Mixi szemszöge:

Másnap szerencsére nem kellett korán kelni, erre tekintettel tizenegyig aludtam, és mire vitt rá a lélek, hogy kikeljek az ágyból, már fél tizenkettő is elmúlt. Bekukkantottam Cal és Nat szobájába is. Előbbi még az igazak álmát aludta, utóbbi pedig már nem volt a szobájában. Mivel már régen nem voltam futni, úgy döntöttem, most elmegyek egy körre. Felvettem a szokásos fekete trikómat, egy fekete shortot és a futócipőmet. Gyorsan, de hatékonyan bemelegítettem, és már éppen indultam volna, amikor valaki megszólított.

-Csak nem nélkülem indulsz futni, Mixi? - vigyorgott Bradley, aki szintén edző cuccban volt. Most, hogy kivételesen nem ködös és szürke időben láttam, feltűnt, hogy a fekete Under Armour futó pólója milyen jól kiemeli izmos felső testét.

-Tudtam hogy jönni fogsz. - vontam meg a vállamat. Bradley ciccegett, aztán elindultunk. Eleinte a járdán futottunk, aztán közvetlenül a tenger mellett, egy olyan részen, ahol nedves és kemény volt a homok. A meleg idő miatt most csak kevesebbet bírtunk menni, de ez alatt az idő alatt, jó messzire eltávolodtunk a laktanyától és a bázistól.

-Kérsz egy fagyit? - ajánlotta fel Bradley, én pedig bólintottam. Így hát a haza felé vezető utat fejenként három gombóc fagyit nyalva tettük meg.

-Te hogy érzed magad a küldetéssel kapcsolatban? - tette fel hirtelen a kérdést Bradley.

Kicsit haboztam, mielőtt válaszoltam volna. Ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor még nem nagyon gondolkodtam el ezen a dolgon.

-Én szeretnék benne lenni a csapatban. - feleltem végül. - És szerintem jó esélyeim vannak. Ugyan akkor egy kicsit azért félek, hogy otthagyom a fogamat. De az viszont megnyugtat, hogy Maverick is velünk jön. - nyaltam egyet az eper fagyimból. - Te hogy vagy ezzel?

-Maverickkel kapcsolatban elég vegyes érzelmekkel. Emberként nem tudtam még neki teljesen megbocsátani, de be kell valljam, tényleg ász pilóta és jelentősen emeli a küldetés sikerességének esélyét. Pláne, hogy tegnap láttuk őt a szimulátorba.

-Szerinted te bekerülsz? - néztem rá komolyan.

-Vagy Hangman, vagy én. Fritznek és Coyotenak nincs sok esélye. - mondta ki hangosan a véleményemet. - De Hangmannel egyenlő esélyink vannak. Szerintem.

-Osztom a véleményed. - bólintottam, mire Bradley megtorpant. - Miaz?

-Mióta használsz te ilyen felnőttes kifejezéseket? - húzta fel a szemöldökét vigyorogva.

-Nem is az! - mondtam tettetett felháborodással.

-Nem az? - csücsörített ő, és egyik kezével fürgén az oldalamhoz kapott, két ujjal finoman megcsípve azt.

-Hé ne már! - nevettem. 

Így sétáltunk haza, jókedvűen, nevetve és fagyizva. A kapuban összefutottunk a csapat többi tagjával akik szemmel láthatóan éppen a partra indultak. Egy valami azonnal feltűnt. Eggyel több hím volt a kelleténél. Jake mellett egy nagydarab, kócos fekete hajú és borostás férfi állt, az urammal beszélgetve.

-Rooster, Fizzy ti is jöttök? - kérdezte Callie.

-Persze. - vágtam rá. - Gyorsan összepakolunk, aztán megyünk utánatok.

Berobogtam a szobámba, ahol azzal kezdtem, hogy telibe lefújtam magam dezodorral. Lecibáltam magamról a futóruhámat és feltéptem a szekrény ajtaját. Atya világ mekkora kupi van itt! Előtúrtam egy fehér pólót, aminek egy vadászrepülő volt az elején, alatta-fölötte pedig a "Do what you love" és a "Love what you do" szöveggel. (a/n: Csináld amit szeretsz; Szeresd amit csinálsz) Nadrágnak pedig a változatosság kedvéért leggingset vettem, de ezúttal combközépig érőt. Mondom, fő a változatosság. A ruha alá felvettem a kedvenc fekete ezüst pöttyös bikinimet, a sporttáskámba pedig betettem egy sötétkéket, váltás fehérneművel és egy törölközővel.

Mire mindezzel végeztem, Bradley már a Bronconak lazán támaszkodva állt, szájában fogpiszkálót forgatva.

-Hölgyem - nyitotta ki előttem a kocsi ajtaját, kezét felém nyújtva. Miután engem besegített maga is beült, én pedig reflexből kivettem a szájából a fogpiszkálót.

-Megígérted, hogy leszoksz erről. - közöltem, miközben kinyitottam kesztyű tartót rágó után kutatva. - Komolyan csak epres van? - húztam el a számat, Bradley pedig csak vigyorogva bólintott. Tudta, hogy az epreset utálom. Nagyon sóhajtottam és karba tett kézzel kibámultam az ablakon. Nem fogok bele menni a játékába.

-Na, akkor mégse kérsz rágót? - kajánkodott Bradley.

-Attól függ. Ha megint farkas hangon kell kivonyítanom az ablakon, miközben repesztünk az úton, akkor inkább nem, köszi. - Bradleynek ez egy régi "jó" szokása volt. Ha sokat kellett rám várnia indulás előtt, akkor a kesztyű tartóban tartott mentolos vagy citromos rágót berakta a zsebébe, és csak akkor adott, ha valami kihívását teljesítettem.

-Igazából fókára gondoltam... - vigyorodott el a férfi. Lemondóan sóhajtottam egyet és letekertem az ablakot. Oké, egyszer élünk. Mély levegőt vettem és minden tehetségemet megcsillogtatva utánoztam egy fókát...

-Na adjál rágót. - nyújtottam a kezemet morcosan Bradley felé, aki majd' megfulladt a nevetéstől. Világosbarna nadrágja zsebéből előkotorta a mentolosat és a kezembe nyomta.

-Tehetséges fóka vagy... - vigyorgott rám, amikor szóhoz jutott a nevetéstől.

A csapat többi tagja szokás szerint a Hard Deck előtti részen tanyázott le, de már csak a telefonját nyomkodó Fanboyt találtuk ott.

-A többiek a röplabda pályán vannak. - jelentette a lövészem. Így végülis mi is oda mentünk.

-Na végre! - kiáltott már jó előre Payback.

-Mixinek mondd. A szöszmötölés királynője. - forgatta a szemét Bradley.

-Kussolsz Bradshaw. - nevettem.

Hét fős csoportokba rendeződtünk, és elkezdtük a játékot. Pontosabban csak kezdtük volna, de a többiek össze vesztek azon, hogy most akkor meddig is tart a pálya és hogy ki kezd. Én csak távolból figyeltem Nati küzdelmét Fritz, Omaha és Fanboy hármasával. Eközben Jake és a férfi akivel a laktanyán beszélgetett odajöttek hozzám.

-Szia Mixi. - ölelt át röviden Jake. Ennél többet veszélyes lett volna tenni. Igaz, a múltkori után...

-Heló. - nyújtotta felém lapátkezét a másik férfi. - Sherlock vagyok.

-Fizzy. - szorítottam meg a felém nyújtott kezet. - Vagy Mixi. Ahogy tetszik.

Nati és a fiúk végre megegyeztek, és most már tényleg elkezdtünk játszani. A mi csapatunk kezdett, azon belül is én szerváltam. Na rólam tudni kell, hogy mielőtt beléptem a tengerészetbe versenyszerűen röplabdáztam. Csak az már régen volt. Ennek ellenőre gyönyörűt ütöttem, azonnal pontot szerezve a csapatnak.

Sajna a Hard Deck nem volt nyitva, így csak a Harvard és Yale által hozott italokra hagyatkozhattunk. Jó ideig játszottunk, és örömmel konstatáltam, hogy a csapat, akárcsak engem pár nappal ez előtt engem is befogadta Sherlockot. Így vissza nézve a megérkezésünk estéje távoli emléknek tűnt, hisz annyi minden történt azóta. Végre igazi barátokra leltem, Jake személyében pedig a szerelemre. Nem tudom, hogy ez a csapat alapból így összenőtt volna, vagy csak azért lett ilyen szoros a kapcsolatunk, mert ez a küldetés kifejezetten veszélyes, és jóval több esély van arra, hogy valamelyikünk nem jön haza.

Ebédelni átmentünk a Choko Churros-Gyros gyors étterembe, és fél órára lefoglaltuk a teljes kapacitásukat. Annak ellenére, hogy egy vagyont hagytunk ott, annyira nem volt finom a Gyros, de a Churrosra nem volt egy rossz szava se senkinek. Evés után rövid pihenőt tartottunk, aztán bementünk a vízbe.

-Úristen de hideg! - vonyítottam fel. Bradley és Jake össze vigyorogtak és megindultak felém. - NE! - sikítottam, de késő volt. A két férfi minden erejét beleadva fröcskölni kezdett. A vízáradat olyan erős volt, hogy bele taszított a sós vízbe, kishíján lelökve a napszemüvegem is.

-Ezt még vissza kapjátok! - kiáltottam és Jake után vetettem magam. Az üldözés azonban rövid úton véget ért, mert Jake sokkal gyorsabban futott mint én. Bradleyvel, akinek ismertem a futási szokásait, nagyságrendileg könnyebb dolgom volt. Ám azzal nem számoltam, hogy a férfi sokkal magasabb mint én. Jó húsz centivel. Erre sajna ő is rájött, és azonnal a mély víz felé vette az irányt. Egy lábon esetlenül pattogva igyekeztem utol érni őt egy darabig, aztán amikor már végleg nem ért le a lábam úszni kezdtem.

-Mi van Mixi? - vigyorgott bentről Bradley. - Mégse vagy olyan jó fóka?

Na éppen nem minden erőmmel az úszásra koncentráltam volna, most tuti, hogy bemutattam volna neki, csak hát pillanatnyilag örültem, hogy a fejem a felszín fölött van.

-Gyere, segítek. - emelt ki hirtelen a vízből valaki.

-Jake ne már! - nevettem, miközben a férfi izmos karjai a levegőbe emeltek és a nyakába tett.

-Reszkess Rooster! - tört előre Jake.

Hármunk gyermeteg játéka egy újabb menet kakas-viadalhoz vezetett, amit ezúttal a én és Jake nyertünk, a döntőben legyőzve Sherlockot és Bradleyt.

-Megkívántam a kebabot. - jelentette ki Fanboy, néhány órával később, amikor már mindannyian a homokban heverve pihegtünk.

-Tudom ajánlani a Kelly's Kebab-ot. Innen tíz perc séta, és ha engem kérdezel, a legjobb kajálda San Diegoba. - morogta Sherlock, aki félálomban süttette a már lemenőben lévő nappal a hasát.

-Szuper ötlet. Menjünk. - pattant fel Bradley.

Így hát felkerekedtünk, és átvonultunk az étterembe. Sherlock nem tévedett, a kebab tényleg isteni volt és akárcsak a gyrosozóban egy vagyont hagytunk ott. Komolyan mondom, ha egyszer étterem tulajdonos leszek tuti biztos, hogy itt veszek ingatlant.

-Este át jöttök? - tette fel a kérdést Coyote, nekünk, lányoknak címezve. - Tarthatnánk egy záró bulit. Gyere te is Sherlock.

-Ott leszek. - kacsintott a férfi.

-Mi is. - vágta rá Natasha.

-Szuper. Szerzünk alkohol mentes koktélokat, biztos ami biztos, mert ha itt valamelyik tiszt ránk nyit, és Mixi megint holt részeg, akkor szarban vagyunk. - vigyorgott Jake.

-Hé! Egyszer iszom le magamat, aztán életem végéig hallgathatom? - tettem csípőre a kezem tettetett felháborodással.

-Pontosan édesem. - karolt át Bradley egyik oldalról, a másikról pedig Jake.

Este felöltöztünk csinosan (én egy sötétkék farmer és ezüst flitteres felsőt vettem fel) és átvonultunk a férfiak házába. Bent dübörgött a zene két JBL Charge 5-ösről, Yale pedig egy diszkó lámpát is szerzett.

-Elég jól szól, igaz? - jelent meg a semmiből Sherlock és rámutatott a két hangfalra.

-Igen. - igyekeztem túlkiabálni a tényleg elég hangos zenét.

-Jake hátul vár! - kiabálta a fülembe a férfi, de még így is csak én hallottam.

Igyekeztem átverekedni magamat a tömegen. Na ilyenkor jó az XS-es méret. Jake egy asztal peremén ült, kezében (feltehetően) alkoholmentes koktéllal. Ahogy odaértem hozzá, felé,hajolt, mintha súgni akarna valamit, és finom csókot adott az arcomra.

-Csinos vagy! - kiabálta, és a kezembe nyomott egy italt. - Virgin on the Beach. - koccintottunk, majd jól meghúztam az italt. A hideg lé kellemesen folyt végig a torkomon, de az alkohol nyugtató érzését hiányoltam. 

A buli hangulata fantasztikus volt. Táncoltunk, kihívásokat teljesítettünk, és kareoke versenyt is tartottunk, amit természetesen Bradley nyert. Nagyjából két órája szórakozhattunk, amikor Sherlock, a rangidős szólásra emelkedett.

-Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves fiúk és lányok. - kezdte a beszédét. - Remélem ez nem egy búcsú beszéd lesz, de az csak azon múlik, hogy fognak repülni a küldetésen. Bár én sokukat nem ismerem régóta, kifejezetten személyesen pedig csak Jaket. De ez a mai nap, azt hiszem többet elárult magukról, mint tíz évnyi ismeretség. Remélem a magázás nem zavarja egyiküket se? - nézett gyorsan végig az emelvényként szolgáló asztal tetejéről. - Mindannyian nagyszerű emberek és nagyszerű pilóták, hisz itt vannak. Nagyon ajánlom maguknak, hogy haza jöjjenek... Ha ez most egy Star Wars film lenne, azt mondanám "Az Erő legyen magukkal!,,. De mivel nem az, ezért csak annyit mondok: Az égig és végig. - emelte meg a férfi a poharát.

Sherlock beszédét tapsvihar követte. Igazat mondott. 

-Hogy mindenki haza térjen! - emelte meg Nati is a poharát.

-Hogy mindenki haza térjen! - ismételte meg az egész csapat. Coyote mindenkinek töltött egy kis adag pezsgőt, ebből nem lesz baj alapon, és azzal koccintottunk. 

-Mutatni akarok valamit. - súgta Jake, amikor pont vele koccintottam. A férfi egy ujja a hátsó ajtó felé bökött, jelezve, hogy ott megyünk ki. Gyorsan letudtam a maradék formalitást is, aztán az ajtóhoz osontam, aminek neki támaszkodva Jake volt. Kinyitotta előttem, én pedig gyorsan besurrantam.

-Mássz fel! - szólt utánam. Az ajtó mögött egy szűk kis helység volt, automatikusan kapcsoló lámpával és egy felfelé vezető létrával. Megfogtam a hideg fémet, és mászni kezdtem. - Fent nyisd ki a csapóajtót. - utasított Jake, én pedig tettem amit mondott. A csapóajtón át a tetőre jutottunk ki.

Ahogy Jake is kimászott maga felé fordított, átkarolt és szenvedélyesen megcsókolt. Hiányzott már nagyon ez az érzés, ahogy a nyelveink tökéletes összhangban mozognak. 

-Szeretlek. - súgtam. 

-Én is téged. - azzal újra összetapasztotta ajkainkat. 

-Nem láthatnak itt meg minket? - aggódtam.

-Jogos. - mosolyodott el Jake, és lehúzott a földre. Vagyis a tetőre. - Nézd milyen szép. - mutatott fel az égre. Valóban csodálatos volt. Millió csillag ragyogott fent. 

-Tényleg az. - húzódtam közelebb Jakehez, mert kicsit fáztam, ő pedig magához ölelt. Így feküdtünk ki tudja mennyi ideig, csendben, fejemet az ő vállán nyugtatva, miközben egy ujjal cirógatta a felkaromat.

-Mixi ígérd meg, hogy haza jössz erről a küldetésről. - törte meg a csendet Jake.

-Az se biztos, hogy benne leszek a csapatban. - motyogtam.

-Ugyan már, ki más lenne ha te nem. Cyclon egész végig tanársegédet játszatott veled, mert látta hogy mennyire jó vagy. - ült fel, ezzel engem is feltolva. - Nem veszíthetlek el. És Bradley se. Nekem te vagy a mindenem Mixi... - nézett könyörgő kiskutya szemekkel rám. Összefűzte az ujjainkat és úgy folytatta: - Épp ezért ígérd meg. Ígérd meg hogy haza jössz.

Haboztam egy pillanatig, aztán megpróbáltam megszólalni, de egy hang se jött ki a torkomon.

-Ígérem. - nyögtem ki végül. Jake olyan könyörgően nézett rám, hogy nem tudtam mást mondani. Tudtam, hogy ezzel lehet hazudok neki, hiszen ez nem rajtam múlott. De ő csak rám mosolygott, finoman megcsókolt és visszahúzott a földre.