———————————————————————

22. kérdés eredménye: JISUNG

———————————————————————

Jisung körmeit piszkálva, ajkait fogai között tépkedve sétálgatott a gazdag negyedben lévő villák között, miközben Seungminra várt, hogy végre beérje. Már nagyjából húsz perce írt barátjának, hogy lent fogja várni a parkban, ahova szinte minden este lenéztek, de a fiatalabb még mindig nem érkezett meg; éppen ezért döntött úgy a barna, hogy megbontja a kabátjában lévő cigarettát, melyet még édesapja készletéből lopott, mikor kiderült, miket is tettek munkatársával karöltve.

Folyamatosan úgy érezte, hogy elárulják, s kihagyják mindenből társai, így úgy döntött, végre leveti magáról álarcát; visszatér az olyan dolgokhoz, melyeket lelkének legmélyebb bugyrába temetett.

Mikor leért kedvenc, már-már ikonikusnak számító padjukhoz, lustán vetette rá magát, s legkedvesebb alkoholját előhúzva zsebéből kortyolt bele a kesernyés folyadékba, rúdját ajkához emelve szippantott a szálból, belélegezve a szürke füstöt. Klisés gondolatok jutottak eszébe, melyek egytől-egyig azt pedzegették, hogy milyen üres és kietlen egész lénye, s ez az egy slukk milyen csodákat is tud leművelni lelkével; teste szinte azonnal lángra lobban - feléled.

Nem telt bele néhány pillanatba - miközben még javában jártak agytekervényei -, már a második dohányos csodát kóstolta volna meg, mikor nagy köhintések egyvelegei ütötték meg dobhártyáját. Egy érdes, fekete körömlakkal díszített mancs csattant vállán, melynek tulajdonosa lazán libbent át a támla felett, s szokásos nem törődöm mosollyal huppant le.

- Randi az ördöggel? - ráncolta össze szemöldökét Seungmin gúnyosan, amint észrevette a rég leégett csikkeket környékükön, s az oldalra dobott, még javában cseppektől habzó sörös dobozt.

- Ha ki akarsz oktatni, menj el - húzta össze magát Han, miközben lábait mellkasához húzta, s előre-hátra hintázva próbálta lenyugtatni a hidegtől majd' megfagyó tagjait.

- Én csak azért jöttem, hogy szórakoztassalak - öltött magára eszelős vigyort a másik, miközben mancsait kinyújtva vetette át azokat az alacsonyabb vállán, hogy kényelmesebben elférjen. - Tudom, hogy sok rossz dolog történik veled mostanában - kezdett bele, alattomosan felvezetve az elkövetkezendő témákat. - A szüleid ezzel az egész csalásos mizériával. Hyunjin a changbinos féltékenykedési rohamjaival, meg az, hogy folyamatosan csesztet teged. Meg engem is - tette hozzá magában. - És Minho Changbinnal - szinte hallotta, ahogy a barnában megreked a levegő is, majd az zaklatottan pillantott fel arcára.

- Minho Cha-Changbinnal? - remegett meg a fiatal hangja, hisz elképzelése sem volt, mégis miről beszélhet a magasabb.

- Hát... - vakarta meg a tarkóját, direkt elkapva tekintetét. - Szerintem egyértelmű, hogy azok összeszűrték a levet. Mármint sokat van együtt Felixszel is, de ha ő nincs otthon, akkor is fel szokott menni... Meg amikor az étterembe megy! Chan mondta, hogy látta ott őket - hazudott, mint a vízfolyás; ő nézte végig a jelenetet. - De ez csak spekuláció - dobta be végszónak alig látható, mégis teljességgel elégedett vigyorral ajkán.

- Ez nem lehet - pattant fel Ji, megrázva kobakját. - Changbin elmondta volna nekem - kövér könnycseppek jelentek meg szemgödrében. - Nem tette volna meg, hogy elhallgatja előlem - győzködte magát, fel-alá járkálva. - Ő a testvérem - omlott össze teljesen, majd azzal a lendülettel rángatta ki rejtekéből újra az öngyújtó,cigarettásdoboz kombót. - Szeret engem - artikulátlanul beszélt, miközben alig sikerült lenyomnia a lángokat adó szerkezetet. - Szeret engem - köhögött, ahogy tüdeje azonnal összeszorult a körülmények végett.

- Biztos vagyok benne - szólalt meg nyájasan a fiatalabb, megőrizve hidegvérét; utálta az ilyesfajta kiakadásokat. - A gyerekek néha hazudnak és követnek el hibákat - vonta meg vállát, mintha olyasmiről beszélt volna, hogy B-t kapott a kölyök A* helyett az iskolában.

- De nem ekkorát - köpte a másik, teljes felháborodással. - De ha akarja, legyen - hergelte magát tovább. - Ha ennyire idióta akar lenni, pont leszarom - szinte már fröcsögött. - Ha ilyen embereket akar, ám legyen... De ha szétcseszik, nem fogom újra összerakni - jelentette ki magabiztosan, eltaposva cigarettavéget. - Én szerintem hazamegyek - mondta feldúltan. - Kicsit hosszú volt az éjszaka - pillantott az órájára, mely 03:13-at mutatott. - Jó éjt, holnap a suliban tala - biccentett haverjának, kinek meg sem várta válaszát; azonnal rohanva hagyta el az oly' kedves helyet.

- Naiv Jisung - suttogta maga előtt Seungmin apró, gonosz kacajt hallatva, majd mintha mi sem történt volna, kapucniját a fejébe húzva, jókedvűen fütyörészve indult el a másik irányba.

......

- Nem hiszem el, hogy Felix lesz a párod a bálon - panaszkodott vagy ezredjére Hyunjin, miközben az apjától kapott késkészletét élezte, Changbin pedig a fiú ágyán ült, valami bugyuta sorozatot nézve laptopján. - Komolyan lecseréltél? - harsant fel megbántva, ahogy ujjai között forgatgatta az egyiket. - Pedig azt hittem, hogy legjobb barátok vagyunk - panaszkodott még erősebben, melyre a másik már nem bírta, s a mellette lévő párnával telibe fejbe dobta.

- Hoppá - tettetett megbánással nevetett fel Bin, végignézve, hogy esik le a magas öléből a gyűjtemény, melyet oly' finom mozdulatokkal tisztogatott. - Nyugi, segítek - emelte fel kezeit, amikor látta, hogy Hyu szemei azonnal elkerekednek, s szinte be is kebelezik. - Velem nem működik ez a faszság - folytatta ugyanolyan vidáman, miközben visszagondolt arra, milyen volt, amikor Chan először belépett az osztályterembe, s a fenegyerekkel találta magát szemben; ám amilyen feldobott volt a hangulat, úgy vált fagyossá a diák ennek a névnek a puszta gondolatára is.

- Baj van? - vonta fel szemöldökeit az idősebb, elfeledve az előbb történteket. - Ha ennyire megijedtél, eskü nem akartam. Spongyát rá - legyintett elhúzva a száját, leküzdve a belső kényszert, hogy legjobb barátjára vesse magát, s halálosan megcsikizze büntetés gyanánt.

- Nincs - hazudott Binnie, ahogy visszakuckózta magát a párnák birodalmába. - Csak ez az egész iskolás dolog... - szontyolodott el. - Olyan, mintha nem is járnék be, pedig mindennap ott vagyok. Idegesítő és nem értem, mi van - össze-vissza pakolta maga után éppen amit érzett, melyet a vele szemben szöszmötölő nem értett, de inkább ráhagyta; hadd mondja el nyugodtan, hogy mi a baja. - Csak azt szeretném, hogy vége legyen - vallotta be, nem kikotyogva a tényt, hogy néhány nap múlva minden megváltozik.

- Azért remélem nem lesz olyan hamar vége ennek a dolognak - villantott édes görbületet Hyu. - A sulinak amúgy sok rossz része van, de az, hogy minden időmet együtt tölthetem veled, mindet kárpótol... Gondolj bele, mi lett volna nélkülem abban a tizedikes buliban, ahol lecsaptam az egész áramot - kacagott fel, ahogy visszaemlékezett arra a mesére, melyet barátja regélt el, hogy milyen atom részeg volt, s mennyi időbe telt, amíg prezentálható állapotba fejlődött.

- Azt tényleg imádtam... A sok hülyeség - a könnyei is kicsordultak Changbinnak, miközben megjelent fejében a kép, ahogy a srácot próbálja felrángatni a flaszterről, miközben még a saját nevét sem tudja megmondani.

- Gondolj bele, hova jutottunk volna egymás nélkül - váltott kicsit komolyabb stílusra a magas. - Ki lenne az, akit az éjnek-éjjelén lerángatok, hogy nézze, hogy töröm össze magam, segítsen a driftekkel és figyelje, merre jön rendőr, ha Pókembert játszok? - borzolta meg a kisebb tincseit, akinek azonnal melegség lepte el egész lényét. - Te vagy a legjobb barátom. Nem veszíthetlek el - ejtette ki kétségbeesetten, melytől szabályosan megszakadt a nyakába csimpaszkodó.

- Nem fogsz - motyogta meghatottan. - A szavamat adom, Hyunjin. Nem fogsz - zokogott fel keservesen, érezve, mekkorát hazudott, s milyen nagyot fog csalódni benne az az ember, aki egész életében annyira szerette.

———————————————————————

23. VÁLASZTÁS - mindenkihez szóló kérdés

határidő: 20200112

⇨ USZODA

⇨ ÖLTÖZŐ

———————————————————————

Hello, Guys.
Megjöttem ezzel a résszel is, hihi
Magam sem hiszem el, hogy végre időben lol
Remélem tetszett, és élvezetek az olvasást.
Véleményre kíváncsi vagyok, mint mindig.
Puszi, kitartást a sulihoz.