°〈 Felix ➳ Jeongin 〉。

✎ 190729 ✐

༻༺━━━⁎∗.❁.∗⁎━━━༻༺

A műút melletti elhagyatott benzinkút mögött a világ legjobb gördeszkapályája húzódik. Felix imádja a meredekségét, a kanyarokat és, hogy nem botlik kellemetlen személyekbe. Elég sok ellenséget szerzett a hivatalos pályán pusztán azzal, hogy egy kicsit más. Magának való, furcsa, magányos, külföldi.

- Felix, akkor törnek ki a vulkánok, ha a Föld rosszul érzi magát? - Az idősebb megtorpan, meglepetten nézve a fűt tépkedő egyénre, aki nagy szemekkel pislog felé.

- Így is lehet mondani - kapja fel hóna alá a deszkáját. A másikhoz sétál, hogy elfoglalja mellette a helyet -, de tudományosan nem állja meg a helyét. - És az ausztráliai mesélni kezd a kéregmozgásokról, a tűzhányók felépítéséről, a magmáról és mesél, mesél.

Jeongin pedig elnyílt ajkakkal, csillogó szemekkel, törökülésben figyeli és hallgatja, mert hiába szeret képzelődni, a fantáziájában élni, boldog, ha visszajut egy kicsit a földre, mert közelebb érzi magát Felixhez.

- Emlékszel, mit mondtam a gumicukorról? - kérdezi a monológ egyik szüneténél felvont szemöldökkel. Felix a pulcsiját igazgatja, de erre felkapja fejét, és megáll a mozdulatban.

- Hogy boldogságból van? - érdeklődi értetlenül, hiszen nincs tisztában azzal, hogy mi köze a piroklasztszórásnak ehhez. Figyeli Jeongint, ahogy barna táskájában turkál, majd előhúz egy félig színes édességgel telt zacskót.

- Szomorúnak tűnsz - jelenti ki aggódva, a fiúnak nyújtva a csomagot.

- Nem hiszem, hogy a gumicukor megoldaná ezt - vonja meg a vállát, de azért kivesz egy darabot, és a szájába teszi. Citrom és zöldalma íze van.

Jeongin lehajtja a fejét és lebiggyeszti ajkait. Gondolkozik.

- Akkor mivel vidíthatnálak fel? - dönti oldalra tanácstalanul fejét, mert jelenleg semmi nem jut eszébe, ami használható lenne. Felix villant egy reményt keltő félmosolyt, miközben szétnyitja karjait, hogy a másik az ölelésébe bújjon.

Így ülnek percekig, a tücsökciripelés, néha elhúzó autók zajában, az egymásból merített biztonságban és melegben.

- Felix, a hernyók felismerik egymást miután pillangók lesznek?

- Ez attól függ, hogy ismerték-e egymást hernyó korukban. - Felix a tudománynak él, a megmagyarázhatónak, viszont van, amikor kellemesebb elrepülni a felhők közé, Jeongin világába és ottragadni órákra.

- Tehát, ha te majd pillangó leszel, felismersz?

- Hmm, természetesen. - Kénytelen elhajolni, mert látni szeretné Jeongin arcát, mintha erre nem lenne alkalma többé.

- Tudom, hogy ez is butaság, de több szín van, mint amennyit látunk? Mert, ha igen, a mi kapcsolatunk mentazöldlilakék.

- Nem tudom, Jeongin - suttogja, mert annyira megbabonázza a kisebb arcának simogatása, és szavainak remélő varázslatossága, hogy maga is a varázs részévé válik -, de remélem, hogy tényleg mentazöldlilakék.

✑ᝰ 𝐰𝐨𝐧𝐜𝐨𝐧