Sziasztok! :)

Meghoztuk a folytatást :)

Taehyung -» VVYaoi

Jungkook -» Kimi

Jó olvasást! :)

Jungkook

Az éjszaka amit a csodálatos omegával töltöttem úgy repült el mint egy szép pillangó, ami a mi ártatlan szeretkezésüket jelképezte. Ahogy magamhoz tértem reggel, szépen lassan tisztult ki a fejemben mi is történt kettőnk között.

Taehyungnak heatje volt és azért erősödött fel az illata, azért kívánt engem annyira és az volt az oka annak hogy nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Könyörgött nekem és én mint egy megbabonázott, azonnal ugrottam minden kérésére. Soha nem volt még alkalmam ezt megtapasztalni, mert nem sok omegával volt dolgom eddig. Mindig tudtam hogy ez valami földöntúli dolog és ha egyszer megtörténik utána akár egy kapocs úgy kezdek majd el ragaszkodni ahhoz a személyhez.

Lassan húzódtam el Taehyungtól mert nem tudtam hogy milyen reakciót vált ki belőle ez az egész helyzet. Nem volt magánál mikor arra kért hogy közösüljek vele, nem volt tisztában azzal hogy ez egy nagyon nagy mérföldkő az ő és az én életemben is. Nekünk nincs olyan egyszerű dolgunk mint a hagyományos embereknek. Innentől kezdve ő is ragaszkodni fog hozzám és én is, ha akarja ha nem. Nekem eddig is nagyon fontos volt és figyelni, óvni szerettem volna, de innentől kezdve ez sokkal bensőségesebb kapcsolat lesz kettőnk között. Legalábbis nekem mindig ilyeneket meséltek.

Egy szó nélkül ült fel és körbe tekerte magát a vékony kis takaróval. Eltüntette előlem a gyönyörű testét amit bántam mert napokig eltudtam volna így nézni. Arca újra teljesen kipirult és alsó ajkát beharapva hajtotta le a fejét.

Zavarban volt.

Nem mertem megszólalni. Féltem hogy bármit mondok neki azzal elijesztem, vagy túlságosan rámenősnek fogok tűnni, annak ellenére hogy ő kezdeményezte a dolgot.

- Én... - kezdett bele, de elharapta a mondandóját, majd picit gondolkodott és folytatta. - Nem is tudom mit mondhatnék. - nézett lassan fel rám még mindig kéken csillogó szemekkel. Nem tudtam hogy ezt most jó jelnek vegyem, hogy íriszei nem nyerték vissza eredeti színűket, vagy annak hogy megint távolságtartó lesz velem.

- Megbántad? - tettem fel a legfontosabb kérdést, hiszen ha igen akkor nem fogunk tudni nagyon mit tenni. Fogalmam sincs akkor mit csinálok. Elfelejtem? Bár ilyen egyszerű lenne ez...

Egy darabig kémlelte a szemeimet, majd felsóhajtva igazgatta meg picit a haját és oldalra fordította fejét hogy szerezzen egy kis időt magának a válaszadásra.

Gyönyörű volt.

Akárcsak egy modell és ha lett volna nálam egy fényképezőgép biztosan megörökítettem volna a pillanatot. Válláról lecsúszott a vékony fehér anyag, így látszódott fehér bársonyos bőre. Arca pirospozsgás volt, még ajkai picit elnyíltak egymástól. Kék szemei ebből a szögből is csodálatosan csillogtak, amikkel újra és újra elnyerte a szívemet.

Lassan fordította vissza felém a fejét, majd egy nagy sóhajt engedett ki eperszínű ajkai közül. Megvolt már a megfelelő válasza. Láttam a szemeiben, de nem merte velem közölni. Vagy nem tudta hogyan is tehetné.

- Nem bántam meg. Csodálatos volt. - ejtette ki szavait és egy édes mosolyt még pont elkaptam arcán ahogy lehajtotta zavarában a fejét.

Taehyung

Hiányérzetre keltem másnap, s egyből vad tapogatózásba kezdtem, így keresve az alfát, akivel együtt töltöttem egy csodálatos éjszakát. Mert igen... csodálatos volt. Jungkook tudta a múltamat és ahhoz mérten bánt velem. Úgy ért hozzám, ahogy beszélt velem; óvatosan és lágyan.

Mikor észrevettem gondolataim főszereplőjét, reflexből tettem magamra a fehér takarót. Rajta is látszott, hogy éppen gondolkodik kettőnk kapcsolatáról; ha lehet ezt egyáltalán annak nevezni. Tisztán emlékeztem minden momentumra, főleg arra a sorsdöntő szóra, amit már oly rég nem halhattam; a szeretlek. Nem tudtam biztosra hogy komolyan gondolta-e, vagy csak a vágy és az alfa ösztön vezérelte. Mondjuk én is rá tettem bőven egy lapáttal, így okom sincs őt hibáztatni azért ami a múlt este történt.

Ahogy láttam rajta nem bánta meg és bevallom őszintén én se. S ahogy ezt ki is mondtam, egy hatalmas mosoly nőt arcára, ami az én arcomra is egy ugyanakkora görbületet varázsolt. Akaratlanul is felé nyújtottam kezemet, azzal a szándékkal hogy a közelembe tudhassam. Kicsit meglepődött tettemen, de ugyanazzal a mosollyal az arcán közeledett hozzám és ültetett ölébe. A kedvenc helyemre.

Az egész délutánt egymás közelében töltöttük, s hál istennek senki nem akart minket zavarni. Időközben viszont felöltöztem, ami az alfának nem volt nagyon ínyére és ezt meg is jegyeztem, melynek következtében láthattam Jungkookot elpirulni.

- Taehyung... – egyből felfigyeltem Jungkookra és fejemet az ő irányába fordítottam. - Nem tudom hogy te mit érzel most ezután hogy ez történt, de szeretném ha tudnád...én komolyan gondoltam azt a szeretlek szót – a mondandóját követően szemeim könnybe lábadtak.

- Olyan régen hallottam, hogy képes vagyok sírni miatta – nevettem fel hangosan, miközben igyekeztem a szorgos könnycseppeket eltávolítani magamról. - Tudom mi az a szeretet, de szerelembe még nem sikerült esnem, így fogalmam sincs róla hogy az mi – szerettem volna ha ezt tudja rólam. Úgy éreztem ideje lassan megnyílnom jobban felé, hiszen ez az alkalom is egy jel volt erre.

- Ha szeretnéd – fordította maga felé arcomat, hogy vörös szempárjába nézek. - Én megmutatom, s ígérem, hogy nem fogsz csalódni ebbe a csodás érzésbe.

Szavai meggyőzően hatottak rám, így bólintva egy aprót egyeztem bele, s akkor hirtelenjében úgy éreztem én is kimondtam ezt a szót Jungkooknak.

A meghitt hangulatunkat az ajtó kopogása rontotta el, s egyből elfogott a pánik mikor az egyik ápoló azt mondta, hogy engem keres az igazgató.

-Jungkook én nem... – estem rögtön kétségbe és sírva kapaszkodtam Jungkook felsőjébe.

-Ne aggódj Tae, bármi baj lesz én megérzem és kiszabadítalak onnan. Megígérem! Maradj olyan erős, mint amilyennek legelőször láttalak – nyugtatott meg, miközben velem együtt állt fel Jungkook is. Mielőtt kiléphettem volna leellenőrizte hogy figyel-e minket az ápoló és mikor konstatálta hogy valószínűleg kint vár, egy biztató csókot adott ajkaimra, ami egyből elfeledtette velem a félelmet.

Sokkal magabiztosabban lépdeltem a folyosón az igazgató irodája felé, mert tudtam, hogy van egy alfa ebben az intézményben, aki képes azért harcolni, hogy engem a legnagyobb biztonságba tudhasson.

Itt is lenne a következő rész :)))

Reméljük tetszett nektek.

Taehyung elkezd megnyílni Jungkooknak a történtek után ami egy nagyon jó jel :)) Mit gondoltok milyen a kis párosunk?

Köszönjük hogy ennyien olvassátok a történetet :))

Bye, Kimi x VVYaoi :)