———————————————————————

15. kérdés eredménye: SEMLEGESSÉG

———————————————————————

- Mit kérsz reggelire? - hangzott fel Minho rekedtes, mély orgánuma, ahogy a mellette fekvőre gördült, s apró, nyálas puszikkal kezdte behinteni a puha, foltokkal tarkított bőrt. Nem akarta ilyen korán felkelteni a picit, de bátyja már annyiszor kereste, hogy nem tudta figyelmen kívül hagyni a hívásokat; nem akarta, hogy bajba kerüljön.

- Téged - motyogta Bin félálomban, miközben visszataszigálta maga mellé a magasat, majd mellkasához húzódva, kis kifliként vackolta be magát, hogy újabb álomra hajthassa fejét.

- Én is finom vagyok, de a seggbe rúgás, amit Jisungtól fogsz kapni, ezerszer finomabb, drága - tolta elé a telefont Min, s szinte szemét is kisütötte a készülék; nem akarta kivakítani a kisebb retináit, de lustasága nem hagyott neki más választást. Cselekednie kellett.

- Ezért még számolunk - fújtatott idegesen a fekete, s azzal a mozdulattal húzta el a zöld gombot. - Mizu? - szólt bele a kagylóba nem törődöm stílussal, de a várt jó reggelt helyett csak üvöltések tömkelegeit kapta; ez volt ám a családi idill netovábbja. - Felixnéknél aludtam - hazudta be testvérének, mely hallatára a mellette támaszkodó rögtön kuncogni kezdett, s a szóváltás végigkövetése helyett a konyhába sietett. Szívesen hallgatta volna a veszekedést máskor, más helyzetben, de semmi kedve nem volt elrontani egy ilyen kellemes reggelt apró-cseprő ügyekkel, így úgy döntött, keres valami ehetőt, hogy ne haljanak éhen. Kisegítőként szinte mindenből össze tudott dobni egy normális, viszonylag nem mérgező fogást, s amint talált egy csomag sonkát, majd előkerült valahonnan egy doboz tojást is, fel is adta a további kutatást; jobban jártak vele, ha nem bonyolítja túl a főzés tudományát; elvégre semelyikük sem akart meghalni a nap folyamán.

Hangosan lépdelve, haragosan fújtatva libbent mellé Minho egy idő után, ám rögtön jobb kedvre derült a szorgoskodó barna láttán, s puszit adva arcára köszönte meg neki, hogy ilyen csodálatos társaság.

- Ez a legjobb reggeli, amit valaha kaptam - nyújtotta a tányérját a másik felé, aki próbálta nem elcseszni a kiszedést; hihetetlennek tartotta, hogy egy idétlen vigyor így elcsavarta fejét.

A közös evészet rettenetesen jó hangulatban telt, rengeteg mindenről beszélgettek, a suliról, a családról, a barátokról elkezdve, ám a tegnap esti témáról még csak szó sem esett. Nem akart Min lenni az, aki előhozza a pénzes dolgokat, így türelmesen várt, s már majdnem el is felejtette, amikor az alacsony az étkezés befejeztével kezére fogott, majd maga után húzta, s a gardróbba sietett.

- Ezek itt apám órái - húzott ki egy robusztus, arany kilinccsel díszített fiókot Changbin, miközben Minho a szekrényekben lévő ruhadarabokat figyelte; sosem gondolta volna, hogy neten kívül is láthat ilyeneket.

- Azta - döbbent le gyermekien, fittyet hányva a kisebb szavaira; tudta, hogy nagyon fontos amit magyaráz, mégsem tudta elszakítani tekintetét az öltönyök s ingek kavalkádjáról.

- Esküszöm adok negyed egyet, csak figyelj már ide - csattant fel a fekete, melyre a barna csak mögé sietett, s átkarolva derekát, nyakhajlatába dőlve fejét hallgatta az igét.

- Figyelek - jelentette ki pimasz hangsúllyal, ahogy időközben lejjebb került ujjaival szégyentelenül szántotta fel Min alhasát; hiába az esti kaland, nem tudott betelni a fiatallal.

- Na... Ott tartottam, hogy ezek apám cuccai - remegett meg hangja, s próbálta figyelmen kívül hagyni a lágy cirógatásokat. - Mint tudod, rengeteg ilyen burzsuj szarja van. Befektető, építész, meg minden ilyen hülyeség a titulusa. Őszintén megmondva pont leszarom - vont vállat, ahogy kivált az izmos karok öleléséből s a pult másik oldalra sietett. - Ez egy nagyon drága cucc, melyet azt hiszem még a papámtól kapott - mutatott rá egy igen díszes, mégis ízléses órára. - Sosem hordja, mivel nincsenek jó kapcsolatban, így ezt könnyű lenne elszedni. Szerintem ez kell nekünk - magyarázta, s mondta volna tovább, de Min azonnal megakasztotta.

- És mégis mennyit ér? - kérdezte csillogó szemekkel, miközben már elkalandozott figyelme, s egy brillgyűrűre vetette pillantását; gyönyörű volt, ahogy az arany és a kő megcsillant a lámpafényben, nem vitás.

- Kétszázharmincmillió won, azt hiszem - forgatta meg ujjai között a ketyegőt a kisebb, s minden előjel nélkül dobta vissza a puha páránkkal tarkított, külön annak készített dobozba.

- Baszki - kiáltott fel idegesen a magas, majd amint elkapta a tárgyat, mintha ezer mázsa kő esett volna lesz szívéről. - Normális vagy, bébi? - akadt ki, ám Changbin egyáltalán nem érdekelte, mégis min; egyedül az utolsó szó kúszott bele hallójáratába, melyre rögtön elégedett görbület jelent meg ajkán.

- Bébi? - húzta fel szemöldökét, s csípőjét rázva sietett az idősebbhez. Megbabonázva figyelte a barna a másikat, ahogy az szikrákat szóró szemekkel közeledett felé, s valósággal megfagyott, amint egy aranygyűrűt húzott elő zsebéből, majd ujjaira húzta. - Szerintem sokkal jobban áll, mint apának, Jisungnak vagy nekem - válaszolt vigyorogva a fel nem tett kérdésre, melyre kikerekedtek Minho szemei; hirtelen azt sem tudta, hol van. Nem szokott hozzá, hogy így viselkedjenek vele; főleg nem egy átmulatott éjszaka után.

- Általában, ha valakivel lefekszek, ki szoktak baszni, nem megajándékozni, de egye fene - legyintett karjával, s rögtön magához húzta a fiatalt majd a mézédes, felpuffadt ajkakra tapadt.

......

- Mi a fene? - kapott fejéhez Felix, amint meghallotta ébresztőjének fülsüketítő, idegesítő és nem mellesleg feleslegesen szóló hangját, majd kótyagosan, szekrényében megtámaszkodva próbált észhez térni és megtalálni egyensúlyát újra.

Borzalmas volt közérzete, s úgy érezte, mindjárt meghal; ezen nem változtatott az se, amikor kiment a nappaliba és meglátta, mit hagyott maga után a sok fiatal. - Ezt nem hiszem el - motyogta kábán, miközben a TV távirányítót kereste, hogy kinézetének rendbe szedése mellett ne csak saját gondolatai öljék meg. Nindzsa mozdulatokkal, óvatosan próbálta nem fellökni a földön maradt poharakat, de tudta, előbb-utóbb úgyis minden tiszta kosz lesz, így az út felénél, fittyet hányva szabályaira rúgott bele az egyik műanyagba, mely nagy placcsanással terítette be ruháit, ő pedig káromkodva, teljesen felélénkülve kezdett óvodás toporzékolásba. Nem is foglalkozott a rendetlenséggel egy ideig, hisz fogmosását előrébb tartotta, de amint matatást és kulccsal való szórakozást érzékelt füle, ijedten, fülét-farkát behúzva várta anyja kiáltásait, majd utasításait, hogy szedjen azonnal szedjen fel mindent. Ám ezek helyett csak Chan másnapos formája jelent meg az ajtó mögött, s bágyadt mosollyal, béke jelet mutatva battyogott végig a lakáson.

- Azt a kurva élet, de szétcsesztük a kérót - nevetett fel, ahogy végighúzta ujjait a hajdanán tiszta, most már kajamaradékokkal beborított kredencen, s undorodva törölte le kezét az egyik kék, kicsit megégett törölközővel. - Amikor hazamentünk, azt hittem, jobb lesz az állapotod - nézett végig határozottan Lixen, ki nagy mosolyt öltve mutatta be középső ujját.

- Várj csak - akadt meg, s érdekesen hablatyolva folytatta. -  Azt mondtad, hazamentünk? - emelte ki a hazamentünk szócskát, melyre jeges pánik kúszott végig az idősebb gerincén; most mégis mi a fenét találjon ki?!

- Hát... - kezdett heves gondolkodásba, ám néhány másodperc után meg is jött a díjnyertes válasz. - Minho volt olyan kedves és felajánlotta, hogy hazafuvaroz és mivel fáradt volt, ezért nem engedtem, hogy visszajöjjön. Aztán nálam aludt - nagyot sóhajtva fújta ki a levegőt a bombabiztos alibi elmondása után, s legszívesebben vállon is veregette volna magát; nem szeretett legjobb haverjának hazudni, de sajnos szerelmi élete megkövetelte, hogy ezt tegye.

- De hát az a barom az egész estét végigitta! - csattant fel Lix, amint felkapta az egyik keze ügyébe akadt tálat, s nem olyan erővel, mégis idegesen a mosogatóba dobta.

- Tudod, hogy milyen, relax - nyugtatgatta a szürke, ám tudta, a kicsi kiakadása jogos. - Ha azt mondod neki, hogy ne csinálja, ő akkor is megteszi. Tudod, milyen idióta bátyád van - mosolygott rá a szőkére, aki kelletlenül ugyan, de elfogadta az időközben előkerült partfist, s csendben kezdett bele a végeláthatatlan söprögetésbe.

———————————————————————

16. VÁLASZTÁS - Laskagombához szóló kérdés

határidő: 20191121

⇨ CSESZEGETÉS

⇨ HALLGATÁS

———————————————————————

Hello, Guys
Megjöttem a kövi résszel, hihi
Remélem tetszik a dolog és még nem untátok meg, lol
Sajnálom a ritkás posztokat, de a suli nem a haverom.xd
Ha valakinek van amúgy ötlete, hogy ki lehet a gyilkos, tök szívesen elolvasnám, szóval hogyha valaki érez magában kraftot, leírhatná, haha
Véleményt szívesen fogadok, mint mindig.
Csókollak titeket, majd tala!