J A N E S T E N C I L

Három nappal később

Lehet, hogy undorítóan hangzott, de idegességemben nem tudtam abbahagyni a tollam rágcsálását. A gondolataimban folyamatosan csak egy név cikázott: Logan, Logan, Logan és Logan.

Hiába telt el azóta a bizonyos szombat óta három teljes nap is, én egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből a történteket. Még mindig tisztán élt az emlékezetemben, ahogy azon az éjjelen a forró testét az enyémhez láncolta, ahogy abban a pillanatban, a fejét édesen a nyakhajlatomba fúrta. A fülemben vízhangzott a halk szuszogása, ami még ígyis képes volt olyan hatást gyakorolni rám, amit képtelen voltam szavakba önteni. Még mindig éreztem az orromba kúszni azt a jellegzetes citrusos illatát.

Aztán hirtelen belém csapott a felismerés. Én miért is agyalok már megint ezen a baromságon? Esküszöm, úgy viselkedek, mintha még mindig kis szaros tizenhatéves gimnazista lennék.

Mindketten tudtuk, hogy semmit sem jelentett az az éjszaka, legalábbis számomra biztosan. Úgy őszintén, engem teljesen hidegen hagyott Logan. Csak úgy tudtam rá tekinteni, mint egy szimpla barátra.

Igen, pontosan úgy, mint egy szimpla barátra.

- Köpöd ki azt a tollat a szádból! - csendült fel hirtelen egy éles hang, mire felpillantottam a könyveimből. Casey alakja rajzolódott ki előttem, ahogy éppen sietősen felém igyekezett, miközben fenyegetően rám bökött a mutató ujjával. Kuncogva tettem le az íróeszközt az asztalra. - Komolyan mondom, néha teljesen az idegeimre tudsz ezzel menni, Jane - csóválta meg rosszallóan a fejét barátnőm, miközben lehuppant az előttem lévő ülésre.

- Mármint a tollam rágásával, vagy az idegesítő személyiségemmel? - vigyorodtam el szélesen.

- Na látod, pontosan erről beszéltem! - bökött rám ismét, mire egyszerre nevettünk fel.

Caseyvel az első előadásomon találkoztunk legelőször. Mindketten képesek voltunk már aznap elkésni, és mire betoppantunk a csillagászati bemutatóra, addigra már a professzor felosztotta a többieket párokba, így képtelenek voltunk egy csapatot alkotni. Őszintén, örültem annak, hogy végül így alakult, mert Caseynél aranyosabb és pörgősebb teremtést nem ismertem még ezen a földön.

- Na szóval, azért hívtalak ide, mert - itt direkt hatás szünetet tartott. - sikerült bejuttatnom magunkat a harmadévesek hétvégi bulijára.

- És?

- Mi az, hogy és?! - förmedt rám. - Tudod mennyit szenvedtem én azért, hogy minket is meghívjanak? Ott lesznek az Egyetem legjobb pasijai, sőt azt hallottam, hogy a szomszéd városból is jönnek egy páran - Casey teljes izgatottsággal a hangjában beszélt erről. Látszott rajta, hogy mennyire fontos volt ez számára. Még én magam sem tudtam, hogy mi volt ennek a tényleges oka, de nem akartam letörni szegényt, így a következő pillanatban egy hatalmas mosolyt varázsoltam az arcomra.

- Na és, kik azok a helyes pasik, akik ott lesznek? - vontam fel játékosan a szemöldökömet.

- Úgy hallottam, hogy jönni fog Peter Jhonson is, tudod az a jóképű gyerek a büféből - lelkiszemeim előtt felderengett bennem a fiú kinézete. Az egyszerre dögös és kisfiús mosolya, amivel bármelyik nőt képes volt levenni a lábairól. Aztán itt voltak azok a gesztenye barna íriszek, amikért minden lány élt és halt. Igen, kifejezetten jól nézett ki. - Meg még ott lesz Adam Lambert a rádióból, meg még pár helyes srác.

- Hmmm, nem ismerem én azt az Adam Lambert - húztam el a számat.

- Komolyan nem ismered őt? - döbbent le Casey, mire szemforgatva a számhoz emeltem a kávés csészémet. - Hogy nem lehet ismerni az Egyetem második legdögösebb férfiát, Logan White után? - gúnyosan forgatta meg a szemeit, mire bennem megállt az ütő. Elakadt a lélegzetvételem. Másodpercekig, csak tátogtam ott, mint egy partra vetett hal. A szavak a torkomon akadtak, ami Caseynek is feltűnt. - Neked meg mi a fene bajod van?

Az elég nyomós oknak számított, hogy mint kiderült, a barátnőm szerint a lakótársam az Egyetem egyik leghelyesebb sráca volt?

- Uram atyám, te ismered őt! - esett le neki a tantusz. Amilyen gyorsan csak tudtam, úgy próbáltam menteni az irhámat.

- Dehogyis! - tiltakoztam hevesen. - Csak ma az egyik másodéves csajjal dumálgattam, aztán most eszembe jutott, hogy ő is említette nekem ezt a Logan gyereket.

Casey gyanakvóan meredt rám, szemeit kétkedően húzta össze. Basszus! Egyáltalán nem állt szándékomban kitálalni neki arról, hogy Logan a lakótársam volt. Hiába bírtam a lányt már a legelső pillanattól kezdve, de még csak pár napja ismertem őt, így természetesen nem tudhattam, hogy mennyire volt megbízható. Mindenesetre semmiképp sem akartam, hogy mindezt kikotyogja másoknak, ők pedig a féltékenységükből adódóan kiközösítsenek.

- Biztos?

- Igen - nyeltem egy hatalmasat. - Na és, van már ötleted arra, hogy mit vegyünk fel a bulira? - tereltem el a témát gyorsan, ami láthatóan bevált, mert Caseynek egy másodpercébe sem tellett, de már bele is fogott az időtlen csacsogásába.

Ezúttal megúsztam, de tudtam, hogy előbb-utóbb színt kell vallanom a lánynak.

×××

Még este nyolc után is a könyvtárban dekkoltam. Mi tagadás, fáradtnak és  rendkívül kimerültnek éreztem magam. Egész délután a filozófiai etika dolgozatomra tanultam, aminek alapvetően könnyűnek kellett volna lennie, de mivel Tolbert professzor lebetegedett - úgy tünt, hogy több hónapra - addig megkaptuk helyette Lanet, aki kemény, maximilista, ambíciózus és legutolsó sorban machista személyiséggel rendelkezett. Azt a pletykát rebesgették a felsőbb évi hallgatók, hogyha Lane vizsgáira csinosan érkeztél, ergo sminkben és normális kinézettel, az mínusz pontokat vont maga után. Én pedig persze, hogy már a legelső héten kifogtam az ilyen tanárokat.

- Szia, ne haragudj! - egy mély hang csendült fel váratlanul előttem, mire a gondolataimból kizökkenve pillantottam fel a könyveimből. Egy fiú állt tanácstalanul előttem. Méghozzá egy iszonyatosan jóképű fiú. - Minden rendben van? Csak mert láttam, hogy mennyire el vagy szomorodva, szóval gondoltam idejövök és megkérdezem, hogy jól vagy-e.

Ennyire elsápadtam volna? - ez volt az első kérdés, ami felmerült bennem.
Ezt követte az, hogy gondolatban  hálát adtam a sorsnak, amiért mostanában ennyi dögös egyetemistával hozott össze. Ő pedig kifejezetten szemrevaló volt. Sötét, göndör fürtök, hatalmas zöld szemek, dús ajkak és olyan ezerwattos mosoly, amitől úgy elolvadsz, mint a napon felejtett fagyi.

Velem ellentétben a fiú elég magabiztosnak tűnt, lazán zsebre vágta a kezeit, és úgy fürkészte az arcomat, ami másodpercekkel később paradicsomokat megszégyenítő színbe torkolott át. A torkom összeszorult. Kerestem a szavakat, de nagyon zavarba jöttem.

- Sz-szia - megköszörültem a torkomat. Csodával határos módon a következő pillanatban képes voltam összerakni két teljes mondatot. - Ez nagyon aranyos tőled, de jól vagyok. Nincs semmi bajom, nyugi - egy széles mosolyt varázsoltam magamra, holott az volt az igazság, hogy az egyetem minden energiámat leszívta. Legszívesebben a nap huszonnégy órájában csak sírtam volna. De eszem ágában sem volt ugyanazt leművelni vele, mint Logannel.

- Biztos? - vonta fel kétkedően a szemöldökét.

- Igen.

- Én akkor... - egy röpke pillanat erejéig elkapta a tekintetét, úgy tűnt, mintha elgondolkodott volna, de a következő pillanatban már szólásra is nyitotta a száját. - Nem akarod, hogy segítsek..? - bizonytalanul a könyveimre pillantott, de láthatóan nem sikerült neki ennyiből kikövetkeztetnie, hogy mire tanultam, így a segítségére siettem.

- Etika - segítettem ki. - De figyelj, tényleg nincsen semmi bajom. Nyugodtan menj csak, ha akarsz.

Egy alig hallható sóhaj csúszott ki a torkán, a következő pillanatban pedig  elmosolyodott, de nem is akárhogyan. Gödröcskésen. A szívem a torkomba ugrott.

- De nyugodtan maradhatsz, ha netán van kedved hozzá - korrigáltam ki magam, miközben beharaptam az alsó ajkamat. Harsányan felnevetett.

Végül letelepedett mellém, a közelségétől pedig a hideg futkosott a hátamon. Legutóbb Logannél éreztem ezt, sőt azt hiszem, hogy még ő maga sem tudta kiváltani belőlem ezt a különös szexuális vonzódást, amit abban a pillanatban éreztem.

Körülbelül tíz perce beszélgethettünk
már folyamatosan, amikor váratlanul megcsörrent a mobilom. Bocsánatkérően a fiúra pillantottam, majd előhúztam a zsebemből a telefonomat. Legnagyobb megdöbbenésemre egy olvasatlan üzenet fogadott Logantől.

Logan White: Mikor jössz? :)

Jane Stencil: Késő este felé, még mindig a könyvtárban dekkolok.

Jane Stencil: Amúgy miért kérdezed?

Logan White: Már mindegy.

Egy ideig csak szüntelenül bámultam a telefonom képernyőjét, hátha akar még mondani valami mást is, de mikor már épp kiléptem volna a chatből, egy új üzenetem érkezett.

Logan White: Akarod, hogy a könyvtárba menjek?

Őszintén, meglepett a válasza. Méghozzá nagyon is. Miért akarna Logan a könyvtárban tétovázni, ráadásul az én társaságomban? Szerintem ezidág azt sem tudta, hogy létezik ilyen hely.

Jane Stencil: Nem kell, már itt van valaki más.

Logan White: Kicsoda?

Jane Stencil: Egy srác.

Logan White: Hogy hívják?

Jane Stencil: Ahhh, miért érdekel?

Jane Stencil: Amúgy nem tudom.

Logan White: Mi az, hogy nem tudod??

Jane Stencil: Eskü úgy viselkedsz most, mintha az apám lennél.

Jane Stencil: Csak idejött segíteni tanulni. Tök jófej, szóval ne aggódjál, apuci.

Logan White: Ez kétértelmű, remélem tudod.

Valahogy sejtettem, hogy ezt nem fogja tudni kihagyni.

Logan White: Most indulok hozzád.

Jane Stencil: Hogy mit csinálsz?!

Logan White: Már úton vagyok.

Jane Stencil: Nem igaz!

Logan White: De!

Jane Stencil: Nem!

Logan White: De igen!

Logan White: Szóval készülődj :D

Hangosan fújtatva csaptam le a telefonomat az asztalra. Nem tudom, hogy Logan mi a francot képzel magáról, de ha ide mer állítani, én tuti képen törlöm.

- Minden rendben van? - szólalt meg gyanakvóan mellettem a fiú.

- Persze - pillantottam rá egy erőltetett mosoly keretében, ugyanakkor Logannek sikerült elgondolkodtatnia. Mit kerestem én itt egy olyan sráccal, akinek még csak a nevét sem tudtam?! - Amúgy hogy hívnak?

- Robert Redford - mosolyodott el szélesen.

Hát Robert, szerintem nem éppen a legmegfelelőbb lányt nézted ki magadnak - gondoltam magamban.

••••••

ITT IS VAN AZ ÚJ RÉSZ!! 😘❤️

Nem tudom, hogy ki emlékszik az előző változatra, de ez teljes mértékben eltér tőle 💫
Tényleg kíváncsi vagyok, hogy ki mit gondol a mai fejezetről.

Egyébként a következő rész Logan szemszögéből lesz, de az utána való részek már mindkettőjük szemszögéből 😘❤️

Sőt már készülök nektek egy karácsonyi különkiadással is 😁❤️