*Taehyung*
Láttam, hogy Yoongi írt. Elég furcsa volt számomra... "De ha tudnád azt, amit én..."
Vajon mit tud?! Ki kell derítenem.

- Yoongi! Mi a fenét tudsz te?! Nem értelek.
A válasza szinte azonnal érkezett.
- Ó, hát visszajöttél. Annyira vak vagy, hogy az már szinte fáj.
- Vak? Ezt mégis hogy érted?
- Tudod...  Eléggé látványos az, hogy Kook szeret téged, de téged elvakít az a rózsaszín köd és nem veszed észre.
- Ugyan már... Ez az egész egyoldalú, ő nem érez semmit irántam.
- Valóban? Akkor ez mégis micsoda?

- Jézusatyaúristen! Köszönöm Hyung, köszönöm, köszönöm és köszönöm.

Kicsit sokkos állapotba kerültem, ugyanakkor hihetetlenül örültem. Ő SZERET ENGEM?! EZ KOMOLY? ÚRISTEN! Azt hiszi, hogy én nem szeretem őt. Ez nem igaz. Vagyis... Valóban. Nem szeretem, hanem imádom. Meg is írom neki!

- Jungkook....
- Igen?:3
- Szeretlek. ❤
- Ezt hogy érted? o.o
- Úgy, ahogy írom. Szeretlek.... ❤

Látta, de nem ír vissza. Tuti viccelt azon a képen. Hazudott. Beégettem magam. Megutált. Nem fog velem szóba állni. - gondolatomból a csengő hozott vissza.
Csengettek. Mégis ki az?! Aish. Pont most?

Az ajtóhoz siettem és amikor megláttam, hogy ki az... Jézusom. Ide jött?! Mégis mit akar? A szemembe akarja mondani, hogy utál? Minek? Hogy még jobban fájjon?

- Én is. - ennyit mondott csak. Először nem fogtam fel, hogy mire mondja ezt, így csak értetlen fejjel álltam előtte. Ekkor újra megszólalt.
- Én is.... Szeretlek.
Hogy mi?! Jézusom! Jeon JeongGuk szeret engem? Ez most komoly? Arcom felvette azt a piroskás színt. Nagyon meglepett az, amit mondott. Most legszívesebben rácsaptam volna az ajtót és örömömben elkezdtem volna sírni, de ez nem történt meg, ugyanis.... Megcsókolt!

_______________________
Hellóka! Végre eljött ez is. Meghoztam a következő részt.:3
Remélem, hogy valamennyire azért tetszett.:3
Igyekszem minél hamarabb érkezni a folytatással, de nem ígérek semmit mert hamarosan kezdődik az iskola is. ><
Remélhetőleg minél hamarabb találkozunk a következő résznél, addig is sziasztok:3