———————————————————————

19. kérdés eredménye: ELŐSZÖR

———————————————————————

Woojin idegesen, vérvörös fejjel caplatott végig a folyosó robusztus falai között, miközben zakatoló szívvel, össze-vissza kapkodó szemekkel, remegve kutatott Jeongin után, akit fogalma sem volt, merre kereshetne. Köd ereszkedett elméjére, ahogy belegondolt abba, mégis mekkora lavinát indíthat el az, ha kiderül, mégis mit rejt a gyűrű, milyen információk vannak rajta, így észre sem vette, hogy Chan mellette lohol, s sebesen, reszkető ujjakkal hívogatja a kisebbet; tudta, hogy elég hektikus órarendje van a fiatalnak, s amúgy is különböző helyeken járkál nap közben - lyukasóráinak köszönhetően -, ezért imádkozott azért, hogy keveset használt telefonja a keze ügyében legyen, s azonnal válaszolni tudjon neki. Még mindig nem tudta, mi a fene történhetett a medencénél, miért akadt ki szerelme ennyire az öltözőben, de minél előbb választ akart kapni kérdéseire; ehhez pedig másik kedvesének is jelen kellett lennie.

- Vedd már fel, kérlek - motyogta elhaló hangon, miközben próbálta tartani az idősebbel a vágtának is minősíthető tempót, rohanása közben neki is ment néhány társának; mely a legkevésbé sem érdekelte. - A kurva életbe - szitkozódott kicsit hangosabban, mint kellett volna, melyre az egyik mellette elhaladó tanár azonnal felkapta a fejét, de hideg pillantásának köszönhetően azonnal megszeppent, majd odébb is állt.

- Csak nem valami gond van? - lépett mellé Hyunjin ezer wattos mosollyal, úgy téve, mintha nem látná, mégis hogy fest a másik, miután az cifrán káromkodva rakta zsebre az eszközt. - Csak nem megzavartam valamit? - ugyanolyan arrogáns volt, mint máskor, most mégis sokkal kellemetlenebb volt szeme csillogása; úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban ki tudna robbantani egy verekedést.

- Éppen rohadtul zavarsz, szóval mehetnél is - morogta neki Chan, nem belegondolva az esetleges következményekbe; háta hirtelen csapódott neki a szürke szekrények egyikének, ahogy Hyu vicsorogva szorította nyakánál fogva a vasnak.

- Mit mondtál, kis köcsög? - vicsorgott rá, melyre még a levegő is megfagyott a diákokkal tömött helyiségben. Mindenki egyöntetűen kapta fel a fejét a hirtelen becsapódásra, mely Woojin figyelmét sem tudta elkerülni; kikerekedett szemekkel vizslatta a jelenetet, miután hátrafordult, s meglátta párját, aki ugyanolyan agresszív kifejezéssel figyelte az előtte ágaskodó szájhőst.

- Verekedni akarsz, Hyunjin? - köpte neki a szürke, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a másik van helyzeti előnyben. - Ha nem, vedd le a büdös mancsodat a nyakamról - lehelte magabiztosan, miközben egyre csak visszaszorult tüdejéből az oxigén osztálytársa marka végett. Miután felocsúdott a fiatalabb kedvese, nem foglalkozva tekintélyével és státuszával rohant oda, s saját bajait félre téve tépte le a nagyképű srácot párjáról.

- Na megjött a díszhuszár is - állapota ellenére hasonlóan szórakozott volt, mint pillanatokkal ezelőtt, de rögtön alábbhagyott jó kedve, amint Jinnie ökle roppanásra hasonlító hanggal találkozott orrával.

- Woojin! - hangzott fel Chan, majd a távolból Jisung kiáltása, s a végzős pillanatok alatt termett a tomboló tanuló mellette, rángatta fel a földről, mielőtt még nagyobb balhét rendezhetett volna.

- Mégis mi a fenét csinálsz? - szűrte ki a fogai közül Han, mihelyt sikerült két lábra szenvednie a felbőszült srácot.

- Nincs joga hozzányúlni - minden tagja rázkódott az elfojtott emóciók miatt. - Ha még egyszer hozzányúlsz, megöllek - üvöltötte Hyunjinnak, ki eszelős görbülettel ajkán figyelte a felbőszült diákot, s fejét rázva hagyta el a tett színhelyét.

- Hülye buzik - mutatta be középső ujját a kővé dermedt szürkének, majd az időközben odakerült Changbin aggódó pillantását figyelmen kívül hagyva sietett a kijárat felé.

.....

Felix mosolyogva figyelte háttérképét, mely Binnie-t ábrázolta, s arra gondolt, milyen kellemes lesz délutánja, ha végre megérkezik az idősebb. Régen nem töltötték kettesben szabadidejüket, így ez a szerencsétlen baleset pont kapóra jött, hogy be tudják pótolni az elvesztegetett perceket. Tudta, hogy testvéréhez rengeteget jár a fekete - amikor ő nincs otthon, s nem vele tölti idejét -, így nem is csodálkozott azon, amikor random időpontokban beállított, de az, hogy most megkérdezte, hogy eljöhet-e, rettenetesen meglepte; iszonyatosan édesnek találta, ahogy orgánumán is hallotta, mennyire zavarba jött saját kérdése hallatán.

Komótosan tápászkodott fel ágyáról, mikor érzékelte, hogy az ajtót valaki nagy hévvel akarja kinyitni, de nem aggódott, hisz álmából felkelve is tudta, kihez tartozik a nagy kilincsrángatás; Changbin tejüvegen átütő sziluettje és jellegzetes mozdulatai ismerős, kedves érzéseket csalogattak szívébe, melyek miatt már rég' nem kellett aggódnia. Most mégis szárnyra keltek gyomrában a kecses pillangók, s érezte, nem is fognak egy ideig eltűnni onnan.

- Szia - köszöntötte vigyorogva, ezer wattos görbülettel ajkán a fiatalt, majd besasszézott a nyílászárón, ledobta a kezében tartott zacskókat, s szorosan ölelte magához a kicsi testét. - Hiányoztál, törpe - ejtette ki a szavakat könnyedén, még erősebben karjai között tartva Felixet.

- Te is nekem - sutyorogta a fekete mellkasába, aki beszívva a fiatalabb illatát kapott újra életre; tudta, hogy a mellkasában szállingózó érzések teljesen mások, melyeket Minho iránt táplál, de tisztában volt vele, hogy a szeretett osztálytárs hogy, s mint viszonyul hozzá. - Ez kaja? - csillantak fel szemei, amint ráismert kedvenc étteremének szatyraira, majd elengedve Bint kapott a korai vacsora után, s biccentve hívta a fiút a konyhába, hogy ne csak ő élvezhesse az ételek okozta örömöt. - Milyen napod volt? - tudakolta udvariasan, miközben már csak a tésztás csodán járt az esze.

- Chan és Hyunjin összeverekedtek a hallban - mesélte vállat vonva, melyre azon nyomban kikerekedtek Felix szemei, s majdnem kiköpte a szájában lévő falatot. - Egyik pillanatban minden nyugodt volt, a másikban pedig már egymás torkának ugrottak. Én is meglepődtem, amikor elviharzott Hyu... Egyszerűen nem értem, mi van ma vele - akadt ki, majd levágva evőeszközét dőlt hátra székében. - Annyira furcsa mostanában mindenki... Mindenki - sóhajtott nagyot, melyre tenyerére helyezte ujjait a pici, s vigyorogva rajzolgatott mintákat bőrére.

- Tudod, furcsák mostanában a többiek... De mi legalább itt vagyunk egymásnak - halkult el a mondat végére, amint befejezte az étkezést. Changbin akaratlanul is a szőke ajkait figyelte, ahogy az hirtelen magyarázásba kezdett, hogy ne legyen olyan furcsa a hangulat, de tudta, nem fog sok jó kisülni ebből, ha ekképp viselkedik, ám nem tudott parancsolni ösztöneinek. Eszébe jutott az órás incidens, s az, hogy Minhóval hamarosan eltűnnek, így szívére hallgatva döntött; azonnal cselekednie kellett. Meggondolatlanul, terhes gondolatoktól mentesen hajolt Felixhez, kinek arcát tenyerébe fogta, majd mélyen szemeibe nézve suttogott párnácskáira.

- Szabad? - kérdezte hevesen dobogó, majd kiszakadó szívvel, ám elutasítás helyett meglepetésére a fiú még közelebb húzódott hozzá, s saját maga szüntette meg a távolságot; finoman, ismerkedően, szerelmesen tapadt a feketére, ki szabadjára engedve a lelkében örvénylő aggályokat vált eggyé a kisebbel. Ahogy összeforrtak, ketyegőjük ezer darabokra hullott, hisz mindketten tudták, ennek a kis interakciónak nincs jövője; meg sem szabadott volna történnie.

- Sajnálom - rázta platina tincseit a fiatal, amint duzzadt érzékszerve után kapott, s megsimítva azt nyelt egyet; túl kellemes volt a bizsergés, mely az akciót követte.

- Bolond voltam, ne haragudj - ejtette ki ezen szavakat szakadozva, majd ölébe vezette tekintetét; tönkretett mindent, amit életében oly' biztosnak remélt.

———————————————————————

20. VÁLASZTÁS - mindenkihez szóló kérdés

határidő: 20191223

⇨ TÓ
  
⇨ ISKOLA

———————————————————————

Hello, Guys
Megjöttem a kövi résszel, remélem tetszik.
Halad a dolog, csak jó lassan, de kérlek szeressétek lol
Véleményeknek nagyon örülnék, csókollak titeket.
Puszi, majd tala.
[indítok egy binsung ficit januárban, akinek van kedve nézzen be]