-Tiszt a fedélzeten! - azonnal felugrottam. Csak akkor ültem le, amikor Bates tengernagy engedélyezte.

-Jó reggelt pilóták. - kezdett bele a bevezető beszédébe. - Kezdődik a különleges kiképzésük. Maguk az elit. A krémek krémje. De ez a múlté. Az ellenség ötödik generációs gépei átírták a szabályokat. A siker, jobban mint valaha, azon férfin vagy nőn múlik, aki a fülkében ül. A kiképzőjük olyan Top Gun pilóta, akinek valós tapasztalata van minden területen amire a küldetés során szükségük lehet. A hőstettei legendásak. - ezen bárhogy igyekeztem, muszáj volt vigyorognom. - Az egyik legjobb pilótának tartják, aki ebből a programból valaha kikerült.
Amit ő tanít maguknak az döntheti el, hogy a küldetés kimenetele élet, vagy halál. Bemutatom Pete Mitchell századost. A hívójele Maverick.

Ahogy a férfi végig sétált az asztalok között. Éreztem, ahogy a mellettem ülő Rooster megfeszül és gyilkos pillantásokat vet Mav felé. Hát igen...

-Jó reggelt! - köszöntött minket vigyorogva Maverick. - Az F18-as kézikönyv. Benne van minden, amit szerintük tudniuk kell a gépről. - először a könyvre, majd a terem szélén álló tisztekre mutatott. - Gondolom tudják a könyvet. Betéve.

-Persze.

-Ez alap.

Ilyen megjegyzéseket lehetett hallani a többiektől, én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy ne röhögjek hangosan, ugyanis Mav ekkor az emelvény melletti szemetesbe pottyantotta a művet.

-Az ellenség is. - közölte. -De nem tudják hogy maguknál hol van a határ. Én kiderítem. Próbára teszem. Feszegetni fogom. - itt rám kacsintott. - Ma azzal kezdjük, amiről azt hiszik, hogy tudják.

Felcsillant a szemem. Ez nem mást jelentett, mint légi harcot. Amiben pedig verhetetlen voltam.

A kifutón gyorsan megtaláltam a gépemet. Sőt, már a sisakom is benne volt, rajta a hívójelemmel: Fizzy. Már éppen kiáltottam volna Roosternek, hogy jöjjön már, amikor megláttam, hogy Maverickkel beszélget. Ezen kissé nevetnem kellett, mivel az idősebb férfi másfél fejjel kisebb volt Bradleynél.

Végre az égen voltam. Velem repült még Hangman, valamint egy kétszemélyes gépben Phoenix és Bob párosa. Hangman, miután elsütött egy rémes viccet Bob hívójelével kapcsolatban, hozzám szólt a rádión keresztül.

-Fizzy. Szóval itt vagyunk az égen. Reméljük most is vagy olyan kemény mint lent a földön. Ne feledd, kétszáz fekvő a tét.

-Értettem Seresin. Akkor most békén tudsz hagyni? - válaszoltam flegmán.

-Hah. Szóval te hívhatsz engem Seresinnek, de én nem szólíthatlak Jestonenak.

-Egyrészt soha nem mondtad, hogy ne szólítsalak így. Másrészt, nekem jó okom van rá, hogy utáljam a nevemet.

-Miért? - érdeklődött. Hát ilyen nincs...

-Gyerünk gyerekek! Harcra! - kiáltott Maverick, én pedig hálát adtam az isteneknek ezért.

Hangman azonnal gázt adott, hátrahagyva minket Phoenixel.

-Na ezért hívjuk akasztófának. Folyton kiakaszt, hogy mekkora balek. - méltatlankodott a nő.

Mi jobbra, Hangman pedig balra fordultunk.

-Ott hagyta a párjait. Ezt a taktikát is régen láttam. - kommentált Maverick.

-Hallottátok hölgyeim, ti vagytok a párjaim. - kajánkodott Hangman.

-Meg a nagy faszt azt. - vágtuk rá egyszerre Phoenixel.

Időközben Mav üldözőbe vett minket. Egyenlőre ki tudtunk térni a lövései elől, de tudtam, hogy ez nem lesz így sokáig.

-Szedd le rólunk Hangman! - kiáltottam a rádiómba.

Ekkor bevillant egy kép. Hiszen Icemannel ezt rengeteget gyakoroltuk ezt a helyzetet! egy gyors manőverrel Maverick mögé kerültem. Mindezt épp az utolsó pillanatban tettem. Sajnos Phoenix nem volt elég gyors, így Mav kilőtte őt.

-Bocs Fizzy, de neked nem adok könnyítést. - hallottam a férfi hangját.

-Nem is kell. - vágtam rá.

Időközbe befutott Hangman is, és együtt kergettük Mavericket.

-Huh, két ilyen jó kölyök már feladja a leckét. - zihálta a tanár.

Hirtelen manőverrel most ő került mögénk, pontosabban csak Hangman mögé. Nekem, köszönhetően Iceman edzéseinek és természetes reflexeimnek, sikerült kifordulnom jobbra. Hangman felfelé fordította a gépe orrát és hatvan fokban emelkedni kezdett. Ezzel azt érte el, hogy a nap pontosan a szemébe sütött, de a mögötte repülő Mavericknek árnyékolt.

-Merre van, Fizzy? - kiálltotta.

-Mögötted Hangaman!

Extra sebességere kapcsoltam a gépem, ezzel jóval a páros elé és alá kerültem. Amennyire élesen csak tudtam felfelé kanyarodtam, ezzel tökéletes célzó pozíciót teremtve magamnak. Már épp lőttem volna, amikor Maverick kirántotta oldalra a gépét és szabad esésben zuhanni kezdett.

-Hangman kilőve. - jelentette. - Már csak Fizzy maradt.

-Gyerünk Maverick kapj el! - erősen szorítottam a gépem botkormányát.

Ezután kész légi fogócska kezdődött köztem és Maverick között. Minden idegszálammal a gépre és az ellenségere összpontosítottam. A többiek "azta rohadt,, "Mi a jó ég,, "Ez igen,, és ehhez hasonló megjegyzéseit mindössze távoli zajként érzékeltem.

Tíz perc kergetőzés után már fürödtem az izzadságban és egyre hevesebben ziháltam. De örömömre szolgált, hogy a rádión keresztül hallottam, hogy Mav is hasonlóan kifáradt.

Újabb tíz perc múlva Cyclone hangját hallottuk a rádióba.

-Maverick, Fizzy, szálljanak le.

-Sajnálom uram, ezt már befejezzük. - zihálta Mav, én pedig egyet értettem.

Valószínűleg Cyclone kíváncsi lett, hogy melyikünk nyer, ha folytatjuk, mivel nem követelte tovább a leszállásunkat, csak Hangmant és Phoenixéket rendelte vissza.

Most Maverick üldözött engem. Éles és hirtelen jobbra-balra, fel-le kanyarokat írtam le. Ekkor támadt egy ötletem. Kecses hátra szaltót írtam le a gépemmel, miközben próbáltam becélozni Mavet. Ám a férfi reflexei most is megleptek. Gyors manőverrel alám került, nyolcvan fokos dőlésszögben. Már hallottam is a radar jól ismert sípolását. Fél órás kergetés után végülis Maverick nyert.

-Szép volt Fizzy. - dicsért meg a tanár. - Menj, zuhanyozz le és pihenj.

Amint kiszálltam a gépből, izzadtan és kimerülten, az összes pilóta körém gyűlt.

-Hát ez hihetetlen volt!

-Fenomenális repülés volt anyám!

-Ilyet is régen láttunk!

-Alaposan megfuttattad az öreget Fizzy!

És efféle dicsérő szavakat hallhattam, miközben mindenki a vállamat veregette és a kezemet rázta. Én pedig csak mosolyogtam és igyekeztem nem összeesni, annyira remegett a lábam.

-Hé Fizzy! - kiáltott Hangman. - Jól bírtad! - na tőle ez felért a világ legnagyobb dicséretével. Elégedett vigyort vágtam, majd megindultam az épület felé. Pontosabban indultam volna, ha nem estem volna össze. Szerencsére Rooster elkapott, a hátára vett és úgy cipelt egészen a zuhanyzóig, ahova már (igen ingatag lábakon) be tudtam botorkálni.

Bent lerogytam a székre és negyed órán keresztül csak pihegtem ott. Végül erőt vettem magamon és lezuhanyoztam.

Kilépve az öltözőből egyenesen bele sétáltam Hangman mellkasába.