Emma szemszöge:
A tegnapi nap király volt. Amit csináltunk Zsombival az valami csodálatos volt. Az után hazamentem, ahol anyám, fogadott 3 bőrönddel
-Válassz:Én vagy Zsombi!
- Anya, nem tudok választani. Két olyan emberről van szó akik fontosak nekem. Nem tudok választani!-kiabáltam anyunak
-Akkor jössz velem Kistarcsára! Most indulunk! Itt a cuccod
-Nem kényszerítheted ezt Anya
- De már megtettem! Apádat elveszítettem, téged nem foglak
- Anyu már késő! Gondolhattál volna rá előbb. Karácsonyra, nem vettél nekem semmit. Még Zsombi anyukája is vett nekem ajándékot. A saját amyámhoz, nem mertem hazajönni, mert féltem. Hisz utálod Zsombit. Nem tudom, miért, hisz ő szeret engem tiszta szívből, nem úgy mint te ANYA!-ezt már üvöltöttem
Ezek után megfogtam az egyik bőröndömet, majd elindultam. Anyu nem mondott semmit, csak elkezdett sírni. Már nem érdekelt. A saját anyám árult és ennél rosszabb érzés nem volt. Ezek után beállítottam Zsombiékhoz. Miután kinyitotta az ajtót, rögtön a nyakába ugrottam és elkezdtem sírni. Sikerült megnyugtatnia és elmeséltem a történetet neki és az anyukájának is. Az anyukája, akit Annának hívnak teljesen fel volt háborodva. Miközben beszélgettünk egy ismeretlen szám hívott. Felvettem és egy ismerős hangott hallottam:
-Szia, kincsem! Már nagyon hiányoztál apukádnak!
- Apa! Te vagy az! Azt hittem, hogy meghaltál, hisz el is vagy temetve.
- Micsoda! Én csak elmentem egy 5 hónapos üzleti útra, Kínába, ahol nem nem tudtam veled beszélni. Szeptemberben értem haza, amikor anyád, nem engedett be a szobádba, mondván, hogy alszol. Ezek után többször próbáltalak hívni és hazamenni, de vagy nem vetted fel és nem voltál otthon vagy anyád lerázott engem. Nagyon bekattant az anyád.
- Tudom, apa! De egy ideje nem is otthon lakok, hanem a barátomnál, Zsombinál.
-Rendben kicsim! Viszont holnap menj haza és mindent megbeszélünk anyukáddal, oké?
- Oké apu! Szia!
Majd leraktam a telefont. Örömömben elkezdtem sírni, hogy él az apám. De anyut nem értettem.
Másnap haza mentem, ahol egy kötél volt. Anyu felkötötte magát!!! Szerencsére Zsombi elkísért különben hátra estem volna, a beton padlón. Elkezdtem bömbölni.
- Saját anyám, árult el! Az én hibám, csak is az enyém. Utálom magamat. Míg Zsombi hívta a mentőket és a rendőröket én találtam, egy levelet, amit anyu írt nekem:
Drága Emma!
Apád tegnap hívott engem, hogy felvette veled a kapcsolatot. Hirtelen összedőlt az életem. Azért hitettem el hogy nem él az apád, hátha jobban fogsz velem foglalkozni. De ott volt neked Zsombi. Próbáltam magamra hívni a figyelmet, de rosszul. Egymásnak akartalak titeket ugrasztani. Még Lillát is én béreltem fel. Lehet, hogy túlzásba vittem, mert csak magamra gondoltam. Nem kellek én a világnak. Ha ezt olvasod, akkor én már nem leszek.
Aláírás: szereted anyád
2018. Január 6.
Úramisten! Anyu miattam ölte meg magát! Miután kifutottam a nappaliból a szobámba, elkezdtem vagdosni magam. Utána csak annyira emlékszem, hogy minden véres volt és Zsombi bejött, hozzám és elkezdett velem üvöltözni, utána hirtelen minden fekete lett......
(Remélem tetszett az új rész holnap hozom a folytatást)