-Szia Fizzy! - köszönt Hangman.

-Oh, öm, Helló.

-Látom kissé kifújtad magad. Most már állsz a lábadon. - mért végig azokkal a csodás szemeivel... várj, mi?!

-Igen. Kösz a megjegyzést. - morogtam és megpróbáltam kitérni előle.

-Na, nyugi! - védekezőn felemelte a két kezét. - Nem kell mindenkit ellenségnek látni Mixi. Ez a bátyád miatt alakult ki, igaz?

Köpni nyelni nem tudtam. Hogy jön ő ahhoz, hogy a bátyámat emlegesse nekem, pláne így. Egyrészt, másrészt pedig a keresztnevemet csak nagyon kevés ember használta. Csak azok akikben megbíztam. És Hangman jelenleg nem tartozott közéjük. Ennyi viszonz bőven elég volt a társaságából. Sietős léptekkel indultam el a folyosón, az ebédlő felé.

-Várj Fizzy! - kiáltott utánam Hangman. Lépései zajából arra következtettem, hogy jön utánam van. -Nem akartalak megbántani.

Megragadta a kezemet és maga felé fordított.

-Sajnálom... - mondta. - Nem igazán tudtam, hogy ennyire... hogy ennyire fáj még mindig...

-Fájt akkor, fáj most és fájni is fog mindig. - keményen a szemébe néztem. De abban most nem a szokásos fennhéjázást láttam, hanem mélységes megbánást. Finoman megszorítottam a kezét. Suttogva folytattam. - Tudom, hogy túl kéne lépnem... De nem olyan egyszerű, mint azt hinné az ember.   

-Megértelek. - mondta együtt érzően Hangman.

-Tulajdonképpen miért kerestél? - kérdeztem rá a nyilván valóra.

-Kérdezni szerettem volna valamit. - szabad kezével beletúrt a hajába. Csak nem zavarban van?? - Egész véletlen megtudtam, hogy délután csak hatkor repülünk. Mind a ketten. Roosterrel egy csapatban. És hát, izé... Arra gondoltam, hogy addig elmehetnénk a partra sétálni... Beszélgetni kicsit... Adhatnál... izé... pár tippet a légi harccal kapcsolatban. - mosolygott.

-Értsem úgy, hogy a nagy Jake "Hangman" Seresin, szakmai tanácsot kér tőlem? - vontam fel cinkosan a szemöldököm, ezzel alaposan zavarba hozva őt.

-Nem. Nem, csak izé...

-Három negyed óra múlva a bázis kapujánál. - kacsintottam rá.

Gyors ebéd után rohantam átöltözni a szállásra. A szekrényemet feltépve végig mértem a készletemet. Na igen. Nem voltam soha az a cicomázkodós típus, a ruhatáram nem is számolt túl sok ruhát...

-Segítsek? - kérdezte valaki mögülem. Halo volt az. Mármint ez csak a hívójele, igazából Callienek hívják.

-Oh, igen légyszi... - mondtam zavartan. Callie odalépett a szekrényem elé. Kis nézelődés után kivett egy fekete, sztrecs térdig erő gatyát.

-A naci legyen ez. Kihívó, mégse provokáló, egyszerű mégis nagyszerű. A póló pedig - kiemelt egy fehér over sized ot amin a Rolling Stones logója volt. - legyen ez. Napszemüveggel, az alap.

Bólintottam. A napszemüveget történetesen Chanel volt, ezt kaptam Icemantől három éve szülinapomra, amikor felvettek a pilóta képzésre. Azt mondta, azért döntöttek e mellett Sarahval, mert a napszemüveg a vadászpilóták alap cucca.

Átöltöztem, majd megmutattam magam Callienek.

-Csinos. - mért végig. - Ha Seresinnek ez nem tetszik akkor semmi. - kacsintott, én pedig nem tudtam mire vélni ezt.

-Köszi a segítséget Cal! - öleltem meg a nőt, majd a telefonomat felkapva elviharoztam a bázis felé.

Ahogy közeledtem a kapu felé megpillantottam Hangmant. Igen, tudom, hogy Jakenek kéne őt szólítanom, de annyira fájt ez a név. Szóval ahogy közeledtem, a gyomrom görcsbe rándult. Gyorsan elő kaptam a mobilomat, hogy lecsekkoljam a hajam állapotát. Még a szálláson kibontottam, így a futástól most kissé kócos volt, de mivel mindenki azt mondta, hogy kócosan áll a legjobban nem babráltam vele. Becsúsztattam a telómat a gatya zsebébe, és folytattam az utam.

-Szia! - köszönt Hangman, mikor halló távolságon belül kerültem.

-Helló. - én egyenlőre túl bizalmasnak éreztem a sziát. - Mehetünk?

-Persze. - mosolygott.

Lesétáltunk a partig, ahol a homokban sétálva beszélgettünk. Először a repülésről, kölcsönösen tippeket adtunk a másiknak. Bár én (és ezt Hangman is bevallotta) jobban repültem, neki nagyobb tapasztalata volt a küldetéseken. Sokat nevettünk, nekem pedig rá kellett jönnöm, hogy rég éreztem magam ilyen jól. Körülbelül egy órája sétálgattunk, amikor komolyabb témák kerültek elő.

-Miért van ez a szalag a kezeden? - utalt Hangman a csuklómra kötött sötétkék szalagra.

-Szerencsehozó... - kicsit hezitáltam, de végül folytattam. - A bátyámtól kaptam, közvetlen az előtt, hogy elment arra a küldetésre ahol... ahol meghalt... - az utolsó szót már csak suttogtam.

-Sajnálom... Tényleg nagyszerű pilóta volt... és rendkívül jó barát. Gondolom testvérnek se volt különb?

-Nem. - könnyek gyűltek a szemembe. Jaj csak ne fakadjak ki már megint! A gondolatok gyorsan cikáztak az agyamban, hogy mivel tudnám terelni a témát, de újra és újra csak az a pillanat ugrott be, amikor Jake holttestét behozták... Forró könnyeim csorogni kezdtek az arcomon. Igyekeztem elrejteni őket, de Hangman észre vette. De nem szólt. Nem szólt, csak erősen magához szorított. Izmos karjai biztonságot nyújtóan és megnyugtatóan záródnak körém, hogy önkéntelenül is visszaöleltem. Arcomat a mellkasához nyomtam, könnyekkel áztatva el a pólóját.

-Sajnálom... - sírtam. - Nem lett volna szabad kifakadnom... Csak annyira fáj még mindig.

-Semmi baj Mixi. Megértelek. - megnyugtatóan simogatni kezdte a hajam. - Jake volt a legjobb barátom. Akkoriban az egyetlen barátom...

-Komolyan? - kérdeztem sírós-hitetlenkedő hangon.

-Igen. Az egyetlen akire mindig számíthattam, ha bajom volt. Ő támogatott.

-Ezt nem is mesélte soha...

-Megkértem rá. Az, hogy apám elbánt velem, teljesen kikészített. Nem bírtam vele.

Együtt érzően bólintottam.

-Ha nem repülnénk még ma, azt javasolnám dobjunk be valami erőset a Hard Deckbe, de nem lenne jó részegesen repülni. De utána? Mit szólsz hozzá? - kérdezte.

-Rendben. - tetszett az ötlet. Apám taktikáján alkoholba a bánat. Végülis... - Egyébként a Hangman olyan hosszú... hívhatlak Hanginak? - vigyorogtam.

-Biztos hogy nem. - nevetett fel jóízűen. - mit szólsz a Jakehez? - kérdezte óvatosan.

Két pillanatnyi habozás után bólintottam. Éppen itt az ideje, hogy újra ki tudjam mondani ezt a nevet.

Lassan visszatértünk a bázisra, a délutáni repülésre. A táblázat szerint Jakeel és Bradleyvel fogunk együtt repülni négykor. Na ez vicces lesz.

Felkészítettük a gépeinket, majd felszálltunk. Ahogy a kormányra tettem a kezeimet, azonnal végigáramlott rajtam a már jól ismert érzés, ahogy minden porcikámmal a gépre hangolódok. Hogy semmi távolság nincs köztem és a gép között. Egyek és ugyan azok voltunk.

Amíg vártunk a levegőben Maverickre egymás mellett repültünk. A két férfi közötti feszültség és rivalizálás tapintható volt. A csendet végül Jake törte meg.

-Hé Rooster kérdezhetek egy személyeset? - tette fel a kérdést.

-Számítana ha baj? - válaszolt Bradley, olyan hangnemben mintha egy porszemet pöckölne le a dísz egyenruhájáról.

-Mi az ábra vele és Maverickel? Úgy látom idegbe vagy tőle.

Egy kézzel fogtam a fejemet. Tapintatos mondhatom. Tudtam hogy Bradnek ez az egyik legérzékenyebb pontja. Bradley is valószínűleg a szemeit forgatta és csak annyit felelt:

-Hol a fenébe van?

-Végig itt voltam. - szólt a tanárunk, majd fejjel lefelé Bradley fölé repült, én pedig azt hittem meghalok a röhögéstől, mert pont átláttam Jake gépébe, így volt szerencsém látni a pilóta arcát. De a következő pillanatban már nem volt kedven nevetni. - Most már lát. Rajta, zárjuk rövidre. - ingerelte az idősebb pilóta Bradleyt.

-Harcra! - kiáltotta ő.

A két gép egyszerre kezdett el szabadesésben zuhanni. Hallottuk ahogy rádión keresztül vitatkoznak a múltról meg arról, hogy melyikük tud mélyebbre süllyedni.

-Ezeknek elment az esze! - aggódtam. - utánuk megyek! - jött a hirtelen ötlet, mert a páros már majdnem elérte az alsóhatárt. Radarhanggal igyekeztem őket észhez téríteni, sikertelenül. Végül az utolsó pillanatban húzták fel, így pedig Bradley tökéletes célzó pozícióba került. Ezt Jake is látta felülről, sőt kommentálta is.

-Gyerünk Rooster ez meg van. Süllyedj rá és lődd ki.

Mav is bíztatta Bradleyt, én pedig a szívem mélyén már tudtam, hogy mi lesz a helyzet végkimenetele. Igazam is lett. Bradley túl sokáig habozott, így Maverick egy gyors manőverrel mögé került és kilőtte.

-Jelentkezzen Hondonál fekvő támaszra. - adta ki az utasítást a tanár.
                                  ⭐️
Már fél úton voltam az öltöző felé, hogy lezuhanyozzak és átöltözve elinduljak Jakeel a Hard Deckbe amikor Maverick hangját hallottam magam mögül.

-Mixi! - nevem hallatára azonnal felé néztem.

-Igen uram! - hiába volt Mav közeli barátom és privát tanárom, ilyenkor mégiscsak méltóbbnak éreztem ezt a megszólítást.

-Maradjunk a Petenél. - emelte fel a szemöldökét, ahogy lenézett rám. Igen, a százhetven centis Mav LEnéz rám. Tehetek én arról, hogy pici maradtam?
- Szóval láttam hogy repülsz. Ez a küldetés nagyon kemény, de szeretném ha te ott lennél... és tudni szeretném, hogy nincs e ellene kifogásod?

-Nincs, miért lenne?

-Szuper. Tudom hogy már benőtt a fejed lágya és nem fogsz hülyeséget csinálni. - mosolygott. - A másik dolog az, hogy láttalak ma téged Seresin hadnaggyal egész sokat lenni. Félre ne érts, nincs vele bajom, örülök, hogy barátkozol és kezdesz extrovertált lenni, de megígértem Icenak, hogy vigyázok rád, szóval...

-Pete, nyugi. Jake csak a barátom. - és nem is hazudtam.

-Rendben. Csak ennyi. Akkor, holnap találkozunk a gyakorláson.

Az öltözőben rekord sebességgel készültem el. Callie volt olyan kedves és még mielőtt visszatértünk a bázisra segített nekem összeválogatni egy szettet. Ez egy leggingsből és a kedvenc pólómból állt, amire Alan Walker Different World albumának a képe volt nyomtatva. Régen nagyon sokszor hallgattam ezeket a dalokat, ezért Iceman tavaly karácsonyra csináltatott nekem egy ilyen pólót.

A bázis bejáratánál kellett kicsit várnom Jakere, miközben figyeltem ahogy a többiek lelépnek. Lépteket hallottam, majd megláttam őt. Most nem pilóta egyenruha volt rajta, hanem sötétkék farmer Under Armouros póló, ami kiemelte kidolgozott felsőtestét és karjait.

-Chiao Fizzy. - kacsintott. - Mehetünk?

Jake mercedese a bázis előtti kicsiny parkolóban állt. Ezúttal az anyós ülésen foglaltam helyet, ami kevéssé volt kényelmes mint a hátsó sor. Mikor ezt szóvá tettem, Jake csak vigyorgott és a szemét forgatva morgott valamit a kényes kamaszokról. Tíz perc kocsizás után megérkeztünk a bárhoz. Bent már most sokan voltak, nem kevesükben pedig már nem kevés alkohol volt.

-Két vodkát és két korsó sört szeretnék lérni. - rendelt Jake a pulthoz érve, miután baráti öleléssel üdvözölte Pennyt, aki nem kis meglepetésemre engem is átölelt.

-Én inkább malibut kérnék. - javítottam ki a rendelést. - A vodkát nem szeretem.

Penny bólintott és két perc múlva már italainkkal a kezünkben ültünk és néztük a négy biliárdozó pasast. Az egyikük szemmel láthatóan már jó kedvében volt, de az ütései még így is félelmetesen pontosak voltak.

-Kemény volt amit ma Mav és Rooster lerendezett ott fent. - modta Jake mereven bámulva a sörébe. - Azért kóstold meg. Pennyé a legjobb a világon. - nyújtotta felém a vodkát. Rövid habozás után belekortyoltam az italba. Tényleg mennyei volt, szóval rögtön rendeltem magamnak még egyet.

És így ment ez egy ideig. Jake és én csak ittunk és ittunk, aztán kezdődött a bonyodalom. A részeg biliárdos pasas elkezdett nagyképűsködni. Alapból én nem vagyok egy kifejezetten kötekedős típus, de a bennem lévő alkohol felbátorított.

-Most még nagy a pofád öreg. - kiáltottam oda, nagyot kortyolva a sörömből. - Majd én el kenlek biliárdba. - ezzel magabiztosan és kihívóan megindultam felé.

-Fizzy mi az istent csinálsz? - kérdezte Jake, akire szemmel láthatóan kevésbé volt hatással a pia.

-Elkenem az urat. - vigyorogtam, majd kezembe vettem egy dákót. - Gyerünk papa! - kacsintottam.

Időközben már a fél Hard Deck ránk figyelt, érdekes jelenet lehetett ahogy én kiállok egy kb 195 centi magas és jó nagy darab pasas ellen. Jake nem szólt, de láttam rajta, hogyha szükséges bármelyik pillanatban a lelket is kiveri a tagból. A játék tíz perc után már szinte vérre ment. A sör, a malibu és a vodka alaposan feltüzelt, a pasas se volt éppen nyugodt. Be kell vallani, nagyon jól játszott, meg őt kevésbe zavarta össze az alkohol mint engem.

-Döntő ütés emberek! - kiáltottam, azzal a labdának szegeztem a dákót. Jó volt a pozíció, kizárt, hogy ezt elrontsam.

-Akkor legyen tétje! - vigyorgott a pasas. - Ha elrontod kidobunk.

-És ha sikerül?

-Akkor a haverod meg valaki megpróbálhat engem kidobni.

Rábólintottam az ajánlatra, majd ismét a labdára koncentráltam.Hátrahúztam a könyököm, erőt gyűjtve az ütéshez. Ütöttem, de ekkor beütött a baj. A látásom homályos lett, a kezem félre billent, a dákó vége a labda szélét ütötte meg, ami gurult egy kicsit, majd megállt. Ekkor több dolog történt egyszerre. Jake felkiáltott, engem pedig erős kezek ragadtak meg. Szörnyű hányinger fogott el. Minden olyan gyorsan történt, a következő amit éreztem pedig az volt, hogy landolok a homokba a bár előtt.

-Fizzy jól vagy? - Jake letérdelt mellém és kezét a hátamra tette. - Ezért kicsinálom azt az embert.

-Hagyd. - nyögtem. Éreztem hogy már nem sokáig tudom magam tartani. A háttérből Penny hangját hallottam, de nem fogtam fel mit beszél. - Jake tarts a hajam!

Szerencsére a hadnagynak isteni reflexei voltak, így sikerült megakadályoznia, hogy a hányás a hajamon kössön ki.

-Soha többé nem iszom ennyi szeszt. - nyögtem és hanyatt dobtam magam a fehér homokban. Jake nevetés szerű hangot hallatott, majd a karjába vett és elcipelt a merci felé.