Sziasztok! :)) Meghoztuk a folytatást :)))

Taehyung -» VVYaoi

Jungkook -» Kimi

Jó olvasást! :)

Jungkook

Nagy vigyorral ajkaimon néztem a gyönyörű omegát, aki a picit zsúfoltabb utcán azt se tudta merre nézzen. Ma engedték ki az intézetből és azonnal szerettem volna neki megmutatni a kicsit forgalmasabb helyeket, ahol láthat embereket, vagy akár látványosságokat. Olyan volt ez nekem mintha egy külföldi, vagy az ország másik felén lakó egyén jött volna hozzám vendégségbe. Taehyung még semmit nem látott elmondása szerint, ami látszott is rajta, hiszen azt se tudta minél ragadjon le órákra, hogy jobban megnézhesse magának. Ártatlan és érdeklődő valója teljesen elbűvölt, akkor is ha ez még nem történt volna meg.

Azóta mióta közölték vele hogy szabadon engedik majdnem egy hónap telt el és Taehyung kezdett egyre jobban lenni. Sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb lett mellettem, emellett már nem rettegett annyira mindentől és mindenkitől. Nyitottabb lett, bár még mindig nem volt a szavak embere, de úgy éreztem idővel ez is változni fog.

- Lehet egy kérdésem Kookie? - nézett rám mikor már jó ideje róttuk az utakat. Új becenevemet meghallva - amit mostanában előszeretettel használ - egy mosollyal arcomon szenteltem neki a figyelmem.

- Mondd csak Tae. - szólítottam meg én is kedveskedve, ami miatt egy picike pír jelent meg szép arcán. - Bármit kérdezhetsz ezt tudod jól.

Egy darabig habozott. Mindenfelé nézett, mintha azon agyalna jó ötlet-e amit mondani szeretne. Édesen harapta be alsó ajkát, majd nagy sóhajjal darálta le gyorsan amit szeretett volna nekem feltenni.

- Találkozhatnék a nővéremmel?

Szemeim elkerekedtek és csak néztem egy darabig rá. Tisztában voltam vele hogy majd eljön erre is az idő, de nem gondoltam hogy ilyen gyorsan készen állna a múltjának egyik szereplőjével szembenézni. Hyori is minden nap érdeklődött Taehyung felől és mikor megtudta hogy kiengedik, szinte sírva örömködött, de ő is azon az állásponton volt amin én, hogy korai lenne nekik azonnal találkozni. Sok emléket hozna fel Taehyungban a nővére és kitudja milyen reakciót váltana ki. Az omega fiú hajlamos volt a pánikrohamokra és talán ha Hyorit meglátja felötlik benne, hogy hogyan is bántak vele szülei, ami egy nagy sötét folt volt az életében és biztos voltam benne hogy nem szívesen emlékezne vissza rá. Minden vágyát teljesíteni szerettem volna, de úgy gondoltam hogy ez az egyetlen amivel még várnia kell. Nagyon nem akartam hogy visszaessen, hiszen örültem hogy kezdett rendbe jönni.

- Nem tudom Taehyung. - sóhajtottam fel és megálltam vele szembe. Egy parkot látogattunk meg, ami az egyik kedvencem volt. Szerettem volna mindent megmutatni neki, még azokat is amik az én kedvelt helyszíneim.

Húsos ajkai lefelé görbültek és szemeit is lesütötte. Nagyon beleélhette magát a találkozóba szomorúságát elnézve.

- Nagyon korai lenne, és Hyori is úgy gondolja hogy adjunk neked egy kis időt először felfogni az új helyzeteket. Sok nehézség van itt kint és első soron erre kell időt szánnod, hiszen még egy napja se szoktál bele a való életbe. Hidd el Taehyung hogy én leszek az első aki elvisz Hyorihoz hogy találkozhass vele, amint úgy látom hogy itt az idő. - sóhajtottam fel és szépen lassan állnál megemeltem a fejét. - De most még várnod kell egy picit. - mosolyogtam rá kedvesen és finoman megsimogattam puha bőrét, így végre formás ajkai felfelé emelkedtek.

- Ugye tudod hogy szeretlek és nem akarok rosszat neked? - kérdeztem lágy hangon és derekánál finoman magamhoz vontam, hogy közelebbről érezhessen édeskés eperillatát.

- Tudom Kookie. - döntötte picit oldalra a fejét és nyakamat átkarolva bújt hozzám.

Taehyung

Egy hónapja volt az a bizonyos nap, hogy az intézet igazgatója és Jungkook főnöke azt mondták nekünk hogy szabad leszek. Azokban a napokban képtelen voltam felfogni a helyzetet és kezdtem azt hinni, ez csak egy álom, nem lehet ez a valóság. De igen, ugyanis már szabadon élhettem a mindennapjaimat. Otthagytam minden rossz emléket, negatív érzelmeket. Megígértem Jungkooknak, hogy csak pozitív élményeket fogok magamba raktározni, s nem akartam neki csalódást okozni, ahogy magamnak sem.

Szabadulásom előtti éjszakán nagyon sokat agyaltam egy témán, amint végül fel is hoztam Jungkooknak. Szerettem volna egyetlen szívemhez közeli rokonommal találkozni, ha lehet...a nővéremmel. Viszont ő úgy gondolta kicsit korai lenne és ahogy értettem nővérem is egyetértett az előttem álló alfával. Tudtam hogy nem akar nekem rosszat és ezt kedvesen felém fordulva is közölte, hogy ezzel megakadályozza nehogy negatív gondolatok vegyék át agyam felett az irányítást. Rengeteget gondolkodtam azon is, hogy vajon milyen kapcsolat is van köztem és a fekete hajú alfa között. Úgy viselkedett velem mint ahogy a szerelmesek szoktak a párjukkal, mégis féltem, ahogy attól is hogy ha rákérdezek akkor nem azt a választ fogom hallani amit szerettem volna. Muszáj kockáztatni.

- Kookie - szólítottam meg ismét és már kényelmetlenül kezdtem érezni magam, hiszen eddig az itt kint lévő életébe nem volt helye egy rendszeres omegának, mégis kedvesen fordult ismét felém.

- Mond nyugodtan Tae – hangja megnyugvást okozott nekem és biztosított afelől hogy nem idegesítem.

- Most akkor...mi...mik vagyunk egymásnak? - dadogásom kuncogást váltott ki a mellettem sétáló férfiból, s nekem egy régi emléket idézet fel, mikor még az intézetben bocsánatot kértem tőle. Bár, akkor még teljesen mást gondoltam és éreztem az alfa iránt mint most.

Kérdésemet hallva úgy tett mint aki nagyon komolyan gondolkodik, ezzel kétségbe ejtve engem. Ugye nem...

- Szeretlek Taehyung. - behunyva szemeimet vártam a visszautasítást, de ahelyett egy szívmelengető vallomást kaptam.

- Tényleg?

- Igen. Az elején eléggé kételkedtem magamban ugyanis nem voltam tisztában az érzéseimmel és azt hittem ez szimpla védeni akarás, de mikor rendbe tudtam tenni a bennem dúló érzelmeket, akkor jöttem rá hogy ez nem az aminek én az elején hittem. Ez annál sokkal több – jött közelebb és egy apró puszit adott homlokom közepére. - Ez már a szerelem, s ez egy csodálatos érzés és igazából ha te nem viszonzod...

- Szeretlek Jungkook – szakítottam félbe mondatát az én vallomásommal és úgy látszott sikerül megfognom, ugyanis fülig érő szájjal nézett rám, miközben alfa létére könnyesedni kezdtek vörössé vált íriszei.

- Most olyan boldoggá tettél Taehyung – döntötte össze homlokunkat, miközben elvesztünk egymás tekintetében. - Köszönöm neked!

Nem Jungkook, itt én mondhatnék köszönetet, ugyanis ha akkor nem vagy olyan kitartó és nem védtél volna meg, akkor szerintem nem állnánk egy eldugott kis helyen, egy hatalmas rózsaszín felhőbe ölelve.

Mit gondoltok a kis párosról? Jungkook figyelmes Taehyunggal és megadja neki mindenre az időt.

Reméljük tetszett nektek a rész :))

Bye, Kimi x VVYaoi