Shawn a nagy fáradalmait, az utazást és a Jamie-meglepetést piheni ki, én pedig a babával a kezemben sürgök-forgok a konyhában. Jamie néha motyog valamit, közben minduntalan a hajammal játszik. A barna, néhol szőkés hullámokat mindig is előszeretettel használta játékszernek, óvatosan meghúzta, elválasztott egy-egy loknit, vagy épp csavargatni kezdte. A három hónapos kisfiú még nem tud fájdalmat okozni, bár kétségeim vannak a jövőt illetően. Ha nem szokik le róla gyorsan, hónapokkal később igencsak kellemetlen pillanatokat kell majd megélnem.

A cukrozott tejfölből borítok egy kicsit a palacsintára, majd az ujjamon maradt öntetet mosolyogva rákenem Jam kicsi ajkaira, mire elvigyorodik és lenyalja. Nélküle már rég kész lenne a könnyed vacsora, de eszem ágában sincs letenni Őt, szeretem, amikor a kezemben van és aprócska karjaival átöleli a nyakamat. A csíkos felső amit visel óvatosan simul rá kisbabás alkatára, ritka, selymes kicsi haja előre van simítva, pufi arca nyakamhoz ér. Felötlik bennem, hogy talán elaludt, de hatalmas mosolyt csal az arcomra, amikor halkan motyog valamit, majd lábait kezdi mozgatni. Eltartom magamtól, de csak hogy gyönyörködhessek benne egy kicsit. Mosolyogva csodálom meg, ahogy szájába veszi pici ujjait és óvatosan rágcsálni kezdi azokat, mindeközben rúgkapál és ragyogó tekintettel vizslatja arcomat. Egy hatalmas puszit nyomok a puha pofira, majd visszafektetem a vállamra és folytatom a vacsora befejezését. Már épp készülök előre is az asztalra helyezni a megannyi féle-fajta palacsintával megpakolt tálat, amikor Shawn toppan be a konyhába.

- Hogy van az én kis szépségem? - kérdezi mosolyogva. Sokkal fittebb mint mielőtt lefeküdt aludni. Bár csak néhány órát pihent, mégis szembetűnő a változás: arca kisimult, hangja selymes, teste lazább, mozgása energikus. Jó Őt így látni.

- Jam vagy én? - kérdezem halkan nevetve, mire lenéz a babára és kissé halványodik a mosolya.

- Rád gondoltam, de akár Jamnek is szólhatott volna - immáron nem mosolyog úgy, mint azelőtt, inkább megviselt, mintsem boldog. Sóhajtva fordítok neki hátat és úgy csinálok, mintha valami fontos dolgon ügyködnék, de ehelyett csak a lisztet söpröm a tenyeremmel egy kupacba. Fáj, érzem hogy üresen kong odabent valami, az ok pedig kétségtelenül Shawn és a kisfiunk kapcsolata. - sajnálom.

- Nem kell - halkan beszélek, hangom óvatos és bűnbánó. Akárcsak Shawné. - neked van igazad.

- Itt nem erről van szó - lép mellém, majd szemembe néz. - Del, ez a baba nekem tök idegen még, ez eddig tény és te is nagyon jól tudod, tisztában vagy azzal, hogy jelen esetben sajnos nem jelent nekem túl sokat. De idővel ez változni fog. Nem aludtam fent túl sokat, nem ment. Dela, van egy kisfiam, aki iránt nem érzek semmit, nem kötődöm hozzá és ez elképzelni sem tudod, mennyire borzasztó. Eszméletlen fájdalmas! Változtatni akarok, de ez nem könnyű. Menni fog, hidd el nekem, bízz bennem, rendi?

- Rendi - mosolyogva simítok végig az arcán, mire Jamie ezt látva leutánozza előző tettemet és apja felé nyúl. Shawn alig láthatóan megfeszül, a gyomorgörcs kerülgeti és félő, hogy rosszul cselekszik majd. Ennek okául minthacsak játszanék a babával, a magasba emeltem, Ő pedig szerencsére semmit sem érzékelt a valódi okból. Hogy az édesapja ódzkodik az érintésétől. Jam kacagva nyújtja ki kicsi kezeit, majd mikor ismét mellkasomhoz veszem, vigyorogva pislog fel rám. - az érkezésünk után amikor sokáig Jamhez beszéltél...szóval az muszájból volt, igaz?

- Volt más választásom? Juliara mindig is felnéztem, tudod jól, pokoli erős személyisége van és nem akartam, hogy csalódjon bennem, de emellett a neked tett ígéretemet is tartani akartam, hogy nem játszok meg semmit. Így nehéz volt a döntés, de végül bebizonyítottam Julianak, hogy képes vagyok rá - ezen sokan megsértődnének, hisz mi az már, hogy egy férfi a felesége helyett egy másik nőnek bizonyít, nem neki? Engem mégis melegséggel tölt el ennek a tudata. Shawn valóban a kapcsolatunk elejétől kezdve kedvelte a barátnőmet, aki extravagáns személyiségével levette a lábáról a férjemet, az pedig csak pont volt az i-re, hogy Julia mindemellett jótékonykodik, illetve ilyen csodás kisugárzással éli mindennapjait a fájdalmas múltja ellenére. Az ok csupán ez. Hogy nagyon jól tudom, Shawn mennyire tiszteli Juliat. - aztán jó volt látni rajta, hogy ha még tudta is jól, hogy mindez gyenge színjáték volt csupán, mégis büszke volt rám - elmosolyodom. Örülök hogy örül, mert ennél szebb számomra a világon nincs.

- Éhes vagy? - váltok témát hirtelen, mire a palacsintára pillant.

- Én..? Mikor nem? - halkan felnevet, majd a palacsintákkal jól megpakolt tállal a kezében az étkezőbe megy. - Del...most, hogy van egy kisbabánk, már minden megváltozik, igaz..?

- Attól tartok - motyogom, majd felsóhajtok.

- Szóval már nem lesznek filmnézős vacsik, délutánig alvások, hajnalba nyúló bulik, együtt fürdések, délutáni szundik, mint eddig?

- Nézd, Shawn - sóhajtok fel ismét, majd Jamiet az etetőszékébe téve leülök mellé. - sokmindent hanyagolnunk kell, az tény, de ennyire ne vedd halálosra a dolgot. Idővel remélhetőleg megszereted majd Jamiet és akkor minden könnyebb lesz - nézek fel rá, miközben Ő is helyetfoglal. - illetve sok dolog kimegy a listáról, de jönnek újak. Mekkora boldogság lesz már látni, ahogy megteszi az első lépését? És mekkora öröm lesz, ha kimondja az első szavát? Tudom, hogy neked ez nehéz. Nekem sem könnyű, de gyönyörű évek elé nézünk...

- Szeretlek - és ebben a szóban éreztem, hogy minden benne van. Az őszinte szeretet, a megértés, a nyugalom, a boldogság és megannyi pozitív jellegű hangulat. Ez az egy szó magába foglalta mindazt, amire szükségem volt akkor, ami után kínkeservesen vágyakoztam, ami lelki békét biztosított számomra, ami mindennél jobban kellett nekem abban a pillanatban. A kedves mosoly csak olaj volt a tűzre, az csupán csak  feltette az i-re a pontot. Ez kellett nekem. Ez, de ez mindennél jobban. - jó étvágyat, Édes!

- Jó étvágyat - mosolyogva pillantok rá, majd Jamie felé fordulva végigsimítok kicsi arcán és a cumisüveget magamhoz véve etetni kezdem. Vagyis kezdeném.

- Dela...nem eszel?

- Jam az első. Majd miután Ő jóllakott - nézek a szemeibe, amik engem, majd Jamiet, ismét engem, végül újra Jamiet pásztázzák. A szája tele van palacsintával, de egyben lenyeli a falatot, majd a tányérjára helyezi a maradékot és hátradől a székben. - Shawn..? Mit csinálsz?

- Megvárlak. Nem akarok egyedül enni.

- De hisz nem eszel egyedül. Jam is eszik - nézek a kisbabára, aki ekkor már bőszen a cumisüveg gumiját rágcsálja.

- De az nem olyan - motyogja halkan, majd kissé duzzogva veszi a kezébe ismét a palacsintáját. - Ő más.

- Mégis miben más? Shawn, Ő a kisfiad!

- Akit etetni, altatni és tisztába kell tenni egész nap. Mást sem csinál, mint ezt a három dolgot. Ő egy unalmas kisbaba, akivel nem olyan az együtt evés - morogja, mire állam megremeg. Erősen az ajkamba harapok, majd Jam felé pillantva hatalmasat sóhajtok. - e-ezt nem úgy értettem.

- Hát persze - mosolygok gúnyosan. - nyilvánvaló.

_______

Shawn, Shawn, te buta férfiállat...

2019. 02. 08.
Péntek