Jamievel a kezemben lépek ki a liftből. Karen és Manuel lassan egy órája elmentek, Shawn pedig a kanapén elnyúlva a bekapcsolt tévé mellett bámulja a plafont. Jam álmosan vállamra hajtja fejét, hangosan ásít, én pedig elmosolyodom. Shawn a hang hallatán felénk néz, majd Ő is elmosolyodik.

- Szépségeim - a szívem majd kiugrik a helyéről, amikor Shawn száját elhagyja az az egy szó, ami akkor mindennél többet jelent nekem. Ajkamba kell harapnom, hogy ne érzékenyüljek el, és csak ezután tudok ismét szédülés nélkül sétálni. - álmos vagy, picúr?

- Édes istenem - halkan felnevetve hitetlenkedek, annyira szokatlan számomra Shawn részéről ez a Jamie felé közvetített szeretet és kedvesség, hogy a hideg ráz a jelenettől. - vigyáznál rá, ameddig...?

- Ezer örömmel!

Hitetlenkedve csóválom meg a fejem, ajkamat hatalmas vigyor uralja. Talán a pír rózsaszín óceánja is elönti arcomat, de fejemet gyorsan elfordítom, így ez csak az én titkom marad. Jamievel a karjaimban lépek Shawn elé, aki akkor már bőszen a kezét nyújtva várja a kisbabát. Amint Jam a karjai közt landol, a combjára ülteti a kisfiút, kinek kicsi hátát Shawn csupasz hasának dönti. Be kell érnem ennyivel, hisz Shawn nem változhat ekkorát egy nap alatt, nem kezd játszani vele, nem viszi ki az udvarra. Vigyáz rá, látszólag szívesen, és habár telhetetlen vagyok és legbelül többet várok, mégis valamilyen szinten bőven megelégszem ennyivel. Együtt tévéznek, már ez is gyönyörű!

A konyhába sétálok, bár meglep a látvány. Vacsorát készíteni mentem volna, de egy kétszemélyes tál fogad, tele ízletes húsokkal és kétféle körettel. Paradicsom, citrom, saláta, öntetek. Összevonom a szemöldököm, azonban gyomrom korgása magamhoz térít. Megperdülök és Shawnhoz indulok.

- Jamie - lassan mondja ki a kisbaba nevét, akárcsak tegnap reggel én. Talán megtetszett neki a játék, na meg hogy Jam a neve hallatán mindig zavarba jön és elbújik. Ez most sincs másképp, a kisbaba kicsi keze mögül pillant ki immáron vele szemben lévő apukájára. Megtorpanok még mielőtt bármelyikőjük észrevehetne, majd a falnak dőlve mosolyogva figyelem tovább a játékot. - Jamie - Shawn hangja rettentő halk, kedves és játékos, kissé provokáló. Jamie hangosan nevet és ismét kezei mögé bújik, kicsi lábaival izgatottan rúgkapál. - kicsi Jamie.

- Ez annyira édes - szólalok meg halkan, mire mindketten felém néznek. Jam ujjait tenyerének üti, majd kinyújtja és ezt sokszor megismételve integet nekem, miközben Shawn mosolyogva paskolja meg a mellette lévő helyet. - köszönöm a vacsorát.

- Figyelj, te fent szórakoztál Jammel, én meg éhes voltam. Ha nem rendelek, még csak most kezdenél neki, én meg addig éhenhalok - vállát megvonva néz le a babára, aki minket figyelve rágcsálja ujjait. - Jamie - és a picúr ismét nevetve bújik el. Boldogan felsóhajtva hajtom a fejem Shawn vállára, Ő pedig fejemre teszi sajátját. Jam óvatosan megböki Shawn hasát, majd játékosan elrántja a kezét. - igen? Na jól van - Shawn nevetve utánozza le a kisbaba tettét, mire az hangosan felnevetve néz apja szemeibe. - Candie, a szeme olyan, mint a tiéd - néz rám felcsillanó szemekkel, majd elcsodálkozva csukja be a száját és kedvesen mosolyogva simít végig arcomon, ezzel letörölve azt az egy aprócska könnycseppet, mely a bőrömön végigcsurogva jelezte, hogy mennyire boldog vagyok. Végre hónapok múltán elhagyta a szememet egy örömkönny, ami egyszerre felfrissített és megnyugtatott. Shawn átkarol, majd nagy tenyerét az ölében fekvő Jam hasára teszi. A hatalmas kéz beteríti a baba egész hasát, amin immáron ott pihen két aprócska kéz is. Jamie rátette sajátját, amin Shawnnal együtt olvadozunk. - édesem...hogy milyen kis aranyos.

- El sem hiszem, hogy ez most tényleg megtörténik - mondom halkan, Shawn pedig csak halványan elmosolyodva hajol le hozzám egy apró csókért.

* * *

- Ezzel viszont soha nem fogok tudni megbékélni - morogja halkan Shawn, amikor Jamie éjjel felsír. Elhúzom a számat, eközben kikelek az ágyból és a kisbaba felé indulok, akit pillanatokkal később már a karjaimban tartva ringatok.

- Nyugi, majd kinövi - sóhajtva ülök vissza a helyemre, majd etetni kezdem az apróságot. - vigasztaljon, hogy egy nagyon vad éjjel eredménye - kuncogok, mire csak fordul egyet és vigyorban úszó fejét kibújtatja a takaró alól.

- Na igen...az tényleg eszméletlen volt - jegyzi meg halkan, majd lehunyja a szemeit. - Candela...

- Igen?

- Szeretlek - mondja alig hallhatóan, mire elmosolyodva nyúlok hátra hozzá és végigsimítok ellazult arcán.

- Én is téged - Jamie csukott szemei kinyílnak és hatalmasakat pislogva mered rám. Szokásához hűen felkaromat markolássza és néha halkan fel-felnyög, ami mindig mosolyt csal az arcomra. Megunhatatlan... - nem akarok tolakodó lenni, de mikor szándékozol közölni a világgal, hogy apa lettél?

- Ezen még nem is gondolkoztam. Bár nem rájuk tartozik. Na meg mit fognak gondolni rólad, ha megtudják ezt az titkolózós dolgot? Nem akarlak megint bajba keverni.

- Nem kell tudniuk, hogy te nem tudtál róla - mondom halkan, mire vállat ránt. - jól van, megértettem. Nem hozom fel többet.

- Nem az, csak őszintén szólva tartok kicsit a reakcióktól. Sok negatív vélemény lesz, az biztos.

- És sok pozitív is - sóhajtok fel.

- Ötletem sincs, hogyan közöljem azzal a százötvenhatmillió emberrel, hogy ja, amúgy tizenegy hónapja teherbe ejtettem a feleségemet, aki most néhány napja közölte, hogy van egy három hónapos fiam. Tényleg nem tudom mihez kezdjek, de majd lesz valahogy, ne izgulj. Max valamelyik nap kiteszek Instára egy képet a kicsi kezeiről, vagy a talpáról, de most még hagyjuk ezt - mondja, mire Jam elfordul, ezzel jelezve, hogy befejezte az evést. A vállamra teszek egy kendőt, majd függőleges helyzetbe fordítom Jamiet és a hátát körkörösen simogatva kezdem büfiztetni. - olyan para ahogy bámul rám - nevet fel Shawn, mire hátrafordulok hozzá és mosolyogva forgatom meg a szemem.

- Hogy lehet egy édes kisbaba ijesztő?

- Úgy, ahogy a precíz Candela perverz - vonja fel a szemöldökét mosolyogva, én azonban ismét csak jókedvűen a szememet forgatom.

- Ritka pillanatok egyike - kuncogok halkan. Percekkel később Jamievel a kezemben a kiságyhoz lépek, majd óvatosan a plüssök sokaságába süllyesztem a kisbabát. A puha plédet ráterítem, majd végigsimítok kicsi pofiján és Shawn felé fordulok.

- Lehetnének most ritka pillanatok..? - kérdezi pimaszul mosolyogva.

- Shh! Shawn - a mutatóujjamat a szám elé helyezve suttogok. Jam szerencsére az esetek többségében egész gyorsan visszaalszik éjjel, nem akartam, hogy Shawn meggátolja ezt. - lehetnél most kicsit csendes?

- Én lehetek halk, de neked nem fog menni ha a közelembe merészkedsz - halkan nevetve kacsint, én azonban csak elmosolyodom és szokásosan a szememet forgatom. - mert tudod Canie...képes lennék feldobni az éjszakádat.

- Tudom, Shawnie, tisztában vagyok vele - kuncogva fekszem vissza mellé, majd hozzá is bújok. Nagy tenyere végigsiklik oldalamon, már készül felém kerekedni, mire mosolyogva végigsimítok arcán. - jó éjt, Shawn.

- Jó éjt, Del - sóhajtva fekszik vissza a párnájára, karját kényelmesen átrakja derekamon, majd szemeit lehunyva le is nyugszik. Nyoma sincs előző próbálkozásának. - jó éjt, Jam - suttogja, mire halványan elmosolyodva fészkelődöm még egy kicsit, majd elégedetten felsóhajva lehunyom a szemem.

_______

Milyen napotok volt?❤️

2019. 02. 24.
Vasárnap