- Gondoltam már rá, de valahogy mindig elhalasztottam a dolgot. - szégyen, de ez van.
- Na és nem lenne kedved itt megpróbálni a dolgot? Tudnék segíteni, ahogy az itt lévő edzők bármelyike. - mondta s magyarázta még közben azt is, hogy melyik gép mire való.
- Meggondolom. Jó? - igazság szerint rögtön belementem volna, de valahogy visszatart, hogy tudom mindenki látná mit csinálok. Ami azért fura mert mikor táncot oktatok akkor is valami hasonló dolgot teszek s jobban is néznek.
- Jó. - mosolya kedves volt és... én teljesen odavoltam érte - Nos, ennyi lenne.
- Igazán.. szép hely. - jegyeztem meg csak úgy - Biztos nem könnyű egy ilyen helyet egyedül vezetni. - úgy vettem ki szavaiból, hogy övé a hely.
- Hát nem, de van segítségem így nem olyan nehéz. - rám kacsintott és én majd el aléltam tőle.
- Igaz. - úgy éreztem ideje mennem mielőtt még valami olyat teszek ami miatt totál idiótának fog nézni. Bár lehet már most is annak néz. - Azt hiszem ideje mennem.
- Kikísérlek. - mondta s mutatta is. El is jött velem a bejáratig, sőt ki is nyitotta nekem az ajtót, hogy aztán ki is jöjjön velem az épület elé.
- Akkor szia. - köszöntem el tőle s indultam kocsimhoz.
- Hoseok.. - szavára rögtön megálltam.
- Igen?
- Lenne kedved később meginni velem valamit vagy... mondjuk csak úgy összefutni? Öt körül végzek itt.
- Én akkor kezdek. De ha gondolod benézhetsz az órámra. - aranyos volt ahogy pillanatnyi csalódottsága nyugodt mosollyá változott egy pillanat leforgása alatt - Az Y utcában van a termem.
- Akkor ott találkozunk. - nem adja fel. Aranyos. Bár kicsit fura is, hiszen egy ilyen pasi még csak baráti szinten sem akart közeledni felém.
- Rendben. - egy kicsit elmosolyodtam én is, aztán folytattam utam kocsimhoz melybe most már be is szálltam. Intettem neki ahogy ő is nekem, aztán elhajtottam onnan.
Nem tudtam nem mosolyogni míg haza nem értem. S aztán sem volt másképpen. Igazán jó kedvem kerekedett. Otthon csak felkaptam a szokott dolgaim melyeket egy táskába pakoltam, majd folytattam utam a táncterem felé. Igaz csak öt körül jönnek a fix tanítványok, ám addig sem árt ha a teremben vagyok. Mert ugyebár bármikor megeshet, hogy új ember jön aki szeretne megtanulni táncolni. Tudásom igyekszem átadni mindenkinek aki csak betér hozzám. Na és persze közben még fejlesztem tovább magam.
A terembe érve először ellenőriztem, hogy minden ott van e ahol hagytam, aztán pakolgattam kicsit, majd átöltöztem és zenét kapcsoltam, hogy kicsit átmozgassam magam. Ezen mozdulatok közben éreztem azt mintha néznének. Nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Legalábbis először nem. Aztán mikor igen akkor igencsak meglepődtem. S miért? Csupán csak azért mert Jackson állt az ajtóban, elégedett mosollyal ajkain. Mikor megálltam s kikapcsoltam a zenét, még kicsit meg is tapsolt engem.
- Azért ennyire nem vagyok jó. - céloztam tapsára miközben törölközőm vettem magamhoz s töröltem meg kicsit nyakam, arcom - Hogyhogy itt?
- Túl kíváncsi voltam. - rendezte le ennyivel a dolgot. Meglepett így ismét.
- Na és azt láttad amire számítottál? - nem tudom miért, talán a hazai pálya miatt, de könnyebben beszéltem vele.
- Még többet is. - komolyan sírba visz mosolyával. Hogy lehet valaki ennyire jó pasi? - Tanítanál engem is? Nem mondom, hogy nem tudok táncolni, de amit te csináltál az előbb az igazán elképesztő.
- Oh... öhm... köszi. - és igen, zavarba hozott újra - Lehet róla szó. - eszembe is jutott valami - Mit szólnál ha a mai csoporthoz csatlakoznál? Meglátnád tetszik e a dolog így s akarod e így us a dolgot.
- Ok. Megfelel így. - komolyan azt hittem, hogy kitalál valamit miért nem akarja, esetleg megmondja csak viccelt, hogy tanulni akar tőlem.
- Akkor pakolj le oda. - mutattam neki a helyet ahová más is pakol - Aztán gyere ide és kezdetnek nézzük meg mennyit tudsz.
- Igenis. - mosolygott ahogy én is már. Míg ő pakolt addig én kerestem egy számot amit más diákjaimnál is lejátszok. Amint megvolt, és Jackson is kész volt, kissé égő arccal, intettem neki hogy jöjjön oda hozzám.
- Nézd meg mit csinálok aztán próbáld meg megcsinálni. - valahogy furcsa érzéseim támadtak.
- Rendben. - mondta, én pedig mentem zenét kapcsolni aztán mutattam pár mozdulatot Jackson-nak. Nem kis meglepetésemre ő ezt simán leutánozta. Sőt! Minden mást is amit utána mutattam neki.
- Most legyél szépen őszinte velem. - fontam keresztbe karjaim miután lekapcsoltam a zenét - Te teljesen hülyének nézel engem? - nem hagytam még válaszolni - Mi a jó istent akarsz tőlem tanulni ha tökéletesen ismersz minden mozdulatot, sőt, még van is ami jobban megy neked mint nekem. Szórakozol velem vagy mi?
- Esküszöm nem akartalak megbántani téged.
- Pedig sikerült. - el is fordultam tőle kissé.
- Sajnálom.. De ha elmondom, hogy a szüleim erősködésére évekig tanultam táncolni talán kinevettél volna, és persze biztos nem is hittél volna nekem.
- közelebb jött hozzám, hallottam és éreztem is, hisz megfogta vállaim.
- Így sem hiszek igazán neked. Még úgy se, hogy az életem köszönhetem neked.
- Sajnálom. - elengedett s úgy tűnt távolodott is el tőlem. Ilyen hamar feladná? Biztos, hogy nem. Most én lettem kíváncsi.
- Kiengesztelhetsz egy vacsorával. - mondtam mindezt úgy, hogy nem fordultam felé.
- Hol és mikor? - kis mosoly kúszott arcomra szavai hevességétől.
- Ma este és a két utcányira lévő kajáldába hívhatsz meg. - kedvenc helyem. Kedves, csendes és finom az étel, és persze nem túl drága.
- Megbeszéltük. - úgy tűnt megkönnyebbült.
- Nos, most már mehetsz. - mutattam az ajtó felé ahogy felé fordultam - De ha maradsz ülj le és.. csak nézelődhetsz.
- Rendben. - tette amit mondtam. Jobban mondva leült ahová cuccait pakolta s nézett rám. - Tényleg ne haragudj.
- Nem haragszom. - igazából eddig sem haragudtam rá, csak rosszul esett kicsit, hogy hülyének nézett. Így éreztem s érzem is még. De.. ah, olyan bűnbánóan néz. Valóban bánhatja. Ugye? Hinni akarok neki.