"𝐖𝐡𝐚𝐭? 𝐀𝐫𝐞 𝐲𝐨𝐮 𝐡𝐮𝐫𝐭𝐢𝐧𝐠 𝐦𝐲 𝐭𝐫𝐞𝐚𝐬𝐮𝐫𝐞?"
-𝐒𝐚𝐧𝐨 𝐌𝐚𝐧𝐣𝐢𝐫𝐨
__________________________________________

꧁                                    𖤐                                      ꧂

꧁                                    𖤐                                      ꧂

Egy érdekes hír járta át Tokyo utcáit. Az alvilág legveszélyesebb és undorító szervezete egy gyereket tart rabságban,legalább is így beszélik az emberek. Úgy tartják,hogy a gyerek biztos egy gazdag család lánya lehet és így próbál Bonten több pénzt szerezni váltság díj ként. De az alvilági emberek és a Bonten tagok mind tudják az igazat. [Név] egy halott kurva újszülött gyermeke volt ha Sanzu nem viszi magával már aznap este halott lenne de így is néha egyes emberek jobb ötletnek tartották megölni a gyermeket mintsem azoknak az emberek kezére adni akikhez vér tapad. Ha Bonten szóba került mindenki rettegni kezdett és félt még a szervezet nevét is féltek szájukra venni nehogy úgy járjanak mint a többiek. Halottan.

De senki nem gondolta volna [Név] élete kicsit sem közelít a veszély vagy a halál fenyegetés felé. A lány csak pár napos lehetett amikor Sanzu rá talált viszont az incidens után napok,hetek és hónapok teltek el. Lassan közeledett a lány első születés napja és mindenki nagy erőfeszítést tett bele a születésnap megszervezésében. Még Sanzu is aki egyáltalán nem szívlelte a gyerekeket sőt undorodott minden létező apró embertől, számára gyermekek gyengék,büdösek,nyálasak és hisztisek voltak. Számára minden létező lény aki gyenge és védtelen volt nem volt méltó az élethez. Viszont a többi tag nagy lelkesedéssel szerveztek meg minden apró részletet.

Mikey foglalkozott minden felé édességel, a tortával illetve [Név] kedvenc ételeivel. Kakucho válalta a díszítést , a dekorációt étkező szettet és minden egyebet ami egy szülinapi bulihoz tartozott. Mindenki arra gondolt most a nappali rózsaszínben fog pompázni de nem mivel [Név] egyáltalán nem szimpatizált avval a színnel ezért Kakucho minden színből a legjobbat válogatta. Koko játékok helyett bank kártyát csinált [Név] nevére gondolva a közel jövőbe szüksége lesz rá.

-Hány bank kártyát is csináltál összesen?- nézett kérdően a fiatalabbik Haitani testvér.
-Egy után már nem számoltam.- mondta büszkén Koko aki minden egyes kártyát kis borítékokba csomagolta. Rindou 10 kártya után már bele fáradtot a számolásba.
-És úgy gondolod egy egy éves gyerek majd fog neked bank kártyával vásárolni? Úgy hogy még járni se tud?- nevetett Ran.
-Jövőre tekintve szüksége lesz minden egyes kártyára. Ez a kártya ruhákra van a másik pedig játékokra a harmadik pedig főiskolára a többit majd még kitalálom.- rázta meg a vállat Koko majd a borítékokkal együtt távozott.

Haitani testvérek a ruhákat választottak mivel mindketten Roppongi városban nevelkedtek számukra az öltözet és a márkás ruhák voltak a legfontosabbak. Így egy eresz gartrobot töltöttek fel minden fajta és minden marka ruhával illetve cipőkkel. Takeomi és Mochi maradtak a játékoknál. És a legfontosabb részt Sanzu kapta mivel ő talált rá a gyerekre így ő válalta az apa szerepet de rajta kívül mindenki úgy tekintett [Név]-re mintha a sajátjuk lenne.

Minden megvolt. Minden készen állt az ünneplésre de még mielőtt az alvó gyermeket felköltötték volna Mikey egy megbeszélést tartott. Mindenki Mikey irodájában volt egyedül hagyva az alvó gyermeket. Pár óra múlva a megbeszélés véget ért és Sanzu a gyermek szobáját vette célba viszont ahogy be lépett a szobába a vér is megfagyott benne. A kis ágy üresen hevert a szóba közepén az ablak tárva érződött a hideg levegő de [Név] sehol. Sanzu pánikolt. Mindene remegni kezdett és egyszerűen nem tudta mi tevő legyen ezért a nappaliba szaladt ahol mindenki őt és a lányt várta. Mindenki meglepődött ahogy Sanzu kirohant és aggódó szemekkel nézett vissza a többiekre.

-Hol van [Név]? -kérdezte Mikey lassan idegesen de aggodon
- Nincs a szobájában, az ágy üres és az ablak nyitva. - mondta Sanzu miközben jobb kezével hajába nyúlt.
-Mi az hogy nincs a szobájában Sanzu? Csak egy éves hova mehetett? Megint be vagy drogozva hülyeségeket beszélsz.- mondta Takeomi majd a szóba fele vette az irány viszont ahogy meglátta testvére nem hazudik eluralkodott rajta a félelem és az aggódás.
-Nem hazudik tényleg nincs [Név] sehol. -mondta Takeomi ahogy vissza sétált a többiekhez. Kakucho és Koko a kamerákhoz mentek de az egész le volt kapcsolva még a biztonsági rendszer se működött.
-Emberek. [Név]-et elrabolták mindenki kezdjen neki a keresésnek, Sanzu és a két Haitani kezdik a keresést Roppongi körül, Mochi és Takeomi ti Shibuya környékén keressétek , Kakucho és Koko ti az utcákat nézéttek szét én addig itt maradok hátha az illető valamit itt hagyott. -mondta Mikey majd mindenki egy bólintással távozott.

Mikey körbe járta a kertet majd a ház minden részét de semmi remény nem volt arra hogy találjon valamit. Az kamerás szobába vette az irányt hogy végig nézze mindegyik felvételt milyen órába állítottak meg.

-Szóval az illető tudta mikor nem vagyunk közel a gyerek szobához... tudta megbeszélésen van mindenki így senki nem tudta hallani amikor elvittek [Név]-et...-motyogta magába majd megszólalt a telefonja.
-Mivan Mikey~? Talán elvesztettetek valami fontosat~❤︎︎? - az ismerős hang hallatára Mikey-t kirázta a hideg.
-Hanma... -válaszolt vissza mély ideges hangján.
-Lám lám Mikey úgy tűnik Bonten mégis sebezhető... ki gondolta volna nektek egy gyermek lesz a gyenge pont. -a vonal másik oldalán Hanma mániákus nevetésbe kezdett de így is lehetett hallani ahogy [Név] fájdalmasan sír és Sanzu után kiált.
-Mi? Te bántod a kincsem?! -ahogy Mikey neghallodta a gyerek fájdalmas kiáltását tudta ez háború.