A Nap aranyszínű korongja épp kibújik a fák táncoló koronája sokaságából, amikor nyitogatni kezdem a szemem. A lángoló labda a sűrű levelek közt el-eltűnik ha a szél kissé nagyobb lökettel süvít végig odakint. Az égitest fénye alatt meleg önti el a bőrömet, perzsel, mégis kedvesen cirógat. Jamie kiságya felé pillantok, egy pillanatra elkap a szívbaj, de miután megállapítom, hogy nem csak az, de a mellettem lévő hely is üres, összeáll a kép: Jam biztosan Shawnnál van. Sajnálatos talán, de ettől méginkább megijedek.

- Jaj, fent vagy? - kérdezi Shawn, amikor óvatosan benyit a szobába. - Pihenj nyugodtan, csak Jam cumijáért jöttem.

- És Őt egyedül hagytad lent? - hirtelen pattanok fel az ágyban, Shawn néha annyira felelőtlen! - Shawn!?

- Nem...tudod izé - zavartan beszél, valamit eltitkol. Valamit rejteget előlem, amitől elfog a félelem. - tudod anya és apa az éjjel utaztak.

- Hogy mi? - és ekkor már az ágyból is kipattanok, ideges vagyok és félek. Nem voltam erre felkészülve és tekintve, hogy Shawn hogyan állt először Jamiehez, talán a többi Mendes sem kegyesebb. A cumi vajon azért kell, mert odalent mind teljesen terrorizálják, Jam sír és azt akarják, hogy befogja..? - Shawn!

- Nyugodj meg, jó? Jamnek semmi baja, anyáék olvadoznak tőle - halványan elmosolyodik, majd elém lép. - pihenj nyugodtan, Jamie miatt baromi kimerült vagy. Most jó kezekben van, te pedig feküdj szépen vissza.

- De olyan rég találkoztam Karenékkel - a köntösömért nyúlok, de Shawn megfogja a kezem.

- Can! Ne. Nyugi. Tudom, hogy ellenőrizni mennél, de hidd el, anya és apa oda meg vissza vannak a picúrért.

- De Shawn...

- El akarnak veled beszélgetni - mondja, mire megtorpanok. Jaj ne, csak azt ne! - ezért ne gyere még le. Kérdőre fognak vonni, mikor megérkeztek, nagyon idegesek voltak. Most már nem, már teljesen elolvadnak Jamietől, szóval semmi gáz, csak maradj még itt egy kicsit. Először érezzék magukat közel Jamhez, majd utána könnyebb lesz a dolgod.

- Jó - felsóhajtva ülök vissza az ágyra, mire hálásan elmosolyodik és egy apró puszit nyom a homlokomra.

- Majd írok, ha minden oké lesz odalent. Addig pihenj, rendi?

- Rendi...

* * *

Me: De annak már egy órája. És azóta nem hallottam felőlük

Julia: Jól van, ne parázz. Ha tényleg úgy van ahogy mondta, akkor nem kell félned

Me: És ha nem? És ha már rég csinált valamit Jammel ami nem jó neki? Ha már késő?

Julia: Jézusom, te tényleg beteg vagy. Nyugodj már le, Shawn egy értelmes ember, csak nem bántja már a saját fiát

Me: Lemegyek

Julia: Candela! Shawn mondta, hogy majd ír. Ne menj!

Me: Szia Julia

Julia: Candela!!

A telefonomat ledobom magam mellé, majd felpattanok az ágyból. Megigazítom a takarót, ezt követően nesztelenül kisietek a szobából. Kivételesen nem a liftet választom, inkább a lépcső felé indulva közelítem meg a földszintet. Halk léptekkel haladok lefelé, lassacskán a nappaliba érek. A lépcső közepén azonban megállok. Jam Karen kezében motyog, miközben a cumit rágva nyújtogatja kezeit Shawn felé.

- Látod? Sosem unja meg - sóhajt fel Karen, majd elfordul Shawntól. - veled több időt töltött már mint velünk, teljesen érthető, hogy inkább a te kezedben lenne, ha már egyszer Canie még nincs itt.

- De anya! Mondtam, nem? Én nem akarom, hogy nálam legyen.

- Borzasztó vagy. És ezt most viccen kívül. Esküszöm, akkora taslit levernék itt neked ezért. Mi az, hogy nem kedveled a kisfiadat?

- Ezt is elmondtam már. Olyan idegen nekem...

- Lehetsz huszonöt, attól még adhatok neked egy édesanyás nagy fülest, kisfiam! Ez a picibaba a te és a nagy eszed érdeme, ha nem is tiszta szívedből, de egy kicsit szeresd már - megnyugtat, hogy Karen az én oldalamon áll, bár őszintén meglep. Ha törik, ha szakad, mindig is az Ő egyetlen kisfia pártját fogja, csoda, hogy tud neki ellentmondani. Leülök a lépcsőre és így figyelem tovább az eseményeket. - Canie tizenegy hónapig a gondját viselte, vigyázott rá, megadta neki amit kell, megtett érte mindent. Mindent, érted? Te pedig arra is képtelen vagy, hogy megpróbáld megkedvelni?

- Hogy védheted Őt, amikor a tudtomon kívül szült nekem egy gyereket!?

- Kisfiam, ugyan! Canie jól cselekedett, bár kétségtelen, hogy el kellett volna mondania. Ezt az édes csöppséget valóban nem szabadott volna elvetetni, csak erről neked sem ártott volna tudni. De Caniet ismerve már megbánta amit tett. Tudja mit rontott el, de már nem csinálhatja vissza és ideje lenne, hogy ezt te is felfogd. Ő mindent megtesz érted és Jamieért, neked csak annyi a dolgod hogy próbálj közelebb férkőzni a kisbabádhoz.

- Add ide - sóhajt halkan Shawn, mire Karen felvonja a szemöldökét.

- Szó sem lehet róla. Majd ha magadtól, őszintén a karodba akarod venni. Addig nem.

Elképesztő számomra, amit Karen művel. Annyira magamat látom a cselekedeteiben és a gondolataiban, tisztán érzem, hogy most tényleg teljesen egy húron pedülünk, ami csak annyit jelent, hogy nekem, azaz nekünk van igazunk. Most végre mindenben egyet tudunk érteni, ez pedig hatalmas szó és nagyon sokat jelent nekem.

- Tudod Canie...nem szép dolog ám hallgatózni - ül le mellém halkan nevetve Manuel. Ijedten pattanok fel, mire megpaskolja a helyemet, ezzel visszainvitál. Leülök, majd nagyot nyelek. - ne parázz, mindenki csinál ilyet.

- Csak megijedtem - kuncogok zavartan, majd átölelem. - rég láttalak.

- Igen, sokminden történt azóta. Például anya lettél...na mesélj csak.

- Mit meséljek..? - szomorúan hajtom le a fejem, sóhajtok és arcom tenyerembe temetem. - Manny, annyira rossz nekem ez az egész.

- Jaj kicsi, Karennel mindketten tudjuk, milyen nehéz ez most neked. Shawn makacs és önfejű, tudod, egy baromi konok fiú. Mindig is az volt. Nehéz lehet vele a jelenlegi helyzet, de tudod Canie...nála minden csak idő kérdése.

- Tudom, de akkor is. Haragszik rám. Még mindig. És Jamre is, pedig az a picúr semmiről sem tehet. És rossz, hogy ennyire távol érzi magát a saját fiától.

- Nézd, Canie...a férfiak számára egyébként is nehezebb ez a szülőség dolog. Láttál már apát úgy olvadozni, mint egy anyát? Szeretik a gyereküket, megadnak neki mindent, imádnak játszani velük, oda meg vissza vannak értük, de nem lábad könnybe a szemük minden kis apróságtól, mint a nőknek. Shawn személyisége pedig duplán megnehezíti a helyzetet, tudod jól, milyen dacos, ha valamit eldönt, azon nehezen változtat.

- Tudom, én csak...csak félek, hogy nem fog változni a helyzet. Hogy nem fogja tudni megszeretni, hogy esetleg megunja és elhagy minket. És tudom Manny, Shawn nem ilyen, de egy gyerek mindent és mindenkit képes megváltoztatni. Hisz régen Karen is mesélte, rátok mennyire hatással volt Shawn, amikor megszületett. Ez itt sem lehet másképp. Negatív vagy pozitív irányba, de mi is változni fogunk. Rajtam ez nagyrészt negatív irányba történt, sokkal stresszesebb vagyok, nem mindig veszem a poént, feszengek és idegeskedek. Te is tapasztaltad, egy gyerekhez nem jár használati utasítás, nem kapsz útmutatót, hogy mit mikor hogyan merre. Magadtól rá kell jönni, ami rengeteg idegességgel jár. Shawn ebből kimaradt, ami egyrészt jó, mert így neki sokkal könnyebb minden, másrészt rossz, mert Ő nem ismeri Jamiet. Nem ismeri a kisfiát.

- De ez változni fog - szólal meg Shawn lentről. Talán elkapott a hév és hangos voltam... - Dela, hé...figyelj - a lépcső felé indul, felkocog a fokokon, majd elém érve a kezét nyújtja. - sosem voltunk átlagos pár, igaz? Mindig volt a kapcsolatunkban valami plusz. Valami extra, ami bonyolulttá tette a hétköznapjainkat. Emlékszel, mikor az esküvőt szerveztük? Hányszor is döntöttük el, hogy ez hülyeség, nem házasodunk össze? Pontosan hétszer. Mert különlegeset akartunk, ami össze is jött de sokszor majdnem feladtuk, mert nem hittünk magunkban. És nézd - megfogja a kezem, majd a gyűrűsujját az enyém mellé téve másik kezével végigsimít a két gyűrűn. - mégis összehoztuk. És tudod milyen egyedi volt! Nekünk szükségünk van valami páratlanra, valami exkluzívra, ami kiszínezi a szürke hétköznapokat. Persze mindkettőnknek sokkal könnyebb lenne, ha az első pillanattól kezdve imádnám Jamiet, de Candie...mekkora öröm lesz már, amikor ennyi idő után valóban, tiszta szívemből megszeretem Őt..?

_______

GYEREKEK MEGVOLT A FELVÉTELI, EL SEM HISZEM!!!!😍😍😍

2019. 02. 23.
Szombat