- Jó reggelt, életem - mosolyogva pillantok le az ébredező kisbabára. A hajnali Nap sugarai lágyan vetődnek a pihe-puha pofira, melyen eluralkodik egy hatalmas vigyor. - gyere szépen - óvatosan nyúlok be érte a kiságyba, majd hóna alá csúsztatom a kezem és kiemelem a temérdek plüss közül. A picúr óvatosan végighúzza aprócska ujjait az arcomon, selymes bőre alatt melegség tölti el érintései nyomát. - éhes vagy, igaz? - kedves hangon beszélek hozzá, máshogy nem is menne. A közelsége ezt váltja ki belőlem, önfeledt boldogság és jókedv fog el, ha velem van. Az éjjeliszekrényen felvillanó telefonomra nézek, majd megállapítom, hogy ismét csak Shawn szeretne megbizonyosodni arról, fent vagyok-e, milyen a kedvem, hogy érzem magam, hogy aludtam és, hogy mit fogok ma csinálni. A babával a kezemben lépek közel a telefonhoz, majd felkapom és mosolyogva emelem a fülemhez. - Szia szívem!

- Szia - hangja kedves és kissé rekedt. Minden bizonnyal mosolyog. - hogy aludtál?

- Remekül - azt hiszem elmondhatom, hogy mi egy olyan tipikus amerikai álompár vagyunk tele klisével és nyálas közhellyel. De azt sem hagyhatom ki, hogy imádom ezt! - na és te? Minden oké...öhm...

- Atlantában - sosem tudom épp, merre jár. Persze megnézhetném, hisz mindenhol kint vannak a turné helyszínei, de mivelhogy mindig elfelejtem az útvonalat, így sokszor feleslegesnek ítélek nyomozni a holléte után. Tudom jól, hogy vigyáz magára, nem csinál hülyeséget és hűséges marad. Hat évnyi együttlét után már meg tudok bízni benne.

- Ja igen, Atlanta...szóval miújság ott?

- Minden rendben, a szél fúj egy kicsit és hűvös van, de tűrhető. Hamarosan indulunk a reptérre, már csak egy hét, és végre újra veled lehetek - pillanatnyi szünetet tart, ezalatt mindketten mosolygunk. Ugyan nem látom, de ismerem már annyira hogy tudjam, illetve a hangja is erről árulkodik. - na és mit fogsz ma csinálni?

- A lányokkal elmegyünk vásárolni - ekkor már nem mosolygok. Nem megyek vásárolni senkivel, a kisfiunkkal maradok otthon és vigyázok rá egész nap. Majdnem egy éve, hogy a terhességi teszt egyértelműen a tudtunkra adta, hogy várandós vagyok. Shawnnal mindketten elsírtuk magunkat, azonban hiába mutattuk azt, hogy az öröm okozta sokk az indok, mégis inkább a félelem és a nem akarás csalt könnyeket a szemünkbe. Napokba telt, mire meg mertünk nyílni egymásnak és kimondtuk a döntőnek nyilvánított szót: abortusz. Shawnnak a karrier miatt talán tényleg szüksége lett volna erre, én pedig azt hittem, nem állok még készen. Azt nem mondhatom, hogy fiatalok vagyunk a szülőségre, hisz a korunk épp ideális, azonban akkor mégis korainak tűnt ez a gyerek-mizéria. Az abortusz napján azonban, amikor a parkon sétáltam át a kórház felé, egy tucat kisgyerekkel ütközött a tekintetem. Jó volt az idő, a szülők pedig levitték a kicsiket játszani. A járdán ballagtam épp és a gyerekeket néztem, amikor belémcsapott a felsimerés, mire is készülök tulajdonképpen. A kicsikkel játszó szülőket elnézve jöttem rá, mekkora kegyetlenségre vetemedtem volna, ha Shawn döntését megfogadom és elvetetem a babát. Így hát tizenegy hónapon át sikerült titkolnom, hogy végül nem estem át az abortuszon és világrahoztam a kisfiunkat. De ennek egy hét múlva vége, hisz Shawn hazatér a turnéról és szembesülni fog a ténnyel, miszerint apa lett.

- Este még hívlak, Kicsim, most mennem kell. Szia, szeretlek!

- Rendben...én is téged, szia - sóhajtva dobom az ágyra a telefont, majd elhúzott szájjal nézek le Jamie álmos arcára. A látvány egy halovány mosolyt csal az arcomra, Ő pedig ezt átvéve elvigyorodik. - ha azt hiszed majd, hogy apa nem örül neked, akkor az butaság, oké? Csak meg fog lepődni, de szeretni fog téged - remélem, teszem hozzá magamban.

* * *

- Vagy mondd neki, hogy nem tudsz kimenni elé a reptérre, mert rosszul vagy. Amikor hazajön és te ajtót nyitsz, Jam legyen a kezedben - vonja meg a vállát Julia, majd tovább kavargatja a kávéját.

- Persze, ez kicsit sem bunkóság. Azonnal kidobna.

- Durva, hogy ezt feltételezed a kis hősszerelmesedről, aki a magángépén kérdezte meg, leszel-e a barátnője, egy luxushajón fektetett meg először, egy légballonban kérte meg a kezed és egy tengerparton vett feleségül.

- Azért mert sok pénze van és tudta fizetni mindezt, még nem biztos hogy jól fogadja majd, hogy a háta mögött szültem neki egy kölyköt! És felhagyhatnál már azzal, hogy folyton a pénzével jössz. Shawn sokkal több, mint egy szimpla pénzeszsák. Bejött neki az élet, hülye lenne visszautasítani azt a rengeteg pénzt - kissé sértődötten dőlök hátra a széken, majd sóhajtva hajtom le a fejem. - fogalmam sincs, hogyan mondjam el neki.

- Pedig jó lenne ha gyorsan kitalálnád, mert holnap már itt lesz - Julia minden bizonnyal élvezi a helyzetet. Kissé gonosz tőle, de mindezek ellenére mellettem áll és támogat, besegít, illetve tartja bennem a lelket. - na, csajszi! Az lenne a legjobb, ha kimennél elé a reptérre, aztán egy közeli hotelben megszállnátok este. Én addig vigyázok Jamiere.

- Szó sem lehet róla! Julia, Jam csak három hónapos, biztos nem hagyom magára!

- Na most nagyon figyelj, oké? - az asztalra teszi a csészét, de akkora erővel, hogy a kávé kilöttyen és átfut a fejemen, hogy az emeleten alvó Jamie felébredt a hangra. - Candela Ainhoa Geoff rohadtul nem ilyen volt régen! Mi lesz veled, ha a férjecskédnek is feltűnik, hogy egy feszes, idegeskedő roncs lettél és már nem az a laza, humoros és spontán csaj vagy? Három hónapon át gubbasztottál a gyereked mellett, azelőtt szinte ki se mozdultál otthonról, nehogy a média lekapja a kerek hasadat. Elzárkóztál mindentől és mindenkitől és egy morcos szörny lettél. Foglalj szobát egy hotelben, menj el holnap a reptérre, csókold meg a férjedet, vidd fel a szállásra és csináljátok egész éjjel! Lazíts, pihenj és felejtsd el Jamiet. Nem fogom óránként felvenni a telefont, max naponta háromszor.

- Mi az, hogy naponta háromszor? Délre jön haza és ha meg is valósul ez a hoteles dolog, akkor is csak egy éjjel, reggel jövünk is!

- Szóval minden vágyad tönkretenni a házasságod és egyedül nevelni a kisfiadat, oké - bólint, majd felhajtja a kávéját. - nekem aztán édes mindegy - székestől csúszik el az asztaltól, majd feláll és a csészét a mosogatóba helyezve lassan elsétál mellettem. - de ha esetleg meggondolnád magad, írj vagy hívj.

- Várj - az asztalra csapok idegemben, a francba, megint manipulál! És ami a legrosszabb, hogy nagyon jól csinálja. - egy éj, este jövünk.

- Három éj, délben jöttök - mutat rám felvon szemöldökkel.

- Két éj, reggel jövünk. Ez a végső határ!

- Ott ebédeltek.

- Legyen - felmordulok, mire önelégülten elmosolyodik.

- Jól van Candela, büszke vagyok rád! Reggel jövök, addigra legyél összepakolva.

* * *

- Itt van a tápszer, ott a pelenka. Ezt a plüsst nagyon szereti, bárhová viszed Jamiet, ez is legyen nálatok! Ha bármi baj van, egy kicsit sűrűn köhög, hány vagy tüsszög, azonnal hívj! Mindent leírtam ami kelleni fog, a füzet az asztalon van. Ötkor fürdesd, hatra legyen ágyban és legkésőbb fél hétkor aludjon. Reggel negyed hat és háromnegyed hat közt kelni fog, de nem valószínű, hogy felsír. Megvárja, hogy odamenj és kivedd, utána etesd meg és...

- Fogd már be - Julia unott hangja és lekezelő stílusa belémfojtja a szót, a stílusa egyenesen kiábrándító. Ajkamba harapok, majd lenézek az ölemben pihenő apróságra. - megoldom.

- Tudom, csak...tudod én csak aggódok, mert olyan apró és védtelen még.

- Vigyázok rá, nyugodj meg. És most menj, a nagy Shawn Mendes szupermenő magángépe állításod szerint hamarosan landol, neked meg még oda is kéne érni - mondja, mire sóhajtva bólintok. Apró puszit nyomok Jam kicsi homlokára, majd átnyújtom Julianak. A szívem szakad meg, ahogy pár lépést hátrálok a csöppségtől, de tudom jól, hogy Julia gondját fogja viselni. Megfordulok, felkapom a táskámat, majd szememet végigfuttatom az akasztókon csüngő kocsikulcsokon. - jaj, ne izélj már, mindenki tudja milyen kőgazdag a férjed - Julia folyton Shawn vagyonával jön, most is csak gyengéden gúnyolódik azon, hogy a férjem mennyi autót vásárolt az elmúlt évek alatt. - akassz le egyet, azt' "jóvanazúgy". Gondolom nincs egy "na most elmondom, hogy szülők vagyunk" eseményre tartogatott kocsi, nem kell alkalomhoz illő. És most már haladj, tényleg elkésel!

- Tényleg vigyázz rá - sóhajtva fordulok felé, kezemben egy szándékosan régebbi BMW kulcsával. Előző kis beszédét figyelmen kívül hagyva még kiélveztem kisfiam megnyugtató látványát.

- Jó, csak menj már - türelmetlenül toporog és az órára pillant, majd megnyomja a lift hívóját. - Candela, a francba! Azt mondtad, délre jön. Az út egy óra, de lassan negyed tizenkettő van. Menj már, az isten szerelmére!

- Jól van már - halkan beszélek, egyszerűen csak féltem Jamiet mindenkitől. Senkire sem bíztam még rá úgy, hogy nem lettünk volna egy épületben. - sziasztok...

Ebben a pillanatban megérkezik a lift, én pedig beszállok. Megnyomom az öt gomb közül a parkolóét és már úton is vagyok lefelé. Annak idején Shawn erősködött a lifthez, meg úgy eleve ehhez a hatalmas házhoz. Nekem tökéletesen megfelelt volna egy otthonos kis kertesház, de Shawn mindig is egy extravagáns, luxus-kedvelő férfi volt, így nem csoda, hogy a közös házunk egy két emeletes, tetőmedencés, óriási luxus épület lett konditeremmel, garázs méretű gardróbbal és hatalmas étkezővel felszerelve. A férjem domináns személyisége ugyanúgy megmutatkozik a ház külsején, mint belsején: a profi kertészek által kidolgozott bokrok mellett - melyek közt elvétve van egy-két gitár illetve zongora alakú is Shawn zene iránti szeretetét tükrözve - ott van még a csodaszép kertitó, a méregdrága hófehér szobrok és a gyönyörű, zsenge és zöldellő fűvel borított focipálya is, amit ugyan nem sűrűn használunk, mégis luxust tükrözünk vele, ezzel kielégítve Shawn már-már beteges igényeit. Ha a nagyvilágnak nem is, de az ismerőseinknek, na meg nekem nagyon szereti mutogatni, mennyire jól megy neki. És tudom jól, hogy az idei turné is igencsak szép összeget hozott a konyhára, így Shawnnak ismét lesz mit költenie. Belegondolni sem merek, ezúttal mit alakít majd a házunkon, vagy a nyaralóinkon. Talán építtet egy új emeletet? Vagy csináltat még néhány medencét? Esetleg vásárol még egy-két autót? Vajon bővíti a jachtjai számát, illetve gyarapítja a magángépei csapatát? Nem tudni. Nála tényleg nem...

Hiába kellemes így élni, mármint hogy csak egymással kell foglalkozni, mert az életünk felhőtlen és gondtalan, kissé mégis zavaró ez a hatalmas luxus, amit Shawn áraszt. Attól még, hogy hat évnyi kapcsolat után már sikerült megszoknom, néha mégis vágyódom a balhé után. Túl szép az életem, nincsenek megoldatlan problémáim, mindenkivel jó a viszonyom - vagyis fogjuk rá - és az ég egy adta világon semmit sem kell tennem. Vagyis így volt ez tizenegy hónapja. Aztán jött Jamie és teljesen megváltozott az életem...

- Szia Kicsim, hamarosan ott vagyok - szólok bele a telefonba, amikor Shawn hív. Julianak igaza volt, későn indultam...

- Szia, rendben. Merre vagy?

- Már majdnem a reptérnél. Landoltatok már?

- Nem, de már csak pár perc. Szóltam a biztonságiaknak, hogy engedjenek be a privátba, szóval ha sietsz, még eléred a kisbuszt ami kijön értünk a kifutóra.

- Rohanok - mosolyogva fordulok be a reptér parkolójába, majd sóhajtva kezdek keresni egy helyet. - ha nem haragszol, most leteszem. Sietek nagyon, szeretlek!

- Oké, semmi gond. Én is téged, szia.

Nyűgösen állok be egy szabad helyre, majd sietve indulok meg a hatalmas épület felé. Perceken belül már a biztonságiőrök kereszttüzében égek, mind engem méregetnek, amikor átszelem a folyosót és kimegyek a kisbuszhoz. Ez a zóna főleg külön híres embereknek van fenntartva, így nem akadnak fent sehol és nem kell mindenki közt vergődniük. Talán ezért van az, hogy kétszer annyi a biztonságiőr és sokkal védettebb az helyiség, mint az épület bármely másik pontján.

Behuppanok a kisbuszba, majd felsóhajtok. Köszönök a sofőrnek, aki az éppen akkor megszólaló rádiójára pillant. A készülékből egy mély férfihang adja az utasítást, miszerint indulni kell. A sofőr nem is húzza az időt, a gázpedálra tapos és megindul. Útközben nem is szólunk egymáshoz, egy-két perc múltán pedig a gép mellett állunk meg. Elvigyorodom, amint megpillantom a szövetkabátot viselő Shawnt, aki épp akkor száll le a gépről. Elfog a kislányos öröm, amikor végignézek rajta: haját megmarkolják a szél láthatatlan ujjai, ajkai enyhén elnyíltak egymástól, kedvenc gitárját saját kezében cipeli. Napszemüveg mögül pillant körbe, majd tekintete rajtam állapodik meg. Elmosolyodik. Kipattanok az autóból, majd az egy éve nem látott, szuperszexi férjem felé kezdek szaladni.

- Dela - felkiált, amint meglát közeledni, majd gyorsabban kezd lefelé lépcsőzni. A magángépe lépcsőjének a negyedén találkozunk, én a nyakába ugrok, Ő pedig oly' erősen szorít magához, mint azelőtt talán még sosem. - Candela, istenem! Annyira jó téged újra látni!

- Nekem mondod? A francba, annyira hiányoztál - zokogok. Hangosan zokogok és nem is tervezem abbahagyni, elvégre örömömben teszem és nem szégyellem.

- Gyönyörű vagy - néz a szemembe, majd egy hosszas csókot nyom remegő ajkaimra, melybe belesűríti az egy évnyi kiadhatatlan szerelmét, az addigi hiányát és minden boldogságát. A viszonzott csókomban szerepel mindez, csupán részemről játszik benne a töménytelen félelem, hogy talán ez az utolsó igazi csókunk, tekintve, hogy hamarosan fény derül az abortuszt illető igazságra.

_______

A folytatáshoz szükséges az őszinte véleményetek, hogy tudjam, érdemes-e folytatni, vagy hagyjam inkább a francba🤔😂

2019. 02. 03.
Vasárnap