Feladom!
Nem bírom!
Ez már nekem túl sok.
Már azt sem tudom, mi az ok.

Összecsuklom a teher alatt,
de az idő csak halad.
És már késésben vagyok.
Egyszer csak a földre rogyok.

Felállni nem tudok,
de lehet, nem is akarok.
Minden más lenne a hajtás nélkül.
Senki sem tudja, mekkorát üt.

Ordítanék.
Toporzékolnék.
Káromkodnék,
de nem teszem.

Elfolytom magamba.
A halott belsőbe sok minden fér.
A dolgaimat követni csoda.
Én vagyok az, aki semmitől sem fél.

Dead inside.
Mint egy mottó, úgy szoktam mondani.
Régebben minden fájt.
Most meg szinte semmi.

Az érzéseim minimálisak.
Sokan mondják rám, hogy pszihopata.
De valahol igazuk van.
Én is annak vallom magam.

Veszélyes vagyok magamra,
és mindenki másra.
De még élek.
Ez a lényeg.