Mi az, amit érzek?
Miért van, hogy nézlek?
Miért bocsátok meg?
Amikor ezt nem is érdemled...

Bunkó voltál, tiszteletlen,
Semmibe vettél hirtelen.
Azt írtad ez reménytelen.
Miért mutat mást szemed?

Egyik nap jó vagyok,
Másnap teher a válladon.
Túlgondolom.
Megőrjítesz, ezt tudod?

Egyszer szeretsz.
Mosolyoddal etetsz.
Szemeiddel méregetsz.
Elhiteted, hogy szeretsz.

Egyszer gyűlölsz.
Rám se nézel, így ölsz.
Könnyeket le nem törölsz.
Elhiteted, hogy gyűlölsz.

Nem bírom ezt sokáig.
Talán holnapig, máig.
Túl sokszor zuhantam a padlóig,
És tovább. Miattad. Mindig.

Dönts végre, csak erre kérlek.
Már nem érdekel, mi lesz a vége.
Utálat? Szeretet?
Mindegy, csak legyen vége. Végre.

Ne is táplálj reményt. Kérlek.
Élni akarok, de így nem megy.
Hagyj békén engem.
Örökké, és tovább. Kérlek.

Nem kell remény.
Nem kell dráma.
Nem kell szeretet.
Nem kell az átkok átka.

Kifáradtam.
Hagyj el, hagyj magamra.
Többet inkább rám se nézz...
Légy boldog, legalább te élj.

Velem mi lesz? Ki tudja.
Egy üveg bor mellett ébredek mit se tudva?
Bezárnak a pszichiátriára?
Ezt majd a jövő hozza.