Ebéd után kijöttünk a kertbe pihenni, és azóta el sem mozdultunk innen. Shawn kényelmesen ül a tó melletti kanapé végén, én az ölébe helyezett fejjel terülök el a bútoron, Jam pedig hol a hasamon gügyög, hol mellettem rúgkapál. A tenyerem mindig rajta van, így biztonságban érzem Őt és ez megnyugtat, enélkül nem merném lehunyni a szemem. A tó vize csendesen csobog, a bárányfelhők el-eltakarják a Nap langyos sugarait. Tavasz lévén megjelennek a madarak, melyek kedves énekszóval támasztják alá az így is biztosítottan gyönyörű pillanatot. Shawn minduntalan a hajammal van elfoglalva, minthacsak Jamie játszana vele. Ő is mindig ezzel üti el az unalmas perceit. Jam megpróbál felmászni a hasamra, mire lepillantok rá és ismételten felsegítem. Elterül, akár egy kis béka. Kezei és lábai kétoldalt lelógnak oldalamnál, fejét hasamra fekteti és úgy pihen. Elmosolyodom, majd Shawnra nézek, aki szintén mosolyogva figyeli kisfiát, majd engem.

- Na most mondd, hogy nem aranyos - suttogom, mire mosolyogva megforgatja a szemeit.

- Lehetetlen - pillant le rám, ezzel hatalmas vigyort csalva az arcomra. - aranyos. Nagyon is - Jam motyog valamit, majd mocorogni kezd. Végigsimítok a hátán, mire fejét felemelve szemembe néz és elmosolyodik. Halkan kuncogva nyúlok a hóna alá, felemelem és a lábamat felhúzva a combomnak döntöm, így támaszt adva neki az üléshez. - olyan jó látni, hogy ti már ennyire össze vagytok szokva...

- Hát, tizenegy hónap után nem nehéz - pillantok le a picibabára, aki tenyereit össze-összeütve nyújtogatja a nyelvét. - majd a ti kapcsolatotok is megjavul. Ő nem haragszik rád, semmit sem érzékel abból, ami történik. Csak neked kell megszoknod Őt és akkor minden rendben lesz.

- Csak legyen igazad - sóhajt fel halkan, majd fejét hátrahajtva az eget kezdi kémlelni.

* * *

- Hóóórukk - nevetve veszem ki a kisbabát a langyosvízből, majd egy vastag törölközőbe bugyolálom. A csöppségnek csupán a kis pofija látszik ki a puha anyagból, amin elterül egy kisbabás mosoly. A nóziját megpuszilva viszem a nappaliba, ahol leteszem a kanapén telefonozó Shawn mellé. - na milyen? - kérdezem kuncogva, mire Shawn elmosolyodik.

- Mint egy kismanó - mondja, majd ismét a telefonjára néz. - Candie, ma este lesz egy tök jó film a moziban. Nem akarjuk megnézni?

- Ez most sajnos nem akarás kérdése...Jam nem bírna ki annyit egyhelyben - sóhajtok fel, mire megforgatja a szemét.

- Hát persze. Jam - motyogja halkan, majd lenéz az Őt figyelő babára, akire épp akkor aggatom rá a pizsamáját. Jamie kíváncsian vizslatja apukáját, nagy szemeit le sem veszi a hozzá képest óriási férfiről. Shawn felsóhajt, majd a konyhába megy, Jamie pedig egészen addig Őt figyeli, ameddig el nem tünik a fal mögött.

- De ha leteszem aludni, utána megnézhetjük itthon - kiáltok felé.

- Itthon még nem tudjuk megnézni - kiabál vissza, majd egy pohár Whisky társaságában visszasétál.

- Jaj Shawn, ne csináld már - sóhajtok fel, majd vállamra fektetem a kisbabát. Shawn a szemöldökét ráncolva néz el rólam, majd hirtelen kapja rám a tekintetét.

- Candela!? Anyámék mit szóltak a gyerekhez?

- Ők sem tudják még - motyogom félve, mire lehunyja a szemeit és mélyeket lélegezve próbálja lenyugtatni magát. - Sha...

- Ne! Várj - a Whiskyt a dohányzóasztal üveglapjára helyezi, majd ledobja magát a kanapéra. - szóval. Azt akarod mondani, hogy...anyám meg apám nem tudják, hogy "az egyetlen kicsi fiacskájuknak" gyereke van? Tudod, mennyire gyerekként kezelnek! Én vagyok a pici fiuk, kiakadnak, ha megtudják.

- Most gondold végig amit mondtál, aztán próbálj meg csodálkozni azon, hogy nem szóltam nekik - mondom halkan, mire idegesen túr a hajába.

- A te szüleid..?

- Az elejétől kezdve tudják, néha besegítettek meg ilyenek - motyogom lesütött szemmel, Ő pedig ismét hatalmasat sóhajt.

- Amennyire kicsi, annyira nagy teher - mordul fel Jamiere nézve, majd a telefonjáért nyúl. - van egy ötletem. Mondom nekik, hogy szeretnénk egy babát és rávezetem Őket arra, hogy ha fiú lenne, Jamie lenne meg ilyenek. Szóval megbékéltetem Őket az ötlettel, aztán szembesítjük Őket a valósággal.

- Mikor?

- Holnap - mondja, majd a poharáért nyúl és belekortyol a Whiskybe. - ha letetted Jamiet aludni, itt várlak.

- Értettem főnök - motyogom gúnyosan, majd a lift felé indulva sóhajtva nézek le a babára. Meglepő módon nem mosolyog, de ezt betudom annak, hogy meglehetősen álmos már, igazából rég aludnia kéne. - jól van, gyere szépen. Fáradt vagy, igaz? - halkan beszélek hozzá, le-letapadó szemeibe nézve sétálok végig a folyosón a szobánk felé. - Jamie - mosolyogva szólok neki, amikor a kiságyba helyezem, Ő pedig álmosan néz fel rám. - aludj jól, kicsi kincs. Álmodj szépeket - végigsimítok pufi arcán, majd megvárom, hogy elaludjon. Óvatosan behajtom az ajtót, majd a földszinre indulok, végül elhúzott ajkakkal lépek ki a liftből. - Shawn...

- Nem veszekedni akarok, vagy ilyenek. Még mielőtt azt hiszed - pillant hátra a kanapéról, majd amint mellé érek, megpaskolja a mellette lévő helyet. Leülök az általa kijelölt pontra, majd szemeibe nézek. - csak szeretnék veled kettesben eltölteni egy kis időt úgy, mint régen.

- Semmi akadálya - mosolyodok el halványan, mire Ő is elmosolyodik és közelebb hajolva egy pillanatra összeérinti ajkainkat. - hm, Whisky ízű a szád - kuncogok halkan, mire alig hallhatóan felnevet és tenyerébe veszi arcomat.

- Na vajon miért? - szórakozottan szemembe néz, majd tekintetét ajkamra vezeti és ismét megcsókol. Elhajol, a maradék italát felhajtja, majd az asztalra teszi a poharat és azzal a lendülettel ledönt a kanapéra. - Istenem Del, a Whisky és a te párosodnál nincs is jobb ezen a világon - morogja a nyakamba bújva. A kulcscsontomat kezdi puszilgatni, én pedig a vállába markolva sóhajtozom. Kulcscsontomról nyakamra, majd állkapcsomra tér, onnan pedig a szám a végső cél. Amint megkaparintja elnyílt ajkaimat, egész testével rámozdul a csókra és ami a leszebb az egészben, hogy hatalmas élvezettel teszi mindezt. - most megint csak egy srácnak érzem magam, nem holmi unalmas apának - nevet fel halkan, én pedig elmosolyodva túrok bele hajába.

- Nem hiszem, hogy olyan unalmas lennél. Én sosem unatkozom melletted - kuncogok, Ő pedig mosolyogva dől el mellettem, fejét kezén megtámasztva mered felém.

- Na jól van, de vedd figyelembe, hogy bármennyire is sikerül majd lespanolnom vele, Jamiet nyilván nem vihetem ágyba.

- Na még az kéne - nevetek fel, majd elmosolyodva simítok végig egyrecsak férfiasodó arcán. Már közelsem olyan, mint mikor megismertem: eltűntek az aranyos kisfiús vonások, felváltotta őket a férfias külső. Elképesztő volt a változás, de meglehetősen pozitív irányba történt. - szeretlek.

- Én is téged - ismét megcsókol. Óvatosan simít végig libabőrös oldalamon, tenyere derekamon állapodik meg. Shawn kedvesen belemosolyog a csókba, látszólag végre őszintén, tiszta szívéből boldog.

_______

Végre Mendes...tapsot érdemelsz

2019. 02. 11.
Hétfő