Meg fogom ölni , meg fogom ölni KICSESZETTÜL MEG FOGOM ÖLNI ...

Az a hülye kispöcs fogta magát és aljas módon fogta azt a fogadni merek piacon lopott erejét és mindenkit fogott és földhöz baszott ... Most itt fekszem mint valami hering a szalámisdobozban ... Várj , ez nem jó ... Na mindegy .

Nem , nem vagyok idegbajos , de ez a dög az egekig cseszte azt a bizonyos pumpát .

Ahogy elnézem nagyjából húsz méterrel lehet előttem . NEM FOG LEHAGYNI EZ A KISPÁLYÁS NYOMI !

Elkezdtem morogni , mivel ordítani pont nem volt energiám , majd az egyik és a másik kezemet támasztottam magam alá . Lassan felnyomtam magam , míg a stréber még húsz métert haladt előre , tehát a jégpálya végén tartott ... Vagyis ahogy kihallgattam a pálya felépítését a vizsga előtt a személyzettől míg mosdóztam . Újból megtaláltam az egyensúlyomat és nekiiramodtam ... A könnyített cipők sokat segítenek ...

Ahogy haladt az az idióta előbbre , egyre könnyebb volt rohannom is . Minden mozgásforma közül futni utálok a legjobban ! Komolyan . Mintha valami üldözne . A rövidebb lábaimmal amúgy is többet kell lépnem de emellett nagyo. nyomasztó érzés is . Kizárja a külvilágot és az enyhén nyomasztó dolgaimra kell figyelnem . A káosz a képességem , de ennek nem kéne azt jelentenie , hogy az agyam állandóan pörög  minden faszságon . Apám szerint nem tudok összpontosítani . És szerintem most az egyszer igazat kell adnom a vénségnek . Lehetetlenség egyszerre egy dologra figyelnem .

Először a hegyomlás zóna jött ... Tch- kispályások . Még gyorsítottam a tempómon . Alapvetően sebesebb vagyok így mint a többi ember . A testemben ég a káosz energiája és majd’ kicsattanok attól az erőtől ami a testemet forrón körülöleli ... Ez a mondat kissé olyanra sikerült , mintha egy hentai szereplő lennék ... Na egye fene .

Villám sebességgel szlalomoztam az aláhulló törmelékek közt vagy ami éppen elém potyogott azt egy szempillantás alatt eltűntettem . Még élvezetes is lehet ez a kis játék . Olyan mint mikor edzés gyanánt a fater kövekkel dobált hogy észrevegyem őket és eltűntessem őket . Most képzeljétek mi a kő egy szupererős embernek . Igen , kisebb méretű sziklákat kellett eltűntetnem . Tudom min gondolkodsz ! Persze , hogy törtem már el a könyökömet , nem is egyszer ! Vuhú !

Hamar túljutottam ezen a részen . Mindjárt beérem azt a seggarcot . TUDOM !

De ... Mi az a ... EZ A KURVA STRÉBER AHELYETT HOGY LEGYŐZTE VOLNA A KICSESZETT ROBOTOKAT AZT MONDTA NEKIK , HOGY MARADJANAK OTT ?!

Nem arról van szó , láttam már U.A. felvételiket tudom , hogy imádják a robotokkal szekírozni a diákokat , de ez most kicsapta a biztosítékot nálam . OLYAN KICSESZETT ALJAS !

Ízekre fogom szedni , meg FOGOM NYÚZNI~

A gépek közrefogtak . Muszáj volt bevetnem az egyik végső technikámat . Fanservice warning kisgyerekek , letéptem a fölsőmet és elkezdtem a bőröm minden szabad felületével megidézni a végtelenséget . Ezt ne úgy képzeld el , hogy jajj de fancy , párolog a bőre , a nagy lószart . Nagyon tud fájni . Egyszerre éget és fagyaszt annyira , hogy egy olyannak aki nem szokott hozzá elviselhetetlen lenne . Ebből következően magas a fájdalomtűrő képességem . Képzeljétek , mikor megjön a mensi csak az elején fájt , de aztán elkezdtek a szüleim edzésekre járatni és már kicsit sem fáj , ha görcsöl a hasam . Úgyhogy jókat tudok röhögni a ginsta -picsákon , mikor kiírják storyba , hogy „AnNyIrA fÁjOk MaJd MeGdÖgLöK” . Na nem mondod ribanc ?

Na de , eltértem a témától . Kiengedtem a káoszt és minden erőmet belefektettem abba , hogy a robotok "agyát” támadjam meg vele . Nem telt bele fél percbe sem és a robotok elkezdtek füstölni és összezuhanni .  Ez volt számomra a jel .

Újból elkezdtem süvíteni a pályán , hogy beérjem azt a karótnyelt köcsögöt . Dühös vagyok ? KURVÁRA ! Most a futóhomok elején tart én pedig a jégpályához értem . A legegyszerűbb lesz , ha átröpítem magam ... Volt egy hős ... Dinamight vagy ki , akiről apám szokott néha pofázni , na , neki az archív felvételein láttam ezt a testtartást amit most használok .

Le sem értem a lábaimmal , mögöttem egy hatalmas feketének tetsző "felhő” gomolygott , a szemem izzott . Ám meg kellett állnom . NA NE BASSZ MÁR FEL , HOGY CSAK ÚSZNI LEHET ! A képességemet nem tudom használni vízben . Szóval belevetettem fejessel magamat a vízbe . Nem elég , hogy meztelennek érzem magam , míg vizes is lettem . Valami perverz találta ki ezeket a pályákat . Tudom . Érzem a zsigereimben .

Ugye az előbb említettem , hogy futni utálok a legjobban .

Azt hiszem visszaszívom . Úszni mégjobban rühellek . De most muszáj lesz . Nem vagyok macskacica , nem vágnak haza egy kis vízzel !

Nem telt túl sok időbe és máris loholhattam a következő akadályhoz ... Juhú ...

Az erre rákövetkező gyerekélet nehezítő akadály egy futóhomok volt ... De a jó élet sem fog itt biztonságos utat keresni , fogtam magam és ugyan azzal a fekete köddel átugrottam az egészet . Mindjárt beérem azt a kis mocskot~ !

-ELÉRLEK TE ANYASZOMORÍTÓ CSELÉD ! – ordítottam oda neki , remélve , hogy hallja . – ELTAPOSLAK , MINT EGY HANGYÁT , TE CSÓTÁNY !

Egyetlen dolog volt már csak előttem : a labirintus . Nem cicóztam , nem fogok itt óvatoskodni , valósággal felrobbantottam az egészet , miközben olyan sértésekkel bombáztam az előttem haladó gyökeret , hogy minden volt abban , csak szóismétlés nem .

-DÖGÖLJ MEG TE FÉREG ! ÍZEKRE FOGLAK SZEDNI TE KISPÖCSŰ STRÉBER ! – ez volt a jelmondat , és pár , tegyük hozzá nem szándékos , pörgéssel a levegőben elékerültem ezzel meggátolva , hogy a rusnya fejével beérjen a célvonalba .

-Ezt jól megcsináltad, mi lett volna, ha bemocskolod a ruhámat ? – MOST KOMOLYAN ENNYI A VÁLASZ ?! EZ SZÍVAT ?! Hogy a jó ku- ...

Az ezüstkanalas stréberünk leporolta magát és rám emelte tekintetét .

Rohadt dühös vagyok rá~

-Nem csak a ruhád lesz bepiszkolva te arrogáns gerinctelen ... – kezdtem bele , de komolyan el kellett gondolkodom mit mondjak , de végül a legelső egysejtűt mondtam , ami eszembejutott – AMŐBA !

-Pfff ... – próbálta magát nem elkacagni . – Hát, te sem úgy nézel ki, mintha szépségversenyt akarnál nyerni a közeljövőben … Csöppségem ! – HOGY MIT MONDOTT ? Azért mindennek van egy vége . Bár el kell ismerni , tényleg úgy nézek ki , mint akit lávával mostak ki . A hajam kócos és megperzselődött volt , és mindenem csupa kosz , levelek és sár .

Ha lehetséges mégjobban bedühödtem rá . A tekintetem hűvössé vált , remélem ha eddig nem , legalább most összefossa magát és nem hergel tovább ... Nem akarok újra „Káoszdémon” lenni . DE! Muszáj valamivel visszavágnom .

-Nekem nem is kell . Nem vagyok akkora bájgúnár , mint te , hogy aki pofára adja a sültkrumplit még az is kétszer kisüti az arcát az olajban miattad ! – nem , magam sem tudom mit jelentett . De azért csak folytattam . – A nagy pofáddal nem fogsz ám tarolni ebben az iskolában , feltéve , ha egyáltalán bejutsz ! – sziszegtem . – Gyere , harcolj velem ! – kiáltottam fel kihívóan .

De ahelyett , hogy elfogadta volna a kihívást , ez a "drága” inkább megfutamodott és csak a beszólogatásra volt képes :

-Látom T.I.M. mire neveli a lányát , a forrófejűség családi jellemvonás !? – szólt ... HA MÉG EGY PERCIG EGY OXIGÉNT KELL EZZEL AZ AGYILAG TOTÁLISAN HALOTTAL SZÍVNOM INKÁBB ÖNGYILKOS LESZEK !

-HOGY MERSZ APÁMHOZ HASONLÍTANI ?! – üvöltöttem rá . Ha egyetlen dolgot tudnék kívánni az az lenne , hogy ne apám legyen az apám . Utálom őt ... Na jó , lehet kicsit erősnek tűnik , meg csitrihiszti , de így van . A nyilvánosság nem látja , de emberileg nem egy olyan fasza fickó .

-Miért ? Talán az első számú hősnek a gyerekének nem jó lenni ? – kérdezte a hangja teli volt gúnnyal .

Kezdettől fogva ismerős volt a gyerek , és nagyon frusztrált , hogy nem tudtam honnan . Most rájöttem . Régebben anyámmal mindig apám sikereit kellett néznünk ... Nagyjából mikor nyolc éves voltam , fogott el egy bűnözőt akinek volt családja . A családdal azóta interjúkat készítenek , meg minden ilyen fasza dolog . Na ez az a gyerek , aki kihívta az apjára a zsarukat . Asszem ...

-Pontosan olyan jó , mint egy hírhedt gonosztevő fiának lenni – vágtam vissza , kicsivel nyugodtabban .

-Úgy bizony , Csöppségem , csak veled ellentétben , nekem már nyolc éves korom óta nem számít , hogy mit gondol rólam az apám . Ja , és ne gyere nekem azzal, hogy nem ! Minden az arcodra van írva , hercegnő ! – kezdett el magyarázni . Tudjátok mit utálok ebben a fasziban ? Amellett , hogy kurva idegesítő , még igaza is van . Tényleg számít mit gondol rólam apám ... Talán azért , mert ő a társadalom által jónak megbélyegzett ember ? Vagy csak szimplán mert az édesapám ? Nem tudom . Lehajtottam a fejem . NA DE AZÉRT NEM ÚSSZA MEG , HOGY LEHERCEGNŐZÖTT .

A gyerek tornászokat megszégyenítő ügyességgel szaltózott át felettem  , egyenesen a célba .

Utánavetettem magam és megtaszajtottam , de sajnos nem úgy sikerült , ahogy kellett volna , hiszen én is estem vele . Gurultunk párat a földön , majd ő a hátára érkezett , én meg a mellkasára huppantam . Értetlenül néztem magam elé ... Életem második legszarabb napjának könyvelem el . Az első az volt , mikor megszülettem . Mondani akart volna valamit , de megszólalt a hangosbemondó .

-És az első helyen Yokoharu Seika végzett, második helyen pedig Kyoku Makoto ! – szólt Hipocampus nem kissé unottan . – És ha megkérhetlek, hagyjátok abba az enyelgést ! – MÁR A TANÁR IS ?

-Senseinek igaza van , szeretem , ha egy lány kezdeményez és felül van , de azért leszállhatnál rólam ! – HOGY MERÉSZEL EZ A GYÖKÉR EGY AAAAA !

Dühtől izzó szemekkel felugrottam és egy káoszgömböt dobtam felé .

Nem jó , nem jó , nem jó ! Elvesztem az irányítást és itt vér fog folyni ... De már késő volt .

Minden elsötétedett ... Utóljára egy motyogást hallottam ... Talán a nevem ?

Egy érintést éreztem a fejemen . Ki lehet az ?

Minden sötétségbe borult ...

Hello , hello , újra itt gyermekek ! Igen , elérkeztünk egy újabb résszel . Eddig volt egy kis technikai gixerünk , de semmi baj , most legalább nem fél évet kellett várnotok .

Remélem tetszett , kritikát , kommenteket és voteokat szívesen fogadunk és ne felejtsétek el elolvasni Bartusz_Papa által írt regényt sem !

Na ciao emberi ( vagy nem ) nép , majd még találkozunk !