*Taehyung*
Felhívtam Jungkook-ot, hogy bocsánatot kérjek tőle azért, amit ma műveltem. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Lehetséges, hogy féltékeny lettem, amiért nem velem foglalkozott… A lényeg, hogy megbocsátott. Megkérdeztem, hogy ma átmehetek-e hozzájuk amire igennel felelt. Szívem ezen szó hallatán hevesebben kezdett verni. Talán szeretem Őt…És nem csak barátilag… Ő ezt nem tudhatja meg! Hiszen Ő biztosan csak barátként tekint rám. Nem hiszem, hogy lenne olyan idióta, mint én, hogy beleszeret a gyermekkori barátjába. Mindegy, pakolok össze pár cuccot és indulok.
*Később*
Tudom, hogy mindösszesen egy éjszakáról van szó, amit Jungkook-nál töltök, de nem akarom, hogy bármi is hiányozzon. Összepakoltam minden olyan cuccot, amiről úgy véltem, hogy kellhet majd. Összesen 2 bőröndöm lett így tele. Odaérve Jungkook házához csengettem. Pár másodperc elteltével nyílt is az ajtó. Jungkook volt az, aki kedvesen ajtót nyitott nekem.
- Jézusom Tae! Te most ide akarsz költözni? – kérdezte, miközben nevetett.
- Öhm, nem? Nem tehetek róla, hogy ennyi cuccom van.
- Elhoztad az egész szekrényed? – kérdezte, miközben még mindig nevetett.
- Jungkook… - mondtam komoly arckifejezéssel. – Bemehetek végre?
- Jaj, bocsi Tae. Persze, gyere nyugodtan.
- Köszi. – mondtam miközben automatikusan a szobám felé vette az irányt.
*Jungkook*
Én még előszedtem a nasit, majd azzal a kezemben indultam a szobámba. Kinyitva annak ajtaját láttam, hogy Tae bőröndjei már ki vannak pakolva, Ő maga pedig ágyamon fekszik telefonját nyomkodva.
- Tae! Az az én ágyam! Én hová fekszem? – kérdeztem tőle nevetve.
- Nyugi Kookie, van még itt hely. – mondta egy perverz mosoly kíséretében.

____________________________
Sziasztok!
Köszönöm, hogy már ennyi megtekintés van ezen a kis történeten. Remélem, hogy elnyeri tetszésetek a folytatásban is. Mivel mostmár hivatalosan is elkezdődött a nyári szünet tényleg igyekszem hozni a részeket.