Másnap szörnyű fejfájással keltem. Komolyan, kihalok. Az este történései elég homályosak voltak nekem, arról pedig fogalmam se volt, hogy kerültem ágyba. Valószínűleg Jake hozott be. Megpróbáltam felülni, de elviselhetetlen fájdalom hasított a homlokomba. Ez jó lesz így. Végül nagy nehezen magamhoz tértem és előkotortam a legerősebb fájdalom csillapítómat, ami remélhetőleg gyorsan hatni fog.

Egy gyors reggeli készülődés után elvonszoltam magam a bázis ebédlőjéig, útközben pedig legalább kétszer majdnem megöntöztem a füvet rókakomával. Bent már nem volt erőm eljutni az étel kiadóig, csak ledobtam magam a hétszemélyes asztalhoz, ahol már ott ült Coyote, Payback és Fanboy.

-Jó reggelt! - köszöntöttek vidáman és frissen. Én is morogtam valami hasonlót, majd az asztalra borultam. Komolyan, ez a fejfájás megöl. Hirtelen éreztem hogy valaki megveregeti a vállamat.

-Kitartást kislány. - mondta Jake és letett elém egy tál narancsot két pirítóssal és egy méretes bögre kávéval, majd leült mellém.

-Kösz. - nyögtem egy újabb rókát magamba tartva.

-Mi történt vele? - kérdezte Payback fejével felém bökve.

-Tegnap nem sajnálta Penny ital készletét. Annyit ivott, hogy Penny drága közölte, hogy ha felezi a számlát akkor kapunk maximum normális összeget. - erre én mindössze fájdalmasat nyögtem. Az igazat megvallva az anyagi részét nem gondoltam át a tegnapi ivászatnak. Francokat. - De kiderült, hogy a kisasszony még részegen is majdnem tökéletes biliárdos. Egy ütés híján megvert egy nála sokkal idősebb és szemmel láthatóan kevésbe berúgott pasast. - tette hozzá a többiek értetlenkedő arcát látva.

-Jó reggelt srácok. Atya ég Fizzy de szar állapotban vagy! - mondta Phoenix, azzal leült és beleharapott a pirítósába.

-Nem vagyok rá büszke... - óvatosan neki láttam a narancsomnak, nem akartam ezt is a földön látni. Ekkor azonban megjelent Bradley. Ajaj. Ha most számon kéri rajtam az állapotom...

-Mixi hogy az istenbe nézel ki?! - kezdte köszönés nélkül. - Mit csináltál magaddal?

-Neked is jó reggelt Bradshaw. - morogta Jake, e mellé pedig olyan arcot vágott amin muszáj volt röhögnöm. Bradley ezt egy felvont szemöldökkel jutalmazta.

-Nos drága tesóm, ha éppen tudni szeretnéd... jaj Jake fejezd már be! - ismét elröhögtem magam, mivel Jake látva milyen jót derülök a grimaszain, tovább folytatta a majomkodást.

  -Micsodát? - kérdezett vissza a férfi, mintha tényleg nem tudná miről beszélek.

-Ezt a grimaszolást. - nevettem.

-Hát jó. - vonta ő meg a vállát egy záró grimasz kíséretében.

-Szóval Mixi? - emelte fel Brad ismét a jobb szemöldökét. Mindig így nézett rám, ha számon kért.

-Szóval... Tegnap benéztünk a Hard Deckbe és hát ittam egy kicsit. Aztán még egy kicsit. Aztán kiálltam egy pasas ellen biliárdba, miközben ittam még. Aztán mivel vesztettem jött a kidobós, majd... igen. Hogy utána mi volt arra már nem teljesen emlékszem. - néztem rá ártatlan szemekkel. Bradley csak a szemét forgatta, majd eltűnt magának reggeliért, Jake pedig odahajolt hozzám és suttogva folytatta.

-Aztán elvittelek a kocsiig, amit szintén majdnem összehánytál, szóval végig lehúzott ablakkal utaztunk, így kissé hideg lett a kocsiba, plusszba pedig nem mehettem a főúton, mivel én bennem is volt rendesen pia. A laktanyánál azt mondtad hogy innen mát egyedül is boldogulsz, én meg gondoltam úgy is ott van Natasha és Callie szóval onnan a saját lábadra állítottalak.

-Köszönöm. Nem voltam nagyon gáz, ugye? - kérdeztem aggódva.

-Egyáltalán nem. - mosolygott.

Szerencsére a reggeli további részében nem a tegnapi részegségem volt a téma, Bradley sem kérdezett többet. A csapat többi tagja is szépen lassan megérkezett, majd együtt mentünk át az eligazításra. Mav kerek szemekkel nyugtázta a kinézetemet, de nem fűzött kommentárt a dologhoz, ezért pedig borzasztóan hálás voltam.

A mai napon elkezdjük a küldetésre való készülést. Elsőnek a hely megközelítését fogjuk gyakorolni, ami egy kanyonon keresztül fog történni. Ma egy szimulátorban fogunk repülni, ezzel gyakorolva. A megtisztelő első repülést Hangman és a Payback-Fanboy páros kapta. A tempójuk jó volt, de mivel Hangman olyan iramot diktált amit Payback nem tudott tartani neki repült a falnak, így az egész csapat kiesett. Másodiknak én repültem Omaha-Halo csapattal. Mivel a mai gyakorlat még könnyített, így a max magasság 90 méterre volt állítva. Nekem azonban az alacsonyan repülés volt a mumusom. A pálya háromnegyedéig a tempó jó volt és a falnak se repültünk neki, de egy éles kanyar felfelé kényszerített, így a radartérben kötöttünk ki. Rooster Yale-Harvard párosával repült. Bár ők a falnak nem repültek neki és a rakéta térbe se repültek be, az idejük nem volt jó, egy percet késtek így egy "ellenséges gép kilőtte őket".

A nap végére már mindenki izzadságban fürdött, a pályát pedig senkinek nem sikerült rajtam és Roosteren kívül végig vinnie. Ő általában késve ért be, nekem pedig ötödik próbálkozásra, a csapat másik felét az utolsó kanyarban elvesztve de beértem időben. A csapat morcosan és fáradtan battyogott el a délutáni elemzésre, ami most már inkább kora esti volt.

Maverick alaposan kiokosított mindenkit, főleg a csapat vezetőket, de Bradleyvel elég keményen beszélt.

-Miért halt meg? Maga a csapat főnök, a csapata és maga, miért halt meg?

-Uram! - szólt közbe Phoenix. - Ő az egyetlen aki a csapatával együtt jutott el a célig... - utalva ezzel arra, hogy én csak úgy tudtam végig vinni a pályát, hogy Omaháékat hátra hagytam.

-Egy perccel később. Így az ellenséges gépnek volt ideje kilőni. - hűtötte le Maverick.

-Nem tudhatjuk. - mondta ki a nyilvánvalót Bradley.

-Nem repülsz elég gyorsan! - mondta felsőbbséges hangon Jake, én pedig éreztem, hogy mellettem Brad megfeszül.

-Mi elértünk a célig! - jött az ingerült válasz.

-És egy fejlettebb ellenséges gép kilőtte. - morogta Mav.

-Akkor jön a légi harc!

-F-18assal?!

-A pilóta számít nem a gép!

-Pontosan! - kiáltotta Mav. Bradley megrökönyödött arcot vágott, aztán gyűlölködő, de mégis nyugodt hangon fojtatta.

-Több módon is célba lehet érni.

-Te komolyan nem érted. - csatlakozott Jake is a heves szóváltáshoz. Kezemet megnyugtatólag Bradley karjára tettem, mire ő ingerülten lerázta magáról, nem kis meglepetésemre. - Itt most vagy férfi vagy és úgy repülsz mint Maverick, vagy soha nem jössz haza. - először a tanárra nézett, majd végignézett Callien, rajtam, majd Phoenixen. - Nem sértésnek szántam. - kacsintott. Komolyan, ennél az embernél két fokozat van. A nagyon jó fej és a nagyon bunkó. A kettő között nincs átmenet.

-Valahogy mégis mindig úgy jön le... - szólalt meg Bob.

-Nem kritizálni akarom, csak konzervatív. Ennyi. - folytatta Jake a megjegyzésre ügyet sem vetve.

-Hadnagy... - szólt közbe Mav, aki szintén kezdte érezni a feszültség növekedését.

-Csatába megyünk fiam! Olyan szinten amilyet pilóta még nem látott. Még ő sem... - nézett Maverickre, majd rövid hatásszünet után folytatta. - Most nincs idő a múltba révedni.

-Ezzel mire célzol? - kérdezte Bradley pattanásig feszült idegekkel. Én is készen álltam arra, hogy bármelyik pillanatban cselekedjek, ha a két férfi egymásnak esne.

-Nyilván nem csak én tudom hogy Maverick a fateroddal repült. - azért látszott Jaken hogy kényelmetlenül érzi magát. - Vagy hogy Maverick ott volt amikor a faterod...

Nem tudta befejezni a mondatát, mivel Bradley egy macska sebességével ugrott fel és vetette magát a fiatalabb férfira. Payback, Fanboy és én azonnal utána ugrottunk, fizikai erővel próbálva vissza fogni őt. A többiek pedig Jake és Brad közé álltak, nem engedve egymáshoz a két férfit.

-Szemét állat! - üvöltötte Bradley, ügyet sem vetve az őket nyugtató sok mindenkire.

-Nem alkalmas a küldetésre. - mosolygott pimaszan Jake. - Te is tudod. Ön is tudja. - tette hozzá Bradnek és a tanárnak címezve, majd Bradleyhez ingerlően közel menve kivonult az eligazítóból.

-Mind lelépni... - zihálta Mav.

Bradley kitépte magát hármunk szorításából és felszegett fejjel elment, rám se nézve. Kellett pár perc mire össze szedtem a gondolataimat, aztán utána siettem.

-Bradley! - kiáltottam amikor végre utol értem, de nem reagált csak haladt tovább elszántan. - Roos! Rooster! Figyelnél rám egy kicsit?! - erre végre megállt, de nem fordult felém. - Mi volt ez?! Hallod? Nem akadhatsz ki mindig ha Jake provokál!

-Jake? - kérdezett vissza gúnyosan. - Remek. Örülök, hogy te és Jake Cica ilyen jól kijöttök egymással...

Most rajtam volt a hallgatás sora. Komolyan, most ez mi?

-Hagyjál békén Jestone. - közölte azzal elvonult.

Bennem pedig egy újabb világ tört össze...