°〈 Juyeon ➳ Jaehyun 〉。

╰┄───➤ Jaehyun mindig is gyorsabb volt Juyeonnál. De most Juyeonnak sikerül elkapnia a másikat, és nem ereszti, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nem előzheti meg soha. °♡̷•.

✎ 230613 ✐

༻༺━━━⁎∗.❁.∗⁎━━━༻༺

Juyeon meztelen lábai puhán érintik az aszfaltot. Még érzi a nap melegét, amely órákig világította a város e elrejtett szeletét, és még most is simogatja petyhüdtté vált sugaraival. A férfi végigsétál a felfestett fehér vonalon, ami mögül, amikor leszáll a sötétség, indulni fog. Egy apró kavics megszúrja a sarkát.

Jaehyun jut az eszébe, és a sajátos játékaik. Két kilencéves kisfiú, akik elütötték az időt. Jaehyun imádott nyerni, Juyeon pedig túl büszke volt, hogy feladja a küzdelmet. Azt találta ki egy nyári délutánon, hogy mezítláb futóversenyezzenek az aszfalton. Jaehyun megint legyőzte, és ahogy nevetett, a napfény glóriába vonta hajkoronáját.

Juyeonnak mindig eszébe jut egykori barátja, amikor közeleg egy verseny. Mióta nem látta titokzatos, megfoghatatlan, éteri lénnyé nőtte ki magát a képzeletében. Jaehyun az ő Nikéje, aki hatalmas aranyszárnyain messze repült tőle - egészen Szöulig.

Amikor legutóbb látta, a bánattól csillogott a szeme. Az egyetem miatt el kellett költöznie. Juyeon megfogta a csuklóját, hogy megtartsa ebben a törékeny pillanatban, de Jaehyun elfordult, és elsétált. Juyeon azóta sem érte utol, hiába van most ő is Dél-Korea fővárosában, egykori barátja elveszett és elrejtőzött az évek és épületek kusza kavalkádjában.

Juyeon lépéseket hall. Kicsit még ábrándos pillantással fordul meg. Menedzserének, Sangyeonnak a léptei csikorognak mögötte. A nyakkendőjét lazítja és a zakója zsebébe nyúl, hogy egy borítékot húzzon elő. Juyeonnak nyújtja.

- Az előleg.

Juyeon kibontja, végigfuttatja ujjait a pénzkötegen, majd a szemöldökét ráncolva csukja vissza.

- Több, mint amiben megállapodtunk.

- Azt akarják, hogy biztosan indulj. Többet is kapsz, ha a versenynek vége. Más lesz az ellenfeled.

- Ki?

Sangyeon szabadkozó pillantást küld felé.

- Egy feltörekvő játékos. Az előző versenyein imádták. Nagyon népszerű, és a főnökök kíváncsiak, hogy mit kezdetek egymással.

Juyeon elmosolyodik. A Mustangjára pillant, amely békésen várja mögötte az indulást, aztán a cipőjéért indul.

Mire a csillagok és a közvilágítás felgyulladnak, Juyeon elégedetten törli meg a száját a szalvétával, amit majdnem elfújt a szél. Az autójának dőlve figyeli, ahogy Changmin az utolsó ellenőrzéseket végzi a motorházon.

- Szuper! - A másik lecsukja a motorháztetőt, sóhajt, aztán ellép a szép, méregkék járgánytól, amit ő tart karban. - Nem műszaki hiba fogja a vesztedet okozni. - Aztán a sofőrre néz, akinek pólóját a szél lobogtatja, és hitetlenül ingatja a fejét. - Ember, húzd fel a védőruhádat!

- Máris, ne parázz!

Juyeon kidobja a szemetet, és tényleg beöltözik a fekete, biztonsági kezeslábasba. A fejére bukósisakot húz. Erőteljes szivacsszagot áraszt, és kicsit matricák borítják. Amikor a cipzár a helyére kerül, egy hófehér Bugatti gördül mellé, és kellemesen duruzsolva lefékez a rajtvonal előtt, amin Juyeon a délután folyamán végigsétált.

A férfi fehér ingben és Armani karórában kiszáll, majd a lányhoz sétál, aki a fekete-fehér négyzetes zászlót tartja. Váltanak néhány szót, majd szőkésbarna üstöke Juyeon felé fordul.

Deus ex machina.

Jaehyun.

A sisak túl szűk Juyeon fején. Kikapcsolja, és hiába Changmin rosszalló arckifejezése, a kezébe dobja, ahogy az ellenfeléhez sétál, hogy kezet rázzon vele. A győzelem istenével, akit végre utolért.

Jaehyun jóképűbb, mint évekkel ezelőtt volt. Az arccsontja éles, mintha angyalok faragták volna. A pillantásából hamar kikopik a meglepettség, udvariasság fénylik benne, és természetesen a verseny tüze, amely mindig is fűtötte őt. A lenge inge betekintést enged formás kulcscsontjára. Juyeon lenyeli csodálatát és feltámadó reményeit, megfeszíti az izmait, és megrázza a másik kezét. A szorítása határozott. Juyeon nehezen tudja elengedni újra.

- Sok sikert! - Jaehyun enyhén felvonja a szemöldökét, miközben vigyorog. Ezt az oldalát Juyeon nagyon jól ismeri. Kihívja őt, és sok szerencsét kíván, tudván, hogy az nem lesz elég Juyeon győzelméhez.

Juyeon elbizonytalanodik, de igyekszik palástolni, ahogy biccent, és az autója felé indul kissé nehézkes léptekkel. Le akarja ő egyáltalán győzni Jaehyunt? A száguldás öröme, a féknyomok égett szaga és a tapsot követő nyeremény olaja kifolyik a férfi szívéből, kihűlve a mellkasára szárad. Győzni jött, de Jaehyun látványa teljesen meghülyíti és összezavarja.

Egykori barátja az ellenfele, és most Juyeon esélyt kapott, hogy ezegyszer nyerjen. Hogy Jaehyun ezúttal ne sétáljon el, hanem megforduljon és elégedetten mosolyogjon rá. Hogy Juyeon a tehetségével és elszántságával levakarja azt a fölényeskedő vigyort a csókolnivaló szájról.

Jaehyun bármiféle védőfelszerelés nélkül ül be az autójába, kecsesen és idegesítően szexin. Juyeon összeszorítja a fogát, ahogy eluralkodik rajta a harag: miért pont most bukkan fel és miért így? Becsapja az ajtót, és hiába kopog az ablakon Changmin a sisakra mutogatva, Juyeon csak hanyagul int neki. Juyeon felbőgeti a motort, Changmin káromkodik, de látva, hogy a versenyzőt nem hatja meg, bemutat, és ellép a járgánytól.

A közönség izgatottan sikongat és tapsol. Juyeon csak a Mustang lágy hangját hallja, amely keveredik a kárpit bódító illatával és Jaehyun tenyerének érzetével a bőrén, amikor kihívta őt.

- Baszki! - A fejtámlának veti a fejét, és felhördül. Úgy érzi, az autó lóereje átnyargal belé, és a lovak patáikkal dobogva, türelmetlenül nyerítve feszítik a mellkasát és remegtetik a bordáit, ő pedig hevesen lélegzik, mert nehezen bírja az iramot. - Baszd meg, Lee Jaehyun!

Néha elég egy pillantás, hogy az első szerelem hegeit feltépjük, és lüktető, vérző sebet hozzunk létre, legalábbis Juyeon esetében elég.

A zászlós lány forrónadrágban és szandálban kisétál az autók elé. A szél lágyan lengeti az anyagot. Juyeon meredten, vadállatias csillogással a szemében mered ki a szélvédőn, elfehéredett ujjai a kormányt markolják, talpa készenlétben a gázpedál fölött feszül.

A zászló a magasba emelkedik, a lány egyenesen tartja. A szája számokat formál, de Juyeon fülében a szíve dobog és az autója suttog. A zászló gyorsan, kecsesen hullámozva leereszkedik.

A motorok felbőgnek. A gáz gomolyog. A kerekek eltökélten csikorognak, és úgy indulnak neki a pályának, mint süvítő pisztolygolyók.

78

100

135

167

A bezárt, elhanyagolt soju-gyár utáni kanyarban Jaehyun Bugattija új erőre kap, és elhúz Juyeon orra előtt. Ha ez nem volna elég, a lámpája kettőt villant. Kacsint. Juyeon azt mormolja, rohadék, és keserűen vigyorogva nyomja tovább a gázpedált, még akkor is, ha már tövig van.

Amikor már százkilencvennel hajt, és járműve lámpái dacos szemekkel bámulják a Bugatti fenekét, Juyeon esélyt lát arra, hogy fölénybe kerüljön. A sebesség miatt egy kicsit inogva kimerészkedik Jaehyun mögül, ám a férfi észreveszi, és élesen elé vág. Juyeon fortyogva próbálkozik meg a másik oldallal, feleslegesen. A következő gondolata, hogy egyszerűen belerohan Jaehyun csomagtartójába, hogy a fehér lemezek nyögve engedjenek neki.

De végül nem teszi, csak a sarkában marad. A szíve a torkában dobog, a Mustang dohog, puffog és morog, mert Juyeon kicsit enged a nyomáson a talpával, néhány kilométer per órát lassul.

Nem győzheti le Jaehyunt, akármilyen gyerekes vágy is lett rajta urrá. A gyermekkora fontos tanulsága ez, legyen szó fogócskáról, futóversenyről, biciklizésről, fára mászásról, arról, hogy ki tud több lánnyal csókolózni egy nap alatt, vagy éppen illegális autóversenyről.

De tehet valami sokkal jobbat, amiről gyerekként sebes térddel, Jaehyun aggodalmas árnyékával a kis testén nem is álmodozott.

Juyeon hagyja nyerni, engedi, hogy a Bugatti kerekei előtte gördüljenek át a célt jelző vonalon. Nem tehet mást, viszont azzal, hogy ebbe belenyugszik és beismeri, még továbbra is tombol benne az indulat.

Amikor Jaehyun kifarolva, port kavarva megérkezik, és Juyeon is lefékez, a kezébe veszi az irányítást. Kipattan, bevágja az ajtót, és a másik járműhöz trappol. Rég elfojtott vallomások feszítik a torkát, amint megragadja a kiszálló Jaehyun gallérját, és az autójának préseli saját felhevült testével.

Jaehyun csupán érdeklődve nézi őt, mintha számított volna rá. Juyeon büszkesége gyakran haragban mutatkozott meg, viszont sosem ütötte meg Jaehyunt, maximum egy kispárnát. De utóbbi nem tudja, hogy miről is van igazából szó, hogy mitől ég vehemens tűz Juyeon szemében, és miért remeg így, ha nem a veszteségéből fakadó düh miatt.

Juyeon már nem kisfiú, aki nem érti az érzelmeit, és nem is tinédzser, aki nem meri őket bevallani, hanem egy határozott, felnőtt férfi, aki urrá képes lenni a kételyein, és tudja, hogy mit akar. Nem győzheti le, nem kaphatja el, de megkaphatja Jaehyunt.

Ujjai szorosan Jaehyun csípőjébe vájnak, ahogy keményen és szenvedélyesen megcsókolja. Mielőtt Jaehyun felfoghatná, hogy mi történik, Juyeon elhúzódik, kérlelőn nézi társát. Jaehyun elnyílt, édes ajkával értetlenül, lágyan sóhajt, aztán az ő szája is mozgásba lendül, magához rántja Juyeont a vállába kapaszkodva és a hajába túrva. Megadja magát, mohón tapad a férfihez.

Juyeon a nyelvével simítja végig Jaehyunét, aki pihegve enged meg mindent a másiknak. Nem fog elszaladni tőle, és nem kényszeríti éveken keresztüli hajszára, nem villant kaján vigyort, hogy ilyen módon fitogtassa a győzelmét. A másik karjában marad, amíg Juyeon ilyen forrón becézi a száját.

Juyeon végigcsókolja társa arccsonját, a szívük pedig gyorsabban száguld, mint az imént az autóik. Megnyalja Jaehyun drága parfümtöl illatozó nyakát, és elnyeli a lágy nyögést, ami a férfi torkából kiszakad, amint Juyeon a combjai közé ékeli a térdét. A másik szemében hitetlen csodálat pislákol, és Juyeon nagyon elégedett magával, mert most ő lehet sportszerűtlen ebben az új játékban.

- Nyertem, Jaehyun - suttogja büszkén.

Mielőtt utóbbi tiltakozhatna vagy bármit mondhatna, Juyeon gyengéden társa alsó ajkába harap, elejét véve a szavaknak. Nem kíván mást hallani a gyenge szusszanásokon és elhaló sóhajokon kívül, amelyek kárpótolják minden veszteségért.

Ennyi év után Jaehyunt csókolja, a másik viszonozza, hagyja magát, kiéhezetten, mintha neki is ugyanakkora szüksége lenne Juyeonra, mint fordítva, és ez sokkal értékesebb, mint az az extra köteg pénz, amit akkor kapott volna, ha megnyeri a mait.

- Megvagy - mormolja Juyeon két heves csók közt Jaehyunnal a markában.

✑ᝰ 𝐰𝐨𝐧𝐜𝐨𝐧