Sziasztok!
Itt az újabb fejezet Mixi történetéből. Wattpad bácsi ennél a fejezetnél elkevert valamit, amit leírtam, azt full átírta és a végén egy teljesen értelmetlen szöveget kaptam. Átolvasásnál átírtam az összes ilyet amit megtaláltam, de simán lehet, hogy átsiklottam valami felett, illetve hogy a Wattpad kirakás előtt megint el kavar valamit. Arra kérnélek titeket, hogyha ilyen jellegű hibát láttok, szóljatok nekem privátba!
Köszönöm a segítséget és jó olvasást!
~Chilie~

-Jó reggelt pilóták. - lépett fel a katedrára Maverick. - A mai napon nem repülünk, hanem csapatépítést fogunk végezni. A küldetéshez rendkívül fontos, hogy jól tudjanak együtt dolgozni, ezért a mai napot a parton fogjuk tölteni és csapat játékozunk. Penny csak nekünk nyit ki, így az ital ellátás is meg van oldva. Most pedig gyerünk vissza a házakba, tízkor találkozunk a strandon a Hard Deck előtt. Lelépni.

A csapat lelkesen beszélgetve indul vissza a laktanya felé és már osztottuk is le, hogy ki melyik kocsival megy.

-Mixi velem jön, az fix. - közölte Jake. Bradley erre csak a szemét forgatta. Végül velünk jött Javy és Callie is.

A női házban a mai délelőtt teljesen volt a felfordulás.

-Ki mibe jön? - kiáltott át Natasha a szobájából.

-Trikó és térdgatya. - jött Callie válasza.

-Én szerintem sport topba megyek és shortba. Meg viszek fürdő rucit is. - válaszoltam én.

-Csak vigyáz Mix, nehogy Seresin beinduljon. - jelent meg az ajtóban Callie vállán sporttáskával.

A hölgyekkel úgy döntöttünk, hogy már itt átöltözünk és Nat meg én veszünk a top fölé egy oversized pólót. Mikor kiértünk már csak Bradley Fordja és Jake Mercije állt az udvaron a legénységükkel. Nat a Payback, Fanboy, Bradley trióval utazott, mi meg Callievel bemásztunk Javy és Jake mögé a hátsó ülésre. Az út a partra élvezetes és rövid volt, a férfiak viccekkel szórakoztat minket, régebbi történeteket meséltek nekem és a szintén fiatal Calnek.

Kicsivel Bradleyék után értünk le partra, ahol már mindenki teljesen készen állt. Lepakoltuk a törölközőinket, rádobtuk a cuccainkat és már készen is álltunk a játékra. Ahogy elsétáltam Mickey, Jake, Javy és Reuben négyese előtt a hímeknek tátva maradt a szájuk, Payback pedig le is fütyült.

-Óvatosan a száddal Fitch! - kiáltott Bradley. - Mixi tiltott zóna.

Forgattam a szememet, de nagyon jól esett hogy Brad így véd.

-Jól van, nézzük a csapatokat. A két csapatkapitány Callie és Nat. - kezdte Mav, majd rám kacsintott, hogy azért érezzem a törődést. - Callie kezd.

-Mixi!

-Bradley! - kiáltotta Nat.

- Neil! - (a/n: Ő Omaha)

-Bob!

És így ment amíg már mindenki be nem került valahova. Callie volt olyan kedves és a kérésemre Jaket is kiválasztotta. Maverick ismertette a szabályokat, majd Hondo vezeti játszani kezdtünk.

Az elején még véresen komolyan számolunk a pontokat, a pálya szélét és a szabálytalanságokat, de pár kör után már csak a szórakozásra figyeltünk. Jake és én bizonyultunk a csapat legügyesebb tagjainak, ő az ereje miatt, én pedig azért mert kicsi voltam és így könnyen tudtam manőverezni a hegyomlásnyi férfiak között.

Háromnegyed órával később már mindenki nagyon szomjas volt, így megrohamoztuk a Hard Decket. A fél meztelen fiainknak köszönhetően nagyon sokan megbámultak minket, leginkább vágyakozó és elismerő pillantásokkal.

-Még választék is van. - nevetett Nat átkarolva engem és Calt.

Ivászat után ismét játszottunk, már a csapat összeállítására sem figyelve. Délután egy körül úgy döntöttünk ideje ebédet rendelni, ám ez korán sem bizonyult egyszerű feladatnak egy falkára való éhes férfi mellett. Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy a pizzériát felhívjam, miközben az urak a háttérben tárgyalták az étlapot. Negyed óra véres küzdelem után meg volt a végső rendelés, és hallani véltem egy nyugodt szóhajt a telefon másik végéről mielőtt megszakadt volna a vonal. A pizza gyorsan kijött, majd férfiak tíz perc múlva már el is fogysztották, és páran, akik még éhesek voltak, (Bradley, Jake és Neil) stírölték az én, Nat és Cal kajáját.

-Egyél! - toltam nevetve a dobozt Jake elé aki úgy vetette rá magát mintha hetek óta éhezne. Brad Natashaét fogyasztotta, Neil pedig a lövészéhez kunyerálta be magát.

Ebéd után mindenkinek beütött a kaja kóma. Na jó nem teljesen mindenkinek. Bradley, Jake, Neil és Fritz elhatározták, hogy fürdeni mennek. Át is öltöztek és begázoltak a vízbe. Bradley először szemmel láthatóan kicsit hidegnek érezte az óceánt, de a másik három hím "bátorságát" látva megemberelte magát és becsobbant. Nevetve néztem a három fiút ahogy teljesen nem felnőtt férfiakhoz méltóan lubickolnak. Már éppen kényelmesen elfeküdtem a törölközőmön, amikor hideg kezek ragadták meg a lábamat és a hónom alatt.

-Hé! - síkítottam.

-Azta Jestone te milyen könnyű vagy! - nevetett Jake és Fritzel közösen cipelni kezdtek a víz felé.

Kétségbe esettem sikítoztam és igyekeztem kiszabadulni, de az izmos férfiak karjaiból nem volt menekvés. Combközépig begázoltak a vízbe, gondosan ügyelve arra, hogy a hátam nehogy bele érjen.

-Itt jól lesz. - közölte Jake.

-Jaj ne! - nevettem. A két férfi elkezdett lóbálni, majd bevágtak a vízbe. A hideg szúrta a bőrömet, ahogy igyekeztem talpra állni. Mikor végre sikerült kibuknom azt kellett látnom, hogy a négy férfi jóízűen nevet rajtam.

-Haha. Nagyon vicces. - tettem csípőre a kezem.

Hancúrozásunkat látva a csapat többi tagja is átvette a fürdő ruháját, meg én is átöltöztem és kitettem a holmimat száradni. Tíz percen belül mindenki a vízben volt és ökörködött.

-Kakas viadal bajnokság! -kiáltotta Reuben.

Összesen nyolcan akartunk versenyezni, mi párokba rendeződtünk. Én Jakel kerültem össze, Omaha Fritzet vette a nyakába, Javy Bobot, Bradley pedig Natashat. Látszott rajta, hogy kissé zavarban volt, de igyekezett magabiztosnak látszani. Payback kiosztotta a csapat neveket, amiket a hívójeleinkből kombinált. Mi lettünk a Hangzy. Elsőnek a Coyob és az Omfri játszottak egymás ellen és az utóbbi meg is nyerte a mérkőzést. A következő meccs kimenetelére sokan fogadtak.

-A Roosnix kontra Hangzy csapat! - jelentette az önkéntes játékvezetőnk, Payback.

Bradley és Jake úgy álltak egymással szemben mint két dühös bika. Jake felvett engem a nyakába, de egyből leestem.

-Mixi, a játék célja az, hogy minél tovább a nyakamba maradj. Nem az, hogy bele ess a vízbe. - közölte póker arccal Jake, amitől röhögő görcsöt kaptam.

Végül sikeresen felkapaszkodtam Jakere és elkezdődött egy mérkőzés. Nat erősebbnek bizonyult nálam, viszont Bradleyt szemmel láthatóan kicsit jobban megzavarta hogy egy nő ül a nyakában, mint Jaket, így kontrollálatlanabbul mozgott. A végén sikerült őket a vízbe taszítanunk.

-Döntő! - kurjantotta Payback.

Felálltunk egymással szemben, majd a két alul lévő férfi rohanni kezdett. Mit ne mondjak, hősiesen küzdöttünk, de végül Fritz egy erős lökése a vízbe taszított.

Mikor a vízben játszást meguntuk, átvonultunk a strand foci pályára, ahol azonnal kihívást kaptunk. Valami helyi egyetem fiúi ellen kellett játszanunk. Kapusnak megtettük a nem kis darabot Harvardot és ez nem is bizonyult rossz döntésnek. Az ő védései, valamint a fiúk összjátékának köszönhetően földbe döngöltük a csapatot.

Este tüzet raktunk, Callie pedig szerzett valahonnan egy gitárt, amin felváltva játszottak Bobbal.

-Játszunk valamit. - mondta Nat egy idő után.

-Oké. Felelsz vagy iszol. - jelentette ki Jake és középre tette az éppen kiürült sörös üveget. Fanboyal elnyargaltunk a Hard Deckbe vodkáért meg tequiláért és kis poharakért, aztán kezdődött is a játék. Az üveg először rajtam állt meg.

-Mixi! A csapat legújabb tagja. - vigyorgott Jake. - Kezdjünk egy könnyű kérdéssel. Szűz vagy még?

Először félre nyeltem a sörömet a random kérdéstől, de aztán nevetve válaszoltam.

-Nem. - erre ahogyan arra számítottam is, Bradley meghökkenve felhorkantott.

-Én ezt miért nem tudom?

-Ez már új kérdés. - kacsintottam, mire ő csak a szemét forgatta. Megpörgettem az üveget ami Javyn állt meg.

Így játszottunk hosszú időig, kínos és kevésbé kínos kérdéseket téve fel a másiknak. Bradley pörgette éppen az üveget, az pedig Jaken állt meg.

-Szóval Hangman. Akarnál e innen valakivel viszonyt? - kérdezte. Jake pimasz tekintettel körbenézett, majd megállapodott rajtam. Kacsintott és kiürítette a poharát.

-Huhuuu... - huhogtak többen is. Jake azonban nem hagyott reakció időt, azonnal pörgetett. Az üveg ismét felém mutatott.

-Felelsz vagy mersz Mixi? - tette fel a kérdést kihívó tekintettel.

- Rossz játék. - kacsintottam most én rá és lehúztam a poharamba lévő tequilát, Bob pedig készségesen töltött újra.

-Nem baj. Felelsz vagy mersz?

-Most provokálsz Seresin?

-Talán. Nos? Mi a válasz?

-Merek. - feleltem magabiztosan állva a férfi tekintetét.

-Csókolj meg. - kijelentése egységes meglepődést váltott ki, Bradley pedig félre nyelte a sajtos rudat amit Fritz szerzett időközben valahonnan.

-Úgy rendesen? - kérdezte tőlem. Kissé komikusnak éreztem a helyzetet, zavartan tekintgettem jobbra-balra.

-Nem feltétlen. Azt lehet inkább egy romantikusabb pillanatban. Most megelégszem egy szájra-puszival. - közölte továbbra is megtartva a felsőbbrendű hangnemet.

-Mixi nem kell ebbe bele menned. - szólt közbe Bradley. Nagyon hízelgő volt, hogy így véd engem, de én már akkor döntötést hoztam, amikor Jake kimondta a kihívást.

Szembe fordultam a mellettem ülő férfivel. A többiek levegőt venni is elfelejtettek. Jake továbbra is kihívóan mosolygott és tartotta a szemkontaktust. Éreztem magamon Bradley tekintetét, de ez nem tudott most érdekelni. Iceman tegnapi szavai jutottak az eszembe. Elmosolyodtam és Jake felé hajolva összeérintettem az ajkaimat. Jake átölelt és nem engedett el. Nyelve finoman bejutást kért a számba, én pedig engedtem. A kihívásnak szánt szájra pusziból pillanatok alatt szerelmes csók lett. Elvesztem a pillanatban. Olyan csodás volt ez így. Ekkor azonban Jake megszakította a csókot. Úgy húzódtunk el egymástól mint a kamaszok, akik nem tudják mit csinálnak. Én tényleg nem tudtam, és az arcfejezéséből ítélve Jake sem.
Végignéztem a többieken, akik Bradleyt leszámítva mind vigyorogtak. Ő neki... nem tükrözött érzelmeket az arca.

-Mehet tovább a játék? - mentette a kínos helyzetet Nat.

Játszottunk és beszélgettünk még egy kicsit, aztán mindenki elindult a kocsik felé. Callie és Javy is úgy döntött, hogy most inkább Bradleyvel mennek a Ford platóján. Szemmel láthatóan ennek Jake örült. Egy darabig mentünk a többiek után, de egy kereszteződésnél Jake másik irányba fordult.

-Hova megyünk? - kérdezte tőlem.

-Majd meglátod. - mosolygott sejtelmesen.

Tíz perc kocsikázás után Jake leállította a Merci motorját a part egy másik részénél, amit pálma fák szegélyeztek. Lesétáltunk a partra, és csak néztük ahogy a csillagok visszatükröződnek az óceán habjain. A lágy esti szellő cirógatta az arcomat. Beszippantottam a sós levegőt. Éreztem, hogy Jake egyik kezével átkarolja a derekamat és magához húz.

-Szeretnék valamit mondani. - kezdte. A hangján éreztem, hogy kissé zavarban van.

-Hallgatlak. - emeltem rá a tekintetemet.

-Szóval izé... én csak azt akartam mondani, hogy szeretlek. Már akkor beléd szerettem amikor besétáltál a bárba első nap. Ahogy aztán egyre inkább megismertelek, annál inkább beléd estem. Tudom, ez így ilyen rövid ismeretség után elég fura, de... esküszöm neked Mixi Jestone, hogy teljes szívemből és őszintén szeretlek most és szeretni foglak mindig. - harapott bele az alsó ajkába.

-Én is szeretlek Jake. - tovább nem mondhattam, mert férfi felém hajolt, és aznap másodjára megcsókolt. De ez a csók sokkal többet mondott mint az első. Teli volt vággyal, szerelemmel és szenvedéllyel. Minden amit nem tudtunk kimondani a másiknak, mert nem voltak rá szavak az benne volt ebben a csókban és én soha nem akartam abba hagyni. Kitudja mennyi ideig nem is szakítottuk meg, aztán egy templom harangja vissza térített minket a valóságba. Szétváltunk, de a szemkontaktust nem szakította meg egyikünk se.

-Akkor most együtt vagyunk? - kérdeztem zavartan.

-Szerintem igen. - nézett halálosan komolyan Jake, de pár pillanattal később mind a ketten elnevettük magunkat.

-A többieknek mit mondunk? - kérdezett rá ő a nyilván valóra amikor sikerült úrrá lennie a röhögő görcsén.

-Magunktól semmit, de szerintem gyorsan ki fogják találni. - feleltem. - És most mi lesz? Vissza megyünk a laktanyára?

-Ami azt illeti egy haveromnak van egy háza itt a parton. Még régebben felajánlotta, hogy ha kell akkor nyugodtan használhatom, a kulcsból is adott másolatot. Szóval arra gondoltam, aludhatnánk ott. Persze csak ha szeretnél.

-Oké menjünk. - mosolyogtam.

A helytől ahol volt voltunk, körülbelül száz méterre lévő ház tündéri volt. Nem volt nagy, kívül fehérre volt festve és szalmateje volt. Bent mindössze négy szoba volt. Egy háló, egy fürdő, egy étkező és konyha, valamint egy nappali, benne kanapéval, tv-vel és babzsák fotelekkel. Egy nagy üveg ajtó pedig kivezetett a fa verandára, amit majdnem teljesen egy függőszék foglalt el. Innen tökéletes kilátás nyílt a tengerre. A szobák falait kagylók és képek díszítették, akárcsak Icemanékét.

-Hát igen a... hálószoba az... - vakarta meg zavartan a fejét Jake.

-Alszom a kanapén. - ajánlottam fel.

-Nem, alszom én ott. - udvariaskodott.

-Aludj te bent. Jól leszek itt.

-Biztos?

-Tuti.

Jakenek volt itt pár holmija, köztük alsó is, így neki a pizsama kérdés meg volt oldva. Nálam csak a strandra levitt ruhák voltak, de megoldottuk, mert Jake adott nekem egy pólót, amibe legalább négyszer elfértem volna, meg szerencsémre betettem reggel egy pót shortot is, tehát nekem is volt mibe aludnom. A házban találtunk ágyneműt és törölközőt, meg tejet és kakaóportot, illetve pattogtatni való kukoricát. Megtanítottam Jakenek a forró csoki főzését mester fokon, aztán csináltunk popcornt. A kanapén ülve beszélgettünk, aztán olyan éjfél körül elmentünk aludni.

Kényelmesen bevackoltam magam a hatalmas paplanba. Még néztem egy kicsit a Holdat, amire tökéletes rálátásom volt, aztán elnyomott az álom.

Álmomban egy tengerparton sétáltam, mezítláb egy gyönyörű fehér ruhába, aminek az anyagát lengette a szél.

-Elvesztél Mixi? - kérdezte Bradley az álomban.

-Nem tudom. Őt nem láttad?

Bradley oldalra tekintett és ekkor meghallottam Jake ordítását. Kétségbe esetten szaladni kezdtem a hang irányába, de elbotlottam a ruhámba, egyenesen bele esve a tengerbe.

Úgy ugrottam fel, immár teljesen éberen, mintha áramot vezettek volna belém. És ekkor rá jöttem, hogy Jake tényleg kiabál. Berohantam a halóba, és azt kellett látnom, ahogy a férfi izzadságban fürödve könyörög és dobálja magát. A szívem szakadt meg a látványtól.

-NE! Kérlek csak Mixit ne! Inkább engem! Vagy bárki mást, csak őt ne! - ordította kétségbe esetten Jake. Próbáltam bemászni mellé az ágyba anélkül, hogy felpofoztatnám magam vele a heves csapkodásban. Sajna a reflexeim nem bizonyultak elég jónak, így a férfi izmos karja erős csapást mért az arcomra, fel is nyikkantam, mire ő megint felordított.

-NE!

-Jake! - rázogattam meg finoman a vállát. - Én vagyok az szívem.

Jake kis rázogatás után magához tért. Először ijedt szemekkel nézett rám erősen kapaszkodva a karomba, aztán visszahanyatlott. És sírva fakadt. Jake Seresin sírt.

-Szívem itt vagyok. - húztam magamhoz a férfit. - Semmi baj. Már vége van.

A férfi úgy kapaszkodott belém, mint kisgyerek az anyjába. Szaporán vette a levegőt, közbe én gyengéden simogattam a vállát.

-Mixi? - szólt pár perc után.

-Igen?

-Maradj itt velem. Kérlek. Könyörgöm. - megszakadt a szívem, hogy így kell őt látnom.

-Itt maradok. Ne félj. - pusziltam meg a fejét.

-Nem fogsz elhagyni? Csak te vagy nekem, kérlek ne hagyj el. - reszketette.

-Nem foglak. Megígérem. Én itt leszek veled mindig. Örökké...