22.

Nya szóval itt az új rész ^^

Jó olvasást kívánok! ~

Felöltöztem és nem figyeltem Levi -ra csak arra tudtam gondolni, hogy minél hamarabb tűnjek el a közeléből...
A kabátomat akartam felvenni, amikor valaki megfogta a csuklómat. Hátra néztem és Levi volt az illető. A szemeiben könnyeket láttam és a keze remegett ahogy fogott. Eren nem maradt tovább itt ,csak egy *bocsánat *-ot mondott és elment. Szerintem többet Levi nem akar vele találkozni, úgy ahogy én sem. Össze vagyok zavarodva. A fiú kezét néztem, ami nem akart elengedni, majd az arcára, amin a könnyek lassan lefolytak. Velem is ugyanez történt,a könnyeim eleredtek. Sírva néztünk egymás szemébe, majd egy idő után elengedte a csuklómat és átölelt. Éreztem kellemes citrom és takarító szer illatát,annak a személynek, akit igazán szeretek. Szorosan bújtam hozzá. Megtudok bocsátani neki. Sőt meg kell bocsátanom neki, mert nem tudta, hogy mit tesz abban az állapotban. Lehet, hogy velem is ugyanez történt volna. Nem tudom mennyi ideje vagyunk már egymás karjai között, amikor megszólal egy ismerős hang , ami az én telefonom csenghangjára értem. Elengedtem Levit, majd ő is nagy nehezen elvált tőlem. A telefonom a zsebemben volt, szóval csak kivettem, majd a képernyőn ~Apa~ jelent meg. Megijedtem. Már régóta nem beszéltem vele.. vagyis azóta, hogy Levi-al lakok.
-Igen?
-Szia,Kicsim. Holnap szeretnék találkozni veled és Levi -al.
-Mégis miért?
-Tudod. Arra gondoltam, hogy van egy nyaraló a tengerpart mellett. Majd megmondom melyik pontosan és lefoglaltam kettőtök számára. Romantikus hangulat miatt.
-Áh..nem is tudom, nem tűnik jó ötletnek.
-Dehogy..jó lesz. Ne félj, bízz Levi -ban.
-Bízok benne...de majd beszélünk..
-Akkor holnap 3-kor a nagy parkban. Szia.

Döbbenten tettem le a telefont, amit Levi is észre vett.
-Ki volt az? -kérdezi kicsit idegesen.
-Apám.
-Mit akart? -kérdezi meglepetten.
-Holnap találkozunk vele 3 kor a nagy parkban. Lefoglalt nekünk valami nyaralót.
-Huhh..ez jól hangzik..izé..én sajnálom -mondta. Nem igazán jó a bocsánat kérésekben. De ő így jó ahogy van.
-Nem baj. Most már mindegy. Attól még a tiéd vagyok. -mondtam nevetve, mire ő átölelt. Jó érzés, hogy minden rendben. Persze ez csak a látszat. Belül még küzdök ezzel a döntéssel.
-Imádlak ~-mondta , amit nem mindennap hallani tőle-Kérsz teát?
-Persze. A legfinomabb teát te csinálod -mondta elgondolkozva a régi közös teázásokra.
-Akkor sietek. Nem fogsz csalódni. -mondta . Majd el is tűnt a konyhába. Éj addig elvettem a telefonomat, majd megnéztem a Messenger üzeneteket. A csoport amit az Esztiékkel csináltunk, már nem használta senki. Nem kaptam új üzenetet, de nem is baj. A lényeg, hogy az emlékeim itt vannak, na meg persze Levi is. Ami azzal a fiúval történt..nem rám tartozik. Vagyis hát akkor részeg volt, szóval, azért tette azt amit. A gondolataimból Levi ébresztett fel. Egy tálcán két csészét hozott ,amiben a finom tea gőzölgött.
-Hmm..köszönöm -mondtam mosolyogva. Ő letette a kis asztalra, majd felült a kanapé másik végébe velem szembe. -Melyik az enyém?
-Amelyiket akarod. Remélem, hogy jó lett. Csak ilyen volt itthon. Ideje lenne bevásárolni, akkor Akitát is elvihetnénk sétálni. -mondta miközben elvett egy csészét.-Jah...amúgy van egy kis probléma. Sőt nem kicsi.
-Öhm. Mi az? -kérdeztem felpillantva rá. Ő csak meredten bámult a csésze tartalmába.
-Kéne munkát vállalni. A számlák nőttek. Az igaz , hogy kapok pénzt hónaponta, de az nem elegendő mindenre. A tea is drágult és tudod, hogy anélkül ebben a házban nincs élet. Takarító szerek is kellenek. -sorolta el a dolgokat. Én elgondolkozva bámultam ki az ablakon. Kint esett az eső és villámlott.
-Hmm..valami munkát találok szerintem. Pincérnő lehetnék- gondolkoztam hangosan.
-Igen. Az jó lenne számodra. Én még nem tudom...mihez kezdjek. De az a baj,hogy te 16 én meg 18 évesek vagyunk csak. -mondta Levi, az életkoromon meglepődtem néztem rá, válaszra várva -Át aludtad a szülinapodat. Én meg alapból idősebb vagyok nálad.
-Jah. Értem ..attól még én is megyek dolgozni. Biztos engedélyezik. -mondtam reménykedve.
-Hát igen -mondta , majd letette üres csészéjét a tálcára. Én is így tettem. Bevittem a konyhába, majd elmosogattam..

Nyaaa..~~Remélem tetszett nektek drága olvasók :3 Igyekszem a folytatással 🌹😏💕

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top