekem ez egy pillanatig se okozott terhet hogy az omega velem volt. Minden percét élveztem csodálatos valójának és hálás voltam, hogy egyre jobban megmutatta igazi énjét.

Könnyeket csalt a szemembe a két testvére öröme. Tíz éve hogy nem látták egymást és szerintem el is vetették teljesen ennyi idő eltelte után, hogy egyszer is Taehyung kiszabadul arról a szörnyű helyről és újra együtt lehetnek, legalább csak egy napot. Halk szipogásukból következtetve ők is meghatódtak a másik láttán és a boldogságukat gyémántcseppjeikkel és szoros ölelésükkel adták egymás tudtára. Nem volt jobb érzés számomra, minthogy láthatom legjobb barátom és szerelmem gondtalanságát és tudtam hogy ezért mind a ketten hálásak nekem. Boldog voltam hogy részese lehettem egy ilyen meghitt pillanatnak.

- Taehyung. Olyan gyönyörű lettél. - tolta el óvatosan magától Hyori, hogy szemügyre vehesse a törékeny omegát, aki a megpróbáltatásokat követően talán gyengébb is volt mint nővére.

Taehyung zavartan rám nézett, majd vissza a testvérére, mintha csak leszerette volna ellenőrizni hogy itt vagyok-e még. Melegség öntötte el a szívemet, hiszen úgy érezte én vagyok mentsvára, akihez fordulhat ha bármi baj van és tisztában volt azzal is, hogy én mindentől óvni fogom bármi is legyen.

- Menjünk be szerintem. - mosolyogtam Hyorira majd Taehyungra.

Zavart voltam én is picit. Két fontos dolgot is elszerettem volna mondani barátomnak, de nem igen tudtam még hogyan is kezdjek bele. Komoly témákról volt szó és nem csak úgy elvétetten akartam neki megemlíteni.

Ahogy beljebb mentünk a házba, Hyori megkínált minket mindennel ami csak otthon volt nála. Szinte sziporkázott és azt se tudta mit adjon nekünk örömében, vagy minek a mesélésébe kezdjen bele. Édes volt és megint csak nem hazudtolta meg magát a harmincas éveit taposó nő.

Taehyung boldogsággal fogadta minden mondatát nővérének és ő is egészen sokat kérdezett magához képest. Nagyon hamar felvette a tempót testvérével és érződött is a kötelék kettejük között, amit csak mosolyogva figyeltem végig.

- Körbenézhetek a házban? - kérdezte mosolyogva Taehyung, amivel megadta az alkalmat arra hogy belekezdjek a két fontos témába ahogy elhagyta a konyhát.

- Minden rendben? Olyan feszültnek tűnsz. - ült le mellém barátom és minden figyelmét nekem szentelte. Ismert már és érezte ha valami nem stimmel.

Nagy sóhaj hagyta el ajkaimat, mert fogalmam sem volt melyikkel kezdjem, vagy hogy egyáltalán hogyan álljak neki.

- Szeretnék megosztani veled két dolgot is. Az egyik pozitívabb hangvételű információ, vagyis számomra és remélem neked se lesz ellenedre a dolog, még a másik dolog nem egy vidám történet. - emeltem tekintetem barátomra, akinek szemei csakis a kíváncsiságról árulkodtak.

- Most jó kedvem van. Lehetne hogy a jóval kezded? - kérdezte kedvesen, mire bólintottam egy picit és nagy sóhajjal kezdtem bele.

- Nagyon régóta kerestem az igazit és az az idő amit az öcséddel eltöltöttem a gyógyulása során, nagyon nagy mérföldkő volt az életemben. Minden megváltozott körülöttem és eleinte nem volt könnyű, de tudtam hogy Taehyung egy nagyon különleges fiú. - ejtettem ki szavaimat olyan sorrendben ahogy szívemben is helyet kaptak. - Fontos lett nekem az öcséd és óvni szerettem volna egyre jobban, egyre jobban magamhoz akartam ölelni és szeretni őt, amire egy idő után rájöttem hogy ez nem csak holmi segíteni akarás, hanem ebben sokkal több lakozik. Szerelmes lettem belé, amit most már ő is viszonoz. - emeltem fel szemeimet barátomra, akinek íriszeiben könnycseppek ültek, viszont volt valami amit mellette még felfedeztem. A boldogságot.

Újra könnyekben tört ki és nyakamat átölelve zokogott folyamatosan azt kántálva nekem, hogy mennyire köszöni. Nem számítottam tőle ilyen reakcióra, de boldoggá tett hogy így fogadta a dolgot.

- Viszont a másik dolog nem ilyen kellemes. - sóhajtottam fel mikor rendezte vonásait és arcát finoman letörölgette. - Meséltem hogy Taehyungnak volt egy nagyobb pánikrohama ott bent is. - folytattam a sokkal negatívabb történettel, mire bólintott egyet újra minden figyelmét nekem szentelve. - Nem meséltem el neked miért volt, hogy ne aggódj annyit miatta. - sóhajtottam fel, mert tudtam hogy ezt nem fogja jól fogadni. - Taehyungot még tizenhat éves korában megerőszakolta egy ápoló, amikor is teherbeesett és elvetetették vele a magzatot a tudta nélkül. - halkítottam le magamat, de ahogy elhagyták a szavak ajkaimat Hyori teljesen elfehéredve kapaszkodott meg belém.

Rosszul lett és tudtam hogy nem lesz olyan egyszerű megnyugtatni ezek után.

Na itt is lenne a következő rész :)))

Reméljük tetszett nektek. Most már Hyori is tudja mi van a két szerelmes között. Szerintetek mi lesz ez után?

Köszönjük hogy ennyien olvassátok a könyvünket :))

Bye, Kimi x VVYaoi :)