°〈 Hongjoong ➳ Jongho 〉。

✎ 190729 ✐

༻༺━━━⁎∗.❁.∗⁎━━━༻༺

A kihűlt pizza és a melegben felforrósodott kóla gondolata egyáltalán nem vonzó Hongjoong számára, pedig szereti az állandóságot. Hogy minden péntek délután átcuccol Mingi padlásszobájába, és több órán át fel nem kel a vénséges szófáról, mely következtében rettenetesen fájni fog a gerince. Most valami más.

Rossz előérzete van, ami nem téveszthető össze az izgalommal. Ugyanez a kaparó érzés volt a torkában és feszítő emóció a gyomrában, amikor Yeosang kitörte a bokáját vagy, amikor San motoros balesetet szenvedett. Nagyon aggódik a barátai miatt, a biztonságukért és egészségükért. Néha úgy gondolja, hogy nem tudnak vigyázni önmagukra, és ez csak felerősödik, amikor valami baj közeledtének tüneteit tapasztalja a testén.

Megnyalja a száját, miközben átmegy a zebrán. Ennek túloldalán magasodik a panelház, ahol barátja lakik, és igyekszik a kérdésre összpontosítani; lehetséges-e, hogy téves riasztás érkezik?

Ez az eshetőség annyira kedvezően hangzik, hogy a pár perc múlva elkezdődő, szokásos programja ismét kellemesen hat a lényére.

-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-

Fél óra videójáték és semmiségekről való diskuráció elteltével Hongjoong reménye a nullával válik egyenlővé, amikor megcsörren a telefonja. Idegesség telepedik a lelkére, ahogy a konzolt maga mellé ejti a kemény bőrkanapéra, és a telefonjáért nyúl. Minden szőr feláll a hátán, amikor fogadja a hívást.

- Jongho a klinikán van. - Mindössze ennyi az, ami tudatosul benne Seonghwa mondandójából, és máris pattan is fel, hogy a fiú tartózkodási helyére siessen.

- A klinikára kell mennem - jelenti az ülőalkalmatosságon terpeszkedőnek, aki sejti, miről is lehet szó, így felajánlja használatra az autóját.

-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-

A cél a harmadik emelet mosdója. Már csak pár lépcső van vissza a megfelelő folyosóig. Hongjoong átkozza, hogy a lift lassú, hogy a fokokból túl sok van, hogy így ne gondoljon a barátját ért bajra. Jongho nem csinál hülyeségeket, és figyel magára, pont ezért nem meri elképzelni, hogy mi érhette szegényt.

- Menj, ne is törődj velem! - Hongjoong nem is hallja a falnak dőlt Mingi felszólítását, mert arra készül, hogy végigszáguldja maradék erejével a hátralevő távot.

Nagyokat szuszogó, kipirosodott, leizzadt valója sikeresen a mellékhelyiséghez ér, bár majdnem összeütközik egy tolószékes úrral. Némi pihenőt ad magának, amíg a térdeire ereszti tenyereit, hogy támaszkodhasson, de két levegővétel után benyit a férfi ikonnal ellátott ajtón, és szembe találja magát a szipogó Jongho, valamint az ő hátát simogató Wooyoung látványával.

- Seonghwa? - Most a szúró mellkasa végett ennyit képes kérdezni.

- Lement egy üdítőért a büfébe. - A lila hajú elindul a kijárat irányába, de Hongjoong mellett megtorpan, és jelentőségteljesen szólal meg ismét. - Veled szeretne beszélni. Csak neked akarja elmondani, hogy mi a baja.

S Hongjoong meghatódik ettől. Amint Wooyoung elhagyja az illemhelyet, határozott lépésekkel megközelíti a fiatalabbat, és esze ágában sincs kizárólag a hátát simogatni; ölelésébe zárja a pityergő Jonghot. Nem akarja elereszteni, amíg nem hallat legalább egy nyugtató szót. A másodpercek telnek, lassan perccé állnak össze, ám a fiú azon kívül, hogy Hongjoong pólóját markolgatja, nem ad semmilyen jelet, amit a másik biztatóként foghatna fel.

Tudja, hogy Jongho nem igazán bőbeszédű, meg a problémáiról sem szeret mesélni, viszont Hongjoong most erőszakos akar lenni az információkkal kapcsolatban, mert rettentően aggódik érte.

- Bébi, mi a baj? - Talán azért van a szokottnál is rosszabbul, mert azzal a személlyel történt valami, akivel már hetek óta randizik. Óvatosan belesimít Jongho hajába és közelebb húzza magához. - Kérlek, mondj valamit!

Jongho szakadozottan beszívja a levegőt, mielőtt kibújik az ölelésből. Megszabadítja arcát a könnyeitől a pulcsija ujjával, majd szembenéz a derekát nem engedő személlyel.

- Nem nagy a baj... - motyogja, és Hongjoong most veszi csak észre, hogy rengetegszer sandít az ajtóra. - Csak be kell tömni az egyik fogamat. - Hongjoong érzi, ahogy a szörnyű rémképek, amik eddig nyomták a lelkét, mind lezuhannak vagy lufikként elszállnak róla. Hallat egy megkönnyebbült sóhajt, hogy ezúttal egetrengető rettegés nélkül húzza vissza karjai védelmébe a kisebbet.

- Mitől félsz, kicsim? - Hongjoong úgy hiszi abból, ahogy Jongho jobban neki simul, hogy a becézés megnyugtatja.

Jongho válasz gyanánt megrázza a fejét. - Mindentől. - Ezúttal az idősebb hajol el azért, hogy tenyerei közé vegye barátja arcát.

- Bemegyek veled és fogom a kezed, oké? - Attól, hogy ajánlatára Jongho rábólint, annyira boldog, hogy nyom egy puszit a fiú homlokára.

-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-

- Choi Jongho? - A nővér kinéz az ajtón a név gazdáját keresve. Jongho felteszi remegő bal kezét. Hongjoong még nem tudta meg, hogy mitől tart ennyire, de elhatározza, hogy meg fogja kérdezni. Ígéretéhez híven megfogja barátja tenyerét és az ajtó felé kíséri, figyelmen kívül hagyva minden kíváncsi, értetlen vagy rosszalló tekintetet.

Azt is észlelni köteles, hogy Jongho lábai instabilak, s nagyon nehezen tud felmászni a vizsgalószékbe tőlük. A szívén viseli a dolgot, mindent megtenne, hogy a fiatalabbnak jobb legyen. Szerencsés fordulatnak könyveli el, hogy a fogorvosnő igazán kedves és támogatja az ötletet, hogy Hongjoong fogja Jongho kezét a beavatkozás alatt.

Amíg az asszony elmagyarázza a tömés menetét, Hongjoong körbenéz a helyiségben, szemei azonban folyton visszatérnek a kellemetlenül hosszú injekciókhoz. Ha csak elképzeli, hogy Jongho ilyet fog kapni - mert hallotta, hogy ez lesz -, beleborzong.

- Jaj, kérlek, ne sírj. Nagyfiú vagy, egy apró szúrás lesz az ínyedbe és vége. Valami ilyesmi. - Ezzel megcsípi a fiú szabad kézfejének bőrét. Hiába a szemléltetés, az alany változatlanul kétségbeesettnek tűnik, és Hongjoong a kezét ért szorítás alapján tudja, hogy az is.

Hirtelen ötlet jut eszébe, ami talán segíthet. Az asszisztens az asztalnál jegyzetel, a doktornő pedig a szurit készíti elő; észrevétlenül megteheti. Attól, hogy valóban erre készül, beleremegnek a csontjai is. Gyorsan Jongho fölé hajol egy sietős, puha csókot lehelve az ajkaira: az első csókukat. Egy bizalmas mosolyt villant a meglepett egyén felé, majd visszaáll eredeti pozíciójába.

A nő megdicséri Jonghot, hogy milyen bátor lett, és megjegyzi, hogy így minden könnyebben fog menni. Miközben egyre mélyebbre nyomja az ínybe az eszközt, arról tájékoztatja a két fiút, hogy olyan érzés lesz a zsibbadás, mintha sok-sok hangya mászkálna benne, ahhoz pedig, hogy a hangyák jól végezhessék a dolgukat, Jonghonak egy jó tíz percre ki kell vonulnia, és beszélnie.

Hongjoong kötelességtudóan a kiadott feladatok alapján cselekszik. El nem eresztve Jongho mancsát, kiviszi a székeikhez, leülteti, majd beszélgetést kezdeményez.

- Mit szeretnél csinálni ma délután? - Természetesen a történtek után nem fogja egyedül hagyni a barátját. Jongho megvonja a vállát. - Arra gondoltam, hogy csinálok neked valami olyan ételt, amit a doktornő mond, megnézhetünk valami filmet, és nálam aludhatsz. - A fiú a lefelé biggyedő fél arcot nézi, melyet a zsibbasztó anyag idézett elő. - Fájt? - Jongho a fejét rázza, és végre megszólal.

- Köszönöm, hogy velem voltál. - Hongjoong úgy határoz, hogy eljátssza, mintha nem értené, amit Jongho ilyen furcsán mond, remélve, hogy így könnyebben fog beszélni.

- Nem értettem. Megismételnéd?

-ˋˏ ༻❁༺ ˎˊ-

Jongho ahhoz képest, hogy a mosdóban mennyire tartott a procedúrától, jól viselte a tömést. Volt, amikor erősen szorította társa kezét fájdalma jeleként, de nem sírta el magát többször.

- Ügyes voltál - borzolta fel a fiú haját kuncogva Hongjoong folyosói útjuk során.

- Hmm - biccentett Jongho.

- Azt komolyan gondoltad, hogy be szeretnél mutatni a szüleidnek, és a barátainknak is el akarod mondani, hogy mi van köztünk? És tényleg örülsz, hogy megcsókoltalak? - Jongho kikerekedett szemekkel torpan meg a szavakon, melyeket Hongjoong vidám ábrázattal közölt vele.

- Azt hittem nem érted.

- A húgom sokáig selypített. Megtanultam ezt a "nyelvet".

- Igen. - Hongjoong tudja, mire vonatkozik ez. Szélesebb mosollyal húzza maga mellé a fiút.

Alig hiszi el, hogy Jongho egy klinikán vallott neki.

✑ᝰ 𝐰𝐨𝐧𝐜𝐨𝐧