Sziasztok :) Meghoztuk a folytatást :)

Taehyung -» VVYaoi

Jungkook -» Kimi

Jó olvasást! :)

Taehyung

Magabiztosságom csak az intézmény igazgatójának ajtajáig tartott, ugyanis mikor bekopogtam és engedélyt kaptam a belépéshez, akkor elfogott egy rossz érzés és egy olyan gondolat sorozat rohant át rajtam, mint mi van ha azért hív hogy...Elég legyen már Taehyung, Jungkook bízik benned, bízz már egy kicsit te is magadban!

- Ah örülök Taehyung, hogy ilyen gyorsan ide tudtál fáradni – most az egyszer láttam ezen a férfin mosolyt, s ez egy kicsit megijesztett. - Foglalj helyet. Fontos dologról lesz szó! – invitált az asztala előtt álló bordó fotelbe, amit vonakodva, de elfoglaltam. - Mint azt te is tudod, elég sokáig itt éltél, szinte az itt dolgozók nagy része látott téged felnőni. – nem kellett felelevenítenie. Szörnyű hely ez számomra és minden rossz emlék belém égett, akár sebekkel, akár gondolatokkal. Bár ha a szüleimmel éltem volna egészen biztos, hogy életemet ugyan annyira keserítették volna meg akárcsak ezen a mocskos helyen. - Nagyon úgy néz ki a helyzet Taehyung, hogy nemsokára elhagyhatod az intézetet!

Mikor kimondta azt a szót amire kisgyerek korom óta vágytam, egyszerre fogott el az öröm és a félelem. Végre szabad leszek és megnyílik előttem a világ, amire már olyan régóta kíváncsi vagyok. Nem kell naponta attól félnem mikor gyógyszerez be valamelyik ápoló, aki épp akkor kap el a folyosón sétálva.

- Ez tényleg igaz? – kérdeztem rá halkan és csak remélni tudtam, hogy meghallotta kérdésemet. Ez lehetetlen.

- Olyan igaz ez Taehyung, minthogy mi most itt beszélgetünk. Bár, azért egy kis apróságot megkell említsek... – nyújtott át nekem egy borítékot miközben szünetet hagyott mondandójába. - Ezt Mr. Jeon Jungkook pszichiáterednek és főnökének köszönheted.

Azt tudtam hogy Jungkooknak sokat köszönhetek, de a felettesének mi köze van hozzám?

- Köszönöm szépen – forgattam meg kezeim közt a borítékot és egy óriási mosollyal az arcomon néztem meg hogy mi van benne. A mosoly az arcomon még nagyobb lett mikor láttam, hogy egy orvosi vélemény van rajta a szabadulásom pontos napjával.

- Ezt Mr. Jeon írta meg rólad és a főnöke pedig rá bólintott, sőt még azt is hallottam hogy ezzel hatalmasat ugrott az orvosok ranglétráján. - Ezzel kapcsolatban fogott el egy negatív hullám, ugyanis mi van ha Jungkook csak ezért csinálta...? Ah az nem lehet... láttam rajta a tiszta érzelmeket.

- Neki is mindent megfogok köszönni uram. Ha megengedi akkor én távoznék – a borítékot szorosan fogtam és gyors meghajlást követően már hagytam is el az igazgató irodáját.  A papírt néztem és nem akartam hinni a szemeimnek. Annyi év után végre a kezeim közt van és ezt tényleg Jungkooknak köszönhettem.

- Taehyung van egy nagyon jó hírem – hallottam meg Jungkook hangját a folyosó végén, én pedig mint akit kergetnek úgy rohantam oda hozzá.

- Jungkook – sírós hangom miatt egyből rám vezette tekintetét és ijedten nézett végig rajtam. Viszont mikor meglátta a mosolyt az arcomon ő is megnyugodni látszott. - Szabad vagyok!

Jungkook

Taehyung hihetetlenül kétségbeesett ahogy megjelent az ápoló hogy az igazgatóhoz vigye. Nem csodáltam. Neki ez mindig is egy félelem volt, hogy mit fognak vele csinálni ott. Soha nem bánhattak vele jól, így nem is számíthatott pozitív dologra, én mégis reméltem hogy nem azért hivatja az intézményvezető hogy valamiért megbüntesse. Nagyon sokat változott az állapota mióta itt vagyok. Sokkal nyugodtabb lett és többet nem keveredett bajba se, most hogy rajta tartottam a szememet. Látszott a fiún hogy tényleg egy normális ember és semmi betegségben nem szenved azon kívűl, hogy érzelmileg teljesen labilis lett azok a tettek és szavak miatt amit itt kapott mindig.

Ahogy elhagyta a szobát az ápolóval, elmosolyodva keltem fel az ágyról és rendet tettem a kis ágyon, amit mi gyűrtünk össze. A szeretetem csak erősödött irányába ezzel a tegnapi meghitt szeretkezéssel. Éreztem hogy gondolataimban csak ők kap helyet és azzal is tisztában voltam hogy ez a színtiszta szerelmemnek a jele. Szerettem volna most is vele lenni... magamhoz ölelni és a fülébe súgni hogy nem kell félnie senkitől és semmitől hiszen itt vagyok már neki. Védeni és óvni akartam.

Gondolataimat telefonom csörgése szakította meg, amin főnököm neve villogott. Biztosan fontosról lehet szó, hiszen csak akkor keres telefonon.

- Igen uram? - szóltam bele a készülékbe.

- Szerbusz Jungkook. Gondoltam itt kereslek hiszen előbb eltudlak érni talán mint egy emailben. - mondta kedvesen főnököm, majd folytatta is a vonal másik felén. - Szeretnék beszélni veled Taehyungról. Nagyon sok pozitívumot írtál mostanában és úgy tudom a jelenlegi állapotáról is küldtél nekem és az intézményvezetőnek is helyzetjelentést. - kezdett bele, amivel egyre kíváncsibbá tett.

- Igen uram. Mindent leírtam ami jelenleg van Taehyunggal és nagyon sokat javult a helyzete. Sokkal nyugodtabb lett mióta itt vagyok és azt az ápolót se láttam már egy hete aki zaklatta. - mondtam boldogan, mert örömmel töltött el hogy az omega ilyen változáson ment keresztül.

- Ennek nagyon örülök. És az agressziója is ezáltal csökkent, igaz? - kérdezte kíváncsian, hiszen ez is egy lényeges információ volt Taehyung helyzetét tekintve.

- Igen, viszont azóta se mertem felhozni neki a vetélést. Azt a témát picit pihentetem, bár már sikerült összeraknom fejben, hogy az ápoló aki azon a bizonyos estén is zaklatta mikor elkaptam, egy és ugyanaz a személy aki teherbe ejtette. - gondoltam vissza az éjszakára, amitől kezdett illatom is erősödni. Nem érintett jól. Akkor vajon Taehyungot mit élhetett át? Nem csoda hogy nem akar róla beszélni.

- Jó meglátás és örülök hogy az illető magától döntött úgy hogy otthagyja az intézményt. - mondta főnököm, amit magamban megkellett cáfolnom, hiszen azért rásegítettem a férfi elbocsátására, de ezt már nem akartam felettesem orrára kötni.

- Azt szeretném megbeszélni veled, hogy ha Taehyung állapota már csak tényleg attól függnek hogy érzelmileg hogy van, akkor vidd el magadhoz. Foglalkozz vele pont annyit amennyit most is. Nagyon sokat segítene neki ilyen helyzetben a közeg megváltoztatása és mivel elkezdett ragaszkodni hozzád biztosan jól is esne neki a közelséged. - ahogy meghallottam főnököm szavait, egy levakarhatatlan mosoly terült el ajkaimon, viszont egy valami még zavart. Vajon elengedi az intézményvezető is?

- Mi lesz a hely igazgatójával? - kérdeztem érdeklődve.

- Vele már beszéltem. Elolvasta ő is Taehyung állapotáról szóló összegzésed, ami egy disszertációnak is megfelel. Ezzel a leírással egy hatalmasat léphetsz a ranglétrán Jungkook. - mondta felvidulva, ami engem is még boldogabbá tett.

- Ez esetben minél előbb elviszem magamhoz Taehyungot. Köszönöm uram hogy értesített. Szép napot. - köszöntem el tőle és mikor ő is ugyan ezt tette, letettem a készüléket.

Hihetetlenül boldog voltam és mikor szerelmem vidám ábrázata is társult hozzá, az egyetlen dolog ami ezt igazán kiegészítette, az egy hosszú és lágy csók volt a számomra legfontosabb embertől.

Na hát valami nagy dolog fog történni :))) Taehyungot kiengedik. Vajon hogy fogja viselni az új helyzetet? És Jungkook?

Reméljük tetszett nektek a rész :))

Bye, Kimi x VVYaoi