|(név)- aliasz te neved |
|Írói megjegyzés: (név) francia így a |
|magyarul írt párbeszédek francia |
|nyelven történnek. |
___________________________________________

A fekete függöny takarásából óvatosan lesek ki a nézőtérre ami hamarosan megtelik. Minden néző elegánsan öltözött. Kék, fehér, fekete színű zakók tengere vándorol a nézőtéren a helyüket keresve. Ahogy látom az embereket, mennyire izgatottak, az előadással kapcsolatban egy ismerős érzés jár át. Ez nem más mint az idegesség. Ez a ma esti fellépés nem az első az életemben, hiszen hat éves korom óta hatalmas közönség előtt mutatom be azt a tehetséget amivel az isten megáldott. Az évek alatt kinőttem az lámpalázam, de ma még is annak a kisgyereknek éreztem magam aki először lép a színpadra. Néha hiányzik az életemből a gyermekded szórakozás, de mint híres és elismert zenész erre már kevés időm adódik. Ha éppen nem valami esküvőn zongorázok akkor általában otthon roskadok az ötvonalas papír fölött és egy új művön dolgozok. Amellett, hogy zongora virtuóz vagyok vannak ilyen egyszerűbb zongirakíséretes dalaim. Ma egy új komolyzenei művemet fogom bemutatni a közönségnek, így egy két híres zeneszakértő és komolyzene kedvelő színész, politikus vagy sportoló is jelen lesz az előadáson. Ha jól emlékszem valami Ferrari sportcsapat is megjelenik az esten, vagy nem tudom. Nem nagyon figyeltem amikor az ügynököm arról beszélt milyen fontos emberek lesznek jelen.

A lámpák fénye egyre halványult és ezzel együtt a teremben lévő morajlás is míg végül síri csönd nem lett. Egy két reflektor világította meg a hatalmas matt feketére lakkozott zongorát a porondon. A függöny takarásában még gyorsan végigsimítok az Armani fellépőruhámon, majd kilépek a hangulatfénnyel megvilágított színpadra. Egy reflektor végig követte minden mozdulatomat és éreztem, magamon a kamerák vizslató tekintetét is. Hangos tapsvihar csendült fel míg beértem a zongora elé, majd megadva a tiszteletet a közönségnek fejet hajtottam előttük. Csak akkor csillapodtak a kedélyek a nézők között mikor már elfoglaltam a helyemet a fekete szépség előtt. Óvatosan tettem rá az ujjaimat a fekete és fehér billentyűkre, majd a számomra már jól ismert, kedves szimfónia hangja csendült fel. Miközben játszottam csak én voltam és a zongora. A nézőtérre csak egyszer pillantottam, de akkor is mindenki átszellemülve már-már lélegzetvisszafolytva hallgatták.

A melódia végére érve lenyomtam az utolsó fehér billentyűt is, majd egy meglepő nyugodt hangulat fogadott. Meglepő volt számomra a nézők eme reakciója, de jól esett. Láttam rajtuk a csodálatot, az elismerést, de egy-két meglepett pillantást is sikerült elkapnom. Nem tudom pontosan mikor hangzott fel az a bizonyos vastaps mert még én is a darabom hatása alatt voltam. Szinte kettőt pislogtam és már az „afterpartyn" voltam egy pezsgővel a kezemben álltam és hallgattam a dícsérő szavakat, vagy éppen ismerkedtem meg új emberekkel az elit osztályból.

Már egy ideje egyedül ácsorogtam amikor is megjelent mellettem egy férfi. Zöld szemei elvazázsoltak, kicsit kusza haja pedig csak még jóképűbbé tette. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a férfi természetes szőke vagy világosbarna hajú. Igen ez volt jelen pillanatban a legnagyobb problémám. Lassan végigmértem a palit, aki szint úgy ezt tette. Ott álltunk tétlenül egymás mellett és csak néztük egymást, ami hogy megmondjam őszintén, kezdett eléggé kínos lenni. Ekkor bukkant fel egy spanyol a megmentő hős szerepében.

- Hola señorita bonita.- jelent meg Carlos Saincz mellettünk akivel az est elején ismerkedtem meg. Kezdő szinten beszélek egy kicsit spanyolul így hamar egy hullámhosszra kerültem a férfival.

- Hola niño.- kacsintottam a ferfira. Ez felőlem ilyen baráti flörtölés, a férfi nem az esetem, de örültem neki, hogy megismerkedtem vele.

- I see, you met with my teammate.- váltott át angolra mert tudta azon a nyelven választékosabban tudok beszélni, mint spanyolban.

- Actually no, not really.- nevetek fel kínosan.

- Oh. Then, (név) he is Charles Leclerc my teammate. Charles she is (full name) the host of that party.

- Nice to met you.- mondtuk egyszerre, majd szóba elegyedtünk így hárman.
Szóba került, hogy Charles zongorázik, de nem olyan jól mint én, és valahogyan eljutottunk addig, hogy meghívtak a következő futamukra. Sajnos a telefonom csörgése miatt kellett abbahagynunk a csevegésünket. Egy picit arrébb mentem és felvettem a készüléket amin apám hívott.

- Bonjour petit papillon.- köszöntött. Világ életemben kis pillangónak hívott.

- Bonjour.- mondtam én is.
Szemem sarkából láttam, hogy a fiatalabb pilóta felkapja a fejét a francia szavak hallatán.

- Csak gratulálni szeretnék pillangóm. Nagyon ügyes voltál a mai esteden.- hangja lágy volt és csöpögött a büszkeségtől.

- Köszönöm apa. Sokat jelent, hogy ezt tőled hallom.- mosolyodom el.

- Nem akarlak feltartani. Szeretlek pillangóm. Érezd jól magad.

- Én is szeretlek. Szia.- köszöntem el és tettem el a telefonom. Lassan sétáltam vissza a két pilótához.

- I'm sorry. It was an important call.- kapkodom a tekintetem a két férfi között akiket mintha megzavartam volna valamiben.- Did I disturbed something guys?

- No, you never.- mondta a spanyol.- But I need to go. See you on the track.

- Adiós Carlos.- nézek a spanyol távolodó alakjára aki csak int egyet.

×∆×

A buliról már mindenki lelépett csak én voltam itt a monacói társaságában. A parti helyszínén lévő zongora előtt ülünk, egy kicsit becsiccsentve. Én a mostani komolyzenei művemet próbálom megtanítani a férfinak aki szerencsétlenkedik a kezével. Mikor végre sikerül neki leütnie azt a pár ütemet egymás után hibátlanul, boldogan nézünk egymás szemeibe. Az este közelebb kerültünk egymáshoz, ahogyan ebben a pillanatban is csak közeledtünk egymás felé. Az orrom már súrolt az övét, majd ő szüntette meg azt a kevés távolságot köztünk és érintette az ajkait az enyémnek. Miután elváltunk a homlokát az enyémnek döntötte.

- Azt hiszem megkedvelteke.- suttogja a szavakat.

- Szerintem én is.- hajolok most én egy mámorító, édes csókért.

×10 évvel késöbb mesélő szemszög×

- Apa, apa! Merre van anya?- ugrándozott a hat éves kisfiú egy elegáns fehér öltönyös férfi előtt.

- A színfalak mögött (fiad neve).- mosolygott.- Tudod, anyu ma fel fog lépni. Gyere nem akarok lekésni róla. És a hugod már bent van.- fogta meg a kisfiú kezét és sétált a páholyba. Pontosan oda ahonnan először anno tíz éve meglátta a nőt aki megváltoztatta az életét.

THE END

Írva: 2021. 08. 31.
Publikálva: 2021. 09. 03.