-Igen. Az tökéletes munka lenne számomra...

  Levi csak mosolygott, majd elment a konyhába gondolom teát készíteni. Én csak pihentem még egy kicsit a kanapé kényelmébe. Az érzés, hogy majdnem teljesen magunkra vagyunk utalva, kicsit megrémít,de örülök, hogy Levi kiáll mellettem. Ma apával is fogok végre találkozni. Legalább végre láthatom, egyik család tagomat,ha a többi amúgy sem érdeklődik felőlem. Nem tudom, mi lenne a helyes döntés. Levi -ra lehet, hogy bajt hozok. Én ezt nem akarom. Talán, most még nem késő itt hagyni és hagyni, hogy megtalálja az igazi boldogságát. Nem tudom már mit tegyek. De ugyanakkor a gondolat, hogy Levi-t elveszítem, megőrjít. Talán jobb lenne neki nélkülem. Lehet, hogy Petra jobban tudná szeretni, mint én. A könnyek lassan lefolytak az arcomon. Nem akartam, hogy Levi így lásson,felálltam és a fürdőszoba felé indultam, amikor Levi kijött a konyhából a teákkal, én megfordultam, hogy ne lássa az arcomat és felmentem volna az emeletre kisirni magamat a hideg fürdőszobába,de ő megfogta a kezemet és én ijedten álltam meg. Nem néztem rá. A földet néztem, ahova a könnyeim hulltak. Nem tudtam megállitani, csak folytak és folytak.
    -Bori, mi bánt? -kérdezte hátulról átölelve, amire még jobban elkezdtem sírni és ellöktem magamtól. Maga felé fordított és az arcomat fürkészte.
     -Levi..én gondolkoztam. Nem én vagyok számodra a megfelelő személy, jobbat érdemelsz nálam. -mondtam és egy gondolattól fogva, kifutottam az utcára, ahol kellemesen fújt a nyári szellő. A gyerekek a játszótéren szórakoztak, én meg a könnyeimet törölve, haladtam, egy elhagyatott park felé. Megtaláltam. Leültem egy kis padra és arcomat a tenyerembe temettem. Most nem sírtam. Tudtam, hogy amit tettem, az a helyes. Hirtelen egy öreg néni ült le mellém, aki aggódva fürkészte az arcomat.
     -Mi a baj kislányom? -kérdezte. És én úgy éreztem, hogy neki mindent elmondhatok.
      -Sok baj van. Van egy barátom, aki szerintem jobbat érdemel nálam. Én csak a bajt hoztam a fejére és ez nem hiszem, hogy változni fog.
       -Gyermekem. Te vagy neki az igazi. Ő választott téged. Néha a dolgok rosszra fordulnak. De próbálj változtatni a hozzá állásodon és minden rendben lesz. Biztosan igazán szeret. Emiatt nincs miért aggódnod. Menj vissza hozzá és mond el az érzéseidet. Ha viszonozza, akkor vedd úgy, hogy te vagy az igazi számára és az egyetlen.
      Amiután ezt kimondta, elindultam a házunk felé. Futottam. Majd mikor oda értem Levi az ajtóban állt és a felhőket nézte, közben sírt . Lehet, hogy úgy értette ezt az egészet,hogy én szakítani akarok vele, pedig ez nem igaz. De én csak azt akartam , hogy minden jó legyen neki. Az igazság, hogy magamra nem is gondoltam. De a néni rá ébresztett arra, hogy ha Levi nem szeretne, akkor már rég kidobott volna és ez egyáltalán nem így van. Szeret. Oda mentem hozzá és megcsókoltam. Ezzel mindent elmondtam, nem kellett több hasztalan szó. Csak egy igaz csók, ami minden érzésemet tükrözte. Miután elváltunk rám nézett mélyen a szemembe.
       -Bori...én nem tudom, hogy miért gondoltad ezeket, de verd ki szépen a fejedből..én mindennél jobban szeretlek és sosem tudnálak elengedni. Ha szakítani akarsz megértem, de én abba belepusztulnék, hogy nem lennél itt velem.
         -Nem akarok szakítani, én csak bizonytalan vagyok. Sajnálom, Levi én is szeretlek, nem tudom mi ütött belém. Örökké szeretni foglak....