Zsombi szemszöge:

Szileszter volt, amikor összevesztünk Emmával. Már 5 nap eltelt, de még mindig semmi sem történt. Az egész, úgy kezdődött, hogy átjött szilveszterezni hozzám, majd utána átmentünk Dávidhoz, ahol kb 10-en voltunk, köztük Lilla is, aminek Emma és én nem nagyon örültünk. Míg Emma elment Bogival beszélni valami lányosról, addig Lilla bepróbálkozott nálam, nem sok eséllyel, ám amikor megláttam Emmát, Lilla megfogta a kezemet magához húzott és megcsókolt, próbáltam eltolni magamtól, de valahol mélyen még be is jött a csókja. Miután eltoltam magamtól, rögtön Emmához futottam, de ő nem lepődött meg. Csak rám nézett könnyes szemmekkel és ennyit mondott
-Ma ne is szólj hozzám, vagy ha igen felpofozlak!
Majd elment. Kicsit meglepődtem és elszomorodtam, hogy miért voltam ilyen hülye. Ez után 1 órán keresztül beszélgettem Dáviddal, amikor Emma megjelent. Láttam rajta, hogy részeg  volt. Mögötte Bogi állt
-Zsombi, én próbáltam megakadályozni, de Emma megivott 5 pohár sört és egy kicsit nagyon részeg. Légyszi, felviszed az emeletre
-Persze-mondtam
Miután felvittem Emmát a hálóba egy egész különös dolgot csinált. Úgy lesmárolt, hogy csak na. Persze én is viszonoztam. Közben levette a felsőjét és a melltartóját, majd próbálta, kigombolni a gatyámat, de nem engettem neki.
-Emma! Nem szeretnék veled lefeküdni. Nem így szeretném elveszteni és te sem
- Csak azért mondott, mert Lillával akarod
-Nem én csak jót akarok, neked mert szeretlek!-mondtam
- Nem, te utálsz engem! Csak szánalomból jársz velem
-Emma, nem! Érstd meg hogy részeg vagy!
- Nem vagyok az! És most feküdj le velem
-Nem!!-üvöltöttem
Majd, otthagytam. Hazafele vettem az irányt. Egész este rosszul éreztem magam, mert otthagytam, de nem tehettem mást.
Másnap reggel átmentem Dávidhoz, akinél még ott volt Emma. Épp egy pohár vizet fogott. Eléggé másnapos volt. Nem akartam hozzászólni. Olyanokat mondott, amit nem kellet volna. Ő is csak rám nézett, de nem mondott semmit. Biztos még haragszik a csók miatt. Ezek után megkezdődött az iskola. Még ott se beszéltünk. Egyszer csak gondoltam egyet és áthívtam hozzánk, hogy beszéljük meg az esetet. Miután átjött és tisztáztunk mindent és bocsánatot kértünk a másiktól feljött velem a hálószobába, ahol egy korhatáros dolog történt. Éreztem, hogy Emma és én is készen állunk, erre a dologra. Miután megtörtént, egymásnak nekidőltünk és elkezdtünk nevetni. Nem tudom, miért, de imádok Emmával nevetni. Imádom Emmát, ahogy van, ezért is sajnáltam, ami ezek után történt vele és a családjával...