Furcsa zajok szürottek ki a fák lombjai között, már elmúlt éjfél az állatok akik az erdőben élnek már rég nyugovóra tértek. Az erdő mellett található egy kis falu, a napokban egy új tag költözött a kis faluba. Az emberek az ablakok mögül suttogni és rossz szemmel figyelték a fekete (kedvenc auto)-t. Egy alacsony (h/sz) lány szorgalmasan pakolta ki a csomagjait majd cipelte be a házba. A ház nem volt túlságosan nagy de pont tökéletes [Név] számára. Egy közepes méretű hálószoba egy elég tágas nappali terasszal ami pont az erdő felé nyilt.

[Név] egy apró mosollyal törölte le az izzadság cseppeket a homlokáról. A ház a dolgaitól lett tele így jobb érzést adva a lánynak. Másnap reggel [Név] úgy gondolta,hogy körbe néz a faluban kellő képen felöltözve lassan kisétált a házból majd egy kis piac felé vette az irányt, az emberek szúrós tekintete nem szűnt meg, az elárusítok húzott szájjal szolgálták ki a lányt persze [Név] nem értette mire vélje ezt a fogadtatást. Mire bevásárolt a kis otthonába az emberek már sehol se voltak a nap még nem volt le menve de a kis falu már üresen csenget.

-Mi folyik ebben a faluban? Azt hittem az emberek barátságosak és kedvesek. Úgy érzem magam mint egy kívűl álló.-panaszolta kétségbe esve egy szőke fiúnak aki jobban pánikolt mint a többi ember.
-Lehet hülyeségnek gondolod de az emberek naplemente előtt mindig vissza térnek a házukba mivel pontban éjfél kor ... vámpírok lepik el a falut... ha valakit az utakon kapnak az illető többet nem lát fényes napot.- homlokát megtörölve becsukta maga mögött az ajtót.
- Ha kedves az életed siess haza- suttogta vissza az ajtón , a lány nem értve semmit haza tért és egy kedves zenét dúdolva vacsorát főzött

-Eközben-

- Oh? Úgy tűnik van egy fehér bárányunk~ -kuncogta halkan szemfogát kocogtatva egy hamis mosollyal.
-Baji-san... szerintem menjünk vissza, túl korán van és ha Draken megtudja,hogy eljöttünk nagy baj lesz belőle.- tanácsolta az alacsony szőke hajú fiú a magas fekete hajú mellet aki nem tudta le venni a lányról a szemét , megnyalva alsó ajkát hosszú percekig figyelte a lányt ahogy a nappaliba átvette háló ingjét.
-Baji-san... épp öltözik!- takarta el vér vörös arcát Chifuyu és a másik kezével mint egy kis gyerek rángatni kezdte Baji karját. A fiú nem törődve barátja gyerekességet tovább figyelte a lányt de nem mint egy prédát, valahogy másképp mint a többit még ő maga se értette azt az érzést ami benne volt abban a pillanatban ahogy meglátta a lányt.

-Végre... újra velem leszel...[Név]~

________________________________
Sziasztok kedveseim!
Visszatértem!
Nagyon sajnálom ezt a hosszú kihagyást de nem volt semmi motivációm és ihletem az íráshoz.
Remélem senki nem haragszik rám! Én megpróbálom bepótolni amivel el maradtam!
Hogy vagytok kedveseim? Milyen az újév? Valami fogadalom?