꧁                                    𖤐                                      ꧂ 

Apa?- szólalt meg halkan egy lágy hang az ajtó mögül. A szoba sötét volt egyedül csak a hold fénye töltötte be a szobát, elég későre járt már éjfél is elmúlt szemöldökét kérdően felhúzta a székben ülő fehér hajú férfi. Már a hold fényben is észre vehető volt szeme alatt a fekete karikák, alvási problémák. Még mindig. Mikey eltolta magát az asztaltól és óvatosan az ajtó fele sétált.
[Név]? Neked nem aludnod kéne?- a férfi hangja lágy volt a gyerek nem értette mire vélje apja lágy szólását hisz mindig kioktatta amiért a lány soha nem tartotta be az alvási rutint. Mikey halkan kuncogva fel emelte a gyermek apró testét majd irodája ajtaját becsukva a hálószobába vette az irányt.
Aludtam! Csak... fura volt hogy még nem voltál itthon. Haru azt mondta ma sokáig dolgozol és gondoltam megvárnak. De bealudtam.-puffasztotta fel arcát a lány durcásan amiért terve nem valósodott meg de jól érezte magát apja védelmező karjai közt.
Ezt már megbeszéltük. Ha minden nap fent maradsz amíg haza érek káros lesz a szervezetedre és nem lesz több Dorayaki ovi után-Mikey tudta mit csinál hisz ismeri a lányát és tisztában volt vele ha megemlíti a finom édességet a gyerek nem tud majd ellen állni neki így nyert ügye van és igaza lett a gyermek az édesség hallatán kicsit megszeppent de fintorgatva kis fogait bele ment. Ahogy meg érkeztek Mikey lefektette a gyermeket az ágyába majd óvatosan felkapcsolta az éjjeli lámpát gondosan betakargatta majd egy halvány jóéjt puszit nyomott a homlokára.
Mesélsz nekem?-mosolygott halványan a takaró alól [Név], Mikey újból kérdőn nézett rá majd elő vett egy könyvet.
Ne olvass, mesélj milyen volt a gyerekkorod- Manjiro mereven nézett maga elé a mondat úgy hasított bele a szívébe mint a tőr, úgy gondolta minden könnyebb lesz ha eltitkolja a múltját hisz ki is mesélné el azt a múltat ahol tízen éves iskolás gyerekek ölni voltak képesek a hatalomért, ezt egy hat éves gyerek úgyse képes felfogni, meg nem annyira szívtelen hogy szét rombolja egyetlen apró lélek lelki világát aki mindent jelent Mikey számára.
De röviden mert holnap majd nem tudsz felkelni-simogatta gyengéden a gyerek szőke hajat majd mesélni kezdett.
Tudod volt egy legjobb barátom aki a szomszédságban lakott papa háza mellett. Mindig kihívott versenyezni de elvertem a fenekét naponta többször is, soha nem értettem miért nem adja fel pedig elég rosszul verekedett-nevetett halkan Mikey vissza emlékezve ahogy Baji duzzog amiért ujra kikapott.
Egy idő után belefáradtam hogy mindig megkell verjem ezért felhívtam hozzánk papa dojojába. Nagyon jó ember volt. Pedig sokan féltek tőle a viselkedése miatt de ő volt a leggyengédebb ember akit valaha ismertem. -Mikey annyira belemerült a mesélésbe,hogy észre se vette mellette lévő gyerek már rég alszik.
Aztán megismertük a többieket. Így lettünk nagyon jóba majd egy csapatott is alakítottunk akkoriban az volt a menő ki volt a leghíresebb gang. -nagyot sóhajtott Mikey majd a lányra nézve elmosolyodott.
Ha ők itt lennének tenyerükön hordoznának, sajnálom hogy nem tudod őket megismerni. -suttogott halkan Manjiro .
Majd egyszer többet mesélek róluk. - majd fogta magát és vissza sétált az irodájába ,neki dölve az asztalhoz rá gyújtott.
Remélem büszke vagy rám Ken-chin, emlékszel még? Azt mondtad soha nem fogok tudni felnevelni egy gyereket mert én is az vagyok. Úgy látszik még is sikerült.-mosolyodott el halványan oldalra nézve ahol meglátott egy csoport képet a barátaival.
Baji lenne a kedvence, hisz az én lányom is oda van a macskákért.-egy apró könnycsepp csordult ne az arcán majd miután megbékélt a lelkével az ajtó kinyílt

-Főnök, Hanagaki Takemitchi életben van.-lépett be az ajtón Haru már a sötétben is lehetett látni rózsaszín haját.
Intézem Hanagakit. Te tegyél róla hogy [Név] titokba maradjon.-jelentette ki majd elindult a találkozóra volt barátjával akiről azt hitte ez idáig hogy halott.