———————————————————————

12. kérdés eredménye: NEM

———————————————————————

Changbin úgy kapkodta s dobálta össze-vissza márkásabbnál-márkásabb ruháit gardróbjában, mintha nem lenne holnap, és most kellene felkészülnie egy esetleg zombi apokalipszisre, hogy aztán menekülhessen a világ végén levő nyaralójukba.

Hyunjinnal órák óta próbált szót érteni, s meggyőzni arról, hogy menjen el vele arra a híres-neves bulira, de a magast a csórókkal való szórakozás ötletétől is kirázta a hideg; plusz még az is hozzájárult a kellemetlen reakcióhoz, hogy hiába kapott személyes meghívást a szőkétől, nem tudta elképzelni, mi fog történni az éjszaka folyamán - hisz ha ott lesz a fiú bátyja is, abból verekedés lesz, az biztos. Hiába volt nagy party állat, s imádta az emberáradatot, nagyon nem fűlött a foga ehhez a cécóhoz - nem ilyen mentális állapotban.

- Még mindig nem. Megmondtam már az elején is, és most sem változott a véleményem semmit - ismételte magát már vagy ezredjére nem törődöm stílussal, morogva az idősebb, mire Binnie duzzogva vágta le magát a székre, s lekonyuló ajkakkal figyelte haverját; olyan volt, mint egy három éves. Tudta, hogyha valamit fejébe vesz legjobb haverja, nem tágít mellőle, így fújtatva trappolt át bátyjához, akihez kopogás nélkül nyitott be.

- Te se jössz? - bukott ki belőle már szinte sikítva, ahogy meglátta Jisung macis pizsamába bújtatott lábait, miközben a laptopja mellett ült s valamilyen vicces YouTube videót nézett.

- Dehogy megyek arra a lepratelepre. Az kéne még az életembe - horkantott fel, s nem törődve testvérével vissza is vezette tekintetét a képernyőre.

- Akkor ki a fenével menjek el? - toporzékolt Bin, s Han úgy érezte, itt az ideje, hogy bedobja a tegnapi bomba biztosnak tűnő ötletet.

- Menj Seungminnal - válaszolt vállat vonva, mire a pici szemöldöke homloka közepére szaladt, s tátott szájjal bámulta a barnát. - Mi van? Ő is egyedül menne. Van kocsija, elvisz és haza is hoz. Mi a baj vele?

- Seungmin el akar jönni a buliba - ismételte meg a fekete a kijelentést, s hitetlenkedve rázta meg tincseit. - Valami nem stimmel vele. Ez megőrült. Én be nem ülök mellé, ha ilyen hibbant a feje - jelentette ki, de Ji azonnal lepisszegte.

- Szóljak neki, hogy jöjjön el a seggedért vagy alone-ba nyomod és hatvan órát gyalogolsz, hogy aztán megfagyj? - tudakolta türelmetlenül, s ujjai már a képernyő gombjaival szemeztek; kelletlenül ugyan, de bólintott a kisebb, így minden lelkifurdalás nélkül emelte füléhez a kagylót az idős, s nagy mosollyal ajkán szólt bele. - Kezdődhet a menet, Seungmin!

......

Jeongin ujjait ropogtatva, lázasan igazgatva pulóverét libbent ide-oda a lakásban, miközben arra várt, hogy Woojin végre kijöjjön a fürdőből s Chan is befusson valamikor. Fogalma sem volt, mégis mi tart ilyen sokáig a srácoknak, de fejben már vagy ezerszer átrendezte a konyhában lévő kaktuszokat, s annyira unatkozott, hogy majdnem feltalálta a rák ellenszerét is.

Vagyis csak találta volna, hisz ahogy több tíz perc várakozás után végre megérzett két markos kezet derekára fonódni, majd szürke tincsek kerültek látómezejébe, úgy dőlt hátra, s lehunyt pillákkal hagyta, hogy Chris finom csókokat nyomjon nyakára.

- Még mindig nem végzett? - kérdezte egy-egy puszi között, a kicsi pedig csak hümmögve adott választ. Túlságosan kellemes volt a procedúra ahhoz, hogy egyetlen hanggal is elrontsa. - Most akkor jöttök ti is a buli, törpe?

- Megyünk - hangzott fel mögöttük egy ismerős hang, mire Chan rögtön elengedte Jeongint, majd a félig felöltözött, loboncát törlő fiú elé sietett.

- Szia - karolta át az idősebb nyakát, aki azon nyomban rátapadt a puha ajkakra, s percek múlva vált csak el tőle.

- Hiányoztál - vallotta be Woojin, ahogy párja mellé libbent, s nózijával haját kezdte birizgálni. - Felöltözök és megyünk manó, okés? - tudakolta gyengéden, s miután bólintott egyet a legkisebb, a háló felé sietett.

Azt hitte Innie, hogy egy kis időt egyedül tud tölteni Channal - hogy beszélgessenek végre -, de ahogy az telefonját el nem engedve járkált fel-alá a folyosón, karba tett kézzel dőlt a pultnak, s magában fortyogva unatkozott; megint.

- Mondtam már, hogy ők is jönnek. Nyugi, a jó szándék vezérli mindkettőt - mondta a szürke már vagy ezerszer a telefonba, s majdnem a falba verte fejét, hogy ilyen értetlen legjobb barátja. - Eskü nem lesz semmi baj! Ott leszünk, bulizunk, aztán ennyi. Aki hülye, azt meg kirakjuk a picsába. Így megfelel, uram? - tudakolta gúnnyal hangjában, de ahogy meglátta a már harci díszben ácsorgókat az ajtó előtt, rövidre is zárta a dolgot. - Majd találkozunk úgyis, most mennem kell... Én is csókollak, te gyökér - nevetve rakta el készülékét, s gyomorgörccsel hasában vágta zsebre kezét; kezdődhetett az éjszaka.

......

Felix belehalt abba, ahogy Minhóval összerendezték s rendbe szedték a házat. Hiába nem volt egy fáradékony gyerek, az idős annyira be volt zsongva a szórakozás lehetősége miatt, hogy reggeltől folyamatosan nyaggatta a kicsit, hogy ide meg oda menjenek piáért, ide meg oda menjenek kajáért, s úgy érezte a szőke, hogyha végre nem ülhet le, tényleg a flaszteren fog búcsút mondani az élettől.

- Kész vagyok. Teljesen - lehelte két korty víz ivása után, ahogy a pultnak támaszkodott, s a feldíszített lakáson járatta végig tekintetét. Kétségkívül bulisnak hatottak a LED-díszek, fényfüzérek, s mindenhová eldobált konfettik; ám a fiatal mégsem tudta magát teljesen elengedni - hiába volt ott testvére, így is izgult, hogy vajon minden rendben lesz-e.

- Mi van, törpe? - csapódott neki oldalról Min, aki már vagy harmadik sörét szorongatta; nem bízta a véletlenre a hangulatot, az biztos.

- Izgulok Changbin miatt - vallotta be a kisebb remegve, s az idős vállára hajtotta fejét. Hasonlóan dobogott Minho szíve is, ahogy az alacsony fekete járt eszében, de nem merte megemlíteni ezt a tényt; hisz ha végre boldog kisöccse, nem ő lesz az, aki boldogságuk közé fog állni. - Mi van, ha nem fog bírni? Tudod, hogy nem szoktam inni és félek, hogyha nem megyek bele hülye dolgokba, azt fogja hinni rólam, hogy valami nyápic balfék vagyok! - fakadt ki Lix, s gondterhelten sóhajtott egyet.

- Túlgondolod - vágta rá a barna, ahogy a mellette álló tincseit kezdte cirógatni. - Ha tetszel neki, azért tetszel, mert saját magadat adod, Felix. Nem azért, mert részegen más vagy, mint a való életben. Changbin nem egy felületes pöcs, szóval kár ezen aggódni... Minden rendben lesz majd, meglátod - próbálta nyugtatgatni a picit, akinek kezdett ketyegője visszafogottabb tempóban verni.

- Remélem neked lesz igazad, bátyó! - bontakozott ki az idős mellől megpaskolva vállát, s amint az órára pillantott, szobájába sietett, hogy átöltözhessen valami hétköznapibb, alkalomhoz illő gúnyába.

Eközben Minho csak nagy mosollyal ajkán nézett végig a nappalin, s izgatottan dobolt ujjaival a pulton. Fogalma sem volt róla, mégis miket tartogat számára az este, de egy dologban biztos volt; cselekedni fog - végre jól fogja magát érezni; bárkivel.

———————————————————————

13. VÁLASZTÁS - mindenkihez szóló kérdés

határidő: 20191023

⇨ VIDÉKI NYARALÓ

⇨ VILLA

———————————————————————

Hello, Guys
Sajnálom a lassú feltolteseket, de az iskola esku megöl lol
Próbálok sietni, de sajnos nem jön össze.xd
A bulis dolgot több részben fogom megírni, így köztük nem is lesznek kihallgatások, s amint megírtam az összeset kikerül az ? a címből s változtatva lesz.
Véleményt szívesen fogadok - mint mindig.
Csók mindenkinek, jók legyetek!