Egész nap gyalogoltunk, amitől úgy éreztem, mintha a lábaimon ólomsúlyokat cipelnék. YunSeo szülei még délelőtt elmentek, hogy időben odaérjenek a kontrollra, amin félévente meg kellett jelenjen SeoYeon néni, mi pedig indulásuk után körülbelül fél órával vágtunk bele a beszerző körutunkba. Miután barátnőm elmondta, hogy az egyik fiú ismerősét is meghívta, őszintén kimondom, hogy elment valamilyen szinten a kedvem az egésztől, mert nem tudok fiúkkal kapcsolatot létesíteni. Viszont nem tudok visszalépni, mert mindenben részt kell vegyek, amit YunSeo kitalál, és amennyiben nem akarok az udvaron aludni, itt bizony jelen kell legyek. Elmentünk a nagy bevásárlóközpontba, ahol felvásároltunk egy csomó rágcsálnivalót és italt. Ezután hazamentünk és rendet raktunk a szobájában. Jelenleg pedig várjuk, hogy megérkezzenek a vendégek. A kanapén ülve, egy csomag chipset falatozva nézem a tévét, amiben az időjárás előrejelzést ecseteli egy kedves hangú nő egy pálcával integetve a térkép előtt.

- Mindjárt itt vannak! - huppan le mellém barátnőm, majd belenyúl a zacskóba, és kivesz egy maréknyi chipset, amit a szájába is töm - Nemsokára - közli tele szájjal, így csak nagyon jó fülem miatt értem meg a mondandója lényegét.

- Miért kellett meghívni egy fiút is? - kérdezem már sokadszorra, de ismét csak a szemét forgatja.

- Ne legyél ilyen. Ne diszkrimináld a neme miatt - nevet, majd egy újabb adagot tüntet el. A csengetésre pedig mindketten felkapjuk a fejünket, én elkeseredetten grimaszolok, ő pedig őrülten vigyorog - Ne vágj már ilyen fejet! - csapkodja meg a karomat pajkosan, majd az ajtóhoz rohan, és szélesre tárva azt beinvitálja a várt személyeket. Gyorsan az asztalra teszem a zacskót, majd a ruhámba törölve a kezem felállok, hogy üdvözöljem őket illedelmesen bemutatkozva, ahogy az szokás.

- Park MinGi! - hajolok meg a szőke lánynak, aki először belép, ő pedig vigyorogva viszonozza a gesztusomat.

- Srácok ő itt MinGi-yah! - sétál mellém YunSeo, majd körbemutat a társaságon - MinGi ő itt JiYu- mutat egy nála magasabb, rövid fekete hajú szemüveges lányra, aki a haját csavargatva hajol meg piszmogva valamit az orra alatt - Ő - mutat furcsán mosolyogva a kirobbanó kisugárzású lányra, akinek az előbb bemutatkoztam. Kétségkívül ő a legcsinosabb mindannyiunk közül. Hosszú szőke haja hullámokban omlik vállára, és hatalmas szemeivel barátságosan figyel - HaEun.

- Örülök - hajol meg ismét, majd elneveti magát, de mindezt olyan aranyosan teszi, hogy még én is zavarba jövök, így teljesen megértem YunSeo reakcióját.

- Ő pedig - fogja meg az egyetlen hímnemű karját, hogy előrángassa a magas lány mögül, aki mögött elásítozott - DoYun - paskol kettőt a fiú vállára diadalittasan, aki minderre semmit nem reagál. Nagyot nyelek, miközben meghajolok, amit ő is viszonoz, akárcsak a másik két lány - nos, MinGi bár itt mindenki idősebb nálad, de te vagy a legnagyobb vendég, ezért nem fogunk ugráltatni - kacsint, mire kínosan elmosolyodom. Nem gondoltam volna, hogy az a fiú, akit meghívott, ilyen jól néz ki. Viszont nem tudom tüzetesebben megnézni magamnak, mert HaEun megragadva a karomat elrángat mellőle, és a kanapéra vetődve magára ránt, amitől valaki köhögni kezd mögöttünk.

- Honnan jöttél? - veszi magához az előbb majszolt rágcsálnivalómat, miközben érdeklődően figyel. Kellemetlenül érzem magam az ölében, de ő nem enged el. Sőt körém fonva karjait kezdi csipegetni a chipset.

- Szöulból - válaszolom, miközben a többiek is letelepszenek közénk, és YunSeo a segítségemre siet, mivel látja, hogy kellemetlenül érzem magam. Most ő húzza magához a hamvas hajút, aki egyik karjával átöleli barátnőm nyakát és a haját kezdi el csavargatni, mialatt másik kezével tovább majszolgatja a rágcsát.

- Szép város - szólal meg DoYun, amire odakapom a tekintetem, így látom, hogy engem figyel, amibe belepirulok. Csokoládé barna szemei engem vizslatnak, miközben ujjait tördelve nyújtózik egyet. Ha el tudnék olvadni valaki láttán, akkor most egy pocsolya lennék a szőnyegen.

- Nézzünk filmet! - húzza fel a lábát JiYu a fotelben témát váltva - Valamit, amit most én választok - néz ránk, mire a többiek a szájukat húzzák.

- Jó - sóhajt megadva magát YunSeo, mivel valahogy el kell indítani az estét - de semmi olyan, amitől visszahányom a tegnapi reggelimet is - emeli meg fenyegetően a mutatóujját, mire a szemüveges lány csak ijesztően kuncog párat, és a lejátszóhoz lép, majd az előkészített DVD-jét berakva ismét elfoglalja a helyét.

- Ez mi? - vonja fel DoYun a szemöldökét. Csak most tűnik fel, hogy végig figyeltem, és azt is végigkísértem a szemeimmel, ahogy leül mellém, majd kényelembe helyezi magát kezét a kanapé háttámlájára csúsztatva.

- A ragyogás - közli a lány elmélyítve a hangját, miközben szemeit a képernyőre tapasztja - Stephen King regénye alapján.

- Jól hangzik - motyogom izgatottan, mivel ha valami ragyog akkor az csak szép lehet. Biztosan valami romantikus filmdráma vagy valami hasonló. Viszont YunSeo sápadt arcától és zavart tekintetétől az én mosolyom is lehervad.

A sztori röviden egy családról szól, akik fel kell menjenek egy hegyen lévő szállodába, ahol az apát megszállja valami és ezért ki akarja nyírni a szeretteit. Tehát tipikus horror sztori, amit utálok. Nem bírom a vér látványát főleg nem nagy mennyiségben, így jó néhány jelenetnél össze kell szorítanom a szemeimet. Én mindenki szerencséjére a némán rettegő fajta vagyok. Csak akkor sikítok, ha nagyon megijedek, és ez nem egy horror filmtől lesz. Ellenben velem HaEun olyan fülsértően visong mellettem ebben a pillanatban is, hogy valószínűleg holnap a fül- orr gégészeten kötök majd ki.

- Miért kellett ezt választanod? - sopánkodik YunSeo is, aki szintúgy rühelli az ijesztő, véres filmeket, akárcsak jómagam - Ez olyan brutális, kegyetlen és undorító - háborog karjait összefonva maga előtt, így ölelve magához az egyik vörös bársonyos díszpárnát.

- Ne! - sikít HaEun, mikor a férfi egy baltát állít feleségébe. Én csak a fülemet befogva bújok DoYun vállába, aki ezért vagy nem ez okból kicsit odébb csúszik a garnitúrán. A fülemet pusztán azért fogom be, hogy ne halljam a fájdalmas szenvedés hangjait, amit az asszony hallat magából.

- Ez az! - csap egyet a levegőbe örvendezve beteges elméjű társunk, aki a nő cselekedetein ujjongva ugrál a fotel előtt.

- Miért? - fogja be a száját YunSeo, és szőke barátnőjéhez bújik szorosan ölelve annak lábait.

- Azt a - sikít HaEun ismét - kurva élet - fejezi be, mikor a főszereplő fószer üvöltve szétveri az egész fejét, egy nem tudom mivel. Nos, megállapíthatom, hogy ez az eddigi legvéresebb film amit láttam, és nem is tetszik sem a koncepció, sem a sztori. Csupán azért nézem, mert nincs jobb dolgom, és gáz lenne kimenni úgy, hogy mindenki itt marad.

- Végre vége! - sóhajt fel hangosan HaEun végignyúlva a szőnyegen karjaival eltakarva szemeit. Őt viselte meg leginkább ez a film azt hiszem. Valószínűleg ez volt élete első horror ja, amit végig is nézett. Még észbe sem kapunk igazán, csak sokkoltan pislogunk, mikor JiYu ismét a lejátszónál babrál valamit, amire mind ahányan vagyunk felkapjuk a fejünket.

- Nem! - üvöltjük mindannyian egyszerre, és ebben az egyetértésben már DoYun is részt vesz.

- Értettem - emeli fel a kezét csalódottan, majd leül a földre - akkor mesélünk horror sztorikat? Mert nekem most van egy jó - vonogatja a szemöldökét.

- Isten ments! - teszi fel YunSeo a kezét, majd gyanúsan kezd méregetni engem, és még egy személyt.

- Akkor mi legyen? - néz rá barátnőmre DoYun - Nekem nincs bajom a mesékkel, főleg, ha a másik lehetőség az, hogy üvegezünk -mosolyodik el, majd rám néz, mint egy megerősítést kérve a második felhozatal ellen.

- Legyen a történet! - sóhajtok - Halljuk mid van - ülök le a szőnyegre a srác mellé. Furcsa érzés egy fiú közelsége, de meg tudnám szokni, olyan kellemes.

- Akkor egy pillanat, csak üljetek le! - áll fel a magas, tejbőrű lány és a konyhába szalad, majd, mikor visszatér, már egy gyertya van a kezében.

- Rossz előérzetem van - sutyorogja YunSeo a fülembe, de én jelenleg magamat is furcsállva a fiúval vagyok elfoglalva, és a hihetetlen éles állvonalával, amivel kenyeret lehetne vágni.

JiYu leoltva a villanyt telepszik vissza a helyére. Halk torokköszörülést követően pedig valamiféle kis fényforrás jelenik meg előttünk, amit megpillantva hátra is hőkölök. A gyertyát feje alá tartja, így úgy vetülnek rá az árnyékok, hogy arcának tónusai ijesztően és paranormálisan hatnak, akár egy élőholt vagy valami szellem, a fehér bőrének köszönhetően.

- Szerinted most mi lesz? - tudakolom meg suttogva a mellettem ülő Seo-tól, aki fejét a vállamra hajtva ingatja meg fejét.

- Remélem nem sátánista szertartást fog tartani feláldozva minket a gonosznak - guggol mellénk HaEun és átöleli barátnőjét, amire odasandítok egy pillanat erejéig. Unnie szemeit lehunyva élvezi a másik lány érintését, aki szintén csukva tartja pilláit. Különös. Felettébb különös. Ismételt torokköszörülés vonja el a figyelmemet.

- Barátaim. Testvéreim...- kezd bele, mikor meghallom a fiú mély és halk orgánumát.

- Na, pont ettől tartottam - képzeletemben megfogja a homlokát és felvonja szemöldökeit, ám lehet, a valóságban csupán szemeit forgatja, vagy meredten bámul maga elé. Nem láthatom a sötétség miatt sajnos.

- Azért kell ez a kis gyertya, mert így hatásosabb a mondandóm. Először is mielőtt bármibe is belekezdenék, feltennék két kérdést, ha olyan választ adtok, ami nekem nem tetszik, akkor meglakoltok - jelenti ki komolyan, mire a homlokom ráncolva nézem tovább a lány alakját. Miféle buta játék ez? - Az első kérdés? Ha hívlak titeket jöttök velem, kockáztatva saját életeteket?

- Ez azért durva kezdés - jelenti ki csapatunk egyetlen fiú tagja - Egyértelműen nem - jelenti ki határozottan, amit JiYu szúrós pillantással díjaz, és olyan egyszerűen érinti a kanócon táncoló lángot a fiú kezéhez, mintha csupán kínálná valamivel.

- Ismét megkérdezem - néz ránk szemüvege mögül továbbra is higgadtan, mint akit meg sem hatott a fiú fájdalmas sziszegése - Ha hívlak titeket jöttök velem, kockáztatva az életeteket? - vonja fel vékony szemöldökeit, amikből a fény beesési szögei miatt semmit nem látni - HaEun? - a lány bólint párat, nagyot nyelve, kezeit barátnője pokróca alá rejtve - Csodás. YunSeo? - ében haja arcába omlik, miközben hevesen bólogat. Ismerem és tudom, hogy irtózik a fájdalomtól, az égés pedig nem kellemes dolog - MinGi? - rajtam a sor, így döntenem kell. Lehet valami szívatás az egész, így én is belemegyek. Gyomrom liftezik a gondolatra, hogy valami nagyon rossz dolog is történhet, ha így kezdi, viszont én sem akarok megsérülni.

- Nem tudom, mire megy ki a játék Ji, de nagyon remélem, hogy ez valamiféle vicc - morog idegesen DoYun a kezét simogatva - Benne vagyok bazd meg. Benne vagyok - fújtat, mikor a hófehér kezek ismét odaemelik a tüzet.

- Remek. A másik kérdés, hogy mennyire hisztek a rémtörténetekben? - nagyokat pislog, mialatt végigméri a társaságot.

- A creepy pasták számítanak? - tudakolja mögöttem Seo, amire csak egy legyintés a válasz - Akkor nem tudom - súgja nekem és szőke barátnőjének szórakozottan.

- Faszom hisz bennük - fekszik el DoYun, így feje az ölemben landol, amitől még görcsösebben szorul össze a gyomrom. Ő az első fiú, aki ilyen közel van hozzám, csak kinyújtom az ujjam és beletúrok a hajába. A puhának tűnő, étcsokoládé tincsek közé, amelyek illata olyan férfias és hívogató.

- Én hiszek bennük - jelentkezik HaEun, akinek hangja most ijedt és csendes. Ő is sejti, amit szerintem mindannyian, akik jelen vagyunk.

- Én csak akkor hiszem, ha látom vagy ha van valóság alapja - szakítom el a tekintetem a fiúról, aki továbbra is a két combomon pihenteti fejét.

- A következő sztori megnyugtatlak MinGi, igaz történet. A mamám mesélte, aki többször is járt már ezen a helyszínen és látta a rémalakot, de csak a körvonalait - vezeti be az egészet, amitől összeszalad a szemöldököm. Ha igaz, akkor miért kérdezi meg, hogy hiszünk-e a históriákban? - A hely nevét senki nem tudja, így én sem. De nem is ez a lényeg. Egy legenda járja miszerint a faluban rejtélyes úton lányok tűnnek el a holtestek pedig szétszórtan megtalálhatóak mindenfelé. Mamám kétszer volt ott, mivel az egyik barátnője ott lakott, csak sajnos meghalt. Nyugodjon békében áldott lelke - mondandója mindannyiunk arcára a kételyek és aggályok tucatját varázsolja - tehát, nagyon sok dolgot mondott a helyről, és én szeretném megnézni és megoldani a rejtélyt, mivel nagyon sok titok övezi a helyet. Viszont egyedül nem olyan élvezetes és sokkal veszélyesebb.

- De mi a sztori? - tesz fel egy kérdést a fiú, ülésbe nyomva magát.

- Ja, a sztori, hát igazából nincs, mert ez úgy lenne jó, hogyha odamennénk, és akkor ott fűznék hozzá dolgokat a látottakhoz - vigyorodik el, miközben feláll - És mivel azt mondtátok, hogy jöttök, így gyertek.

- JiYu - sóhajt fel YunSeo - ugye tudod, hogy a nagymamád nem volt beszámítható a folytonos hallucinációk miatt.

- Pontosan ezért kell megnézni, ezzel bebizonyítanám, hogy mama igenis egészséges volt - dobbant egyet idegesen és elfújja a gyertyát - Gyertek! - jelenti ki és elindul kifelé. Kétségbeesett és zavarodott tekinteteink összetalálkoznak, miközben felkelünk a földről és utána vonulunk, akár a halálukba vonuló foglyok, kik mindannyian tudják mi lesz velük, mégsem visszakoznak teljes erejükből.