Darabokban
Darabokra törve,
gondokkal gyötörve,
a darabjaim közt sírva,
emlékek közt kutatva,
Gondolkozom.
Mi lett más?
Mi történt AZON a napon,
miután minden megváltozott már?
Csak két perc.
Annyi volt, és mi lett?
Érzések költöztek
az érzéstelenségbe.
Meg tetted, mit eddig senki nem tudott.
Abban a percben, ott.
Érzővé tettél,
a fejembe költöztél.
Egy év.
Ennyi hiányzik még.
De mondd, mi lesz utána?
Boldogság, vagy bánat?
Látni akarlak,
vagy jobb nekem így?
Hinnék a szememnek,
vagy maradnék így?
Feledni nem próbállak.
Úgy sem tudnálak.
Minek próbálkoznék
a lehetetlennél?
Minden kívánságom TE vagy.
Itt nem segít a logika, az agy.
Viharos az életem, de miért félnék?
Bár nem tudom, meddig bírom nélküled még.
Nap, Hold, csillagok.
Szerelmemre van-e ok?
Belsőmben egy hurrikán voltál.
Csak rendetlenséget hagytál, és mindent felkavartál.
Vajon érzéseim viszonzottak?
Vajon fáj neked hiányom?
Az égiek mit mondanak?
Kérdéseimre a válaszokat várom.
Csak egy dolgot tehetek.
Összeszedem a darabjaimat,
és összerakom mint egy kirakós...
Saját magamat.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top