———————————————————————

10. kérdés eredménye: GYŰRŰ

———————————————————————

Changbin ágyában feküdve nézett valami unalmas, bugyuta műsort laptopján, mikor Jisung szinte füstölgő fejjel, hirtelen rontott be hozzá. Fogalma sem volt, testvére mégis mi miatt ilyen dühös, de hogy ne legyen még ennél is forróbb a hangulat, oldalra rakta az ölében nyugvó szerkezetet, s minden figyelmét az idősebbre szentelte.

- Mi ez? - kérdezte bátyja remegő ajkakkal, ahogy odadobta a díszpárnák közé telefonját, melyen a holnap esedékes, Felixék lakásán tartott buli Facebookon létrehozott eseménye állt. - Mondd azt, hogy csak rosszul látok és nem az igennél van a neved! - csattant fel, miközben a kisebb érdektelen, unott arckifejezését figyelte.

- Ne aggódj, még mindig nem kell szemészhez menned. Remek megfigyelő vagy - szúrta oda Bin egy nagy vigyorral ajkán, ahogy felfogva a helyzet komolytalanságát, ignorálva a felbőszült srácot újra kényelembe helyezte magát a paplanok sokaságában, majd elindította a félbe hagyott filmet. De Hant ez a gúnyos válasz egyáltalán nem nyugtatta meg - sőt, még zabosabbá is tette -, ezért még hangosabban és teátrálisabban kezdett bele a számonkérésbe.

- Még mindig nem fogtad fel, hogy csak neked akarok jót, te idióta? Az isten áldjon már meg! Mikor veszed észre, hogy csak segíteni akarok és nem én vagyok az ellenséged? - forrongott, ahogy közelebb lépve csapta le a gép tetejét; újra magára vonva a fiatal teljes figyelmét. - Ha nem tűnt volna fel, meg akarlak védeni mindentől, ami csak árthat neked!

- Ki kért meg rá? - vágott közbe Changbin higgadtan, de ahogy folytatta, egyre inkább belendült ő is. - Mindig azt hiszed, hogy apám helyett apámnak kell lenned! Pedig nincs erre az egész cirkuszra szükségem! Elég az, hogy anyuék nem hagynak élni; nem kellesz ide még te is! És örülnek neki, ha te meg ezt fognád fel: a bátyám vagy, nem kell folyamatosan itt hisztizni. Tudok magamra vigyázni, elhiheted - jelentette ki, ahogy idegességében felpattant és az asztalon levő papírokat kezdte rendezgetni; tudta, hogy súlyos dolgokat vágott a szeretett fiú fejéhez, de már elege volt belőle, hogy úgy viselkedik vele, mintha egy iskolába induló, öt éves lenne.

- Igen... Mert miután Yonghyun szakított veled, szerencse, hogy nem nekem kellett heteken keresztül pátyolgatni a depressziós, összetört seggedet - halkan, mégis erőteljesen beszélt Jisung, ahogy eszébe jutott a néhány héttel ezelőtt lefolytatott Seungminnal való beszélgetés. - Csak nehogy újra csalódj... Mert nem foglak megvigasztalni és támogatni, az biztos. Elegem van abból, hogy semmit nem tudsz komolyan venni. De egyszer még nagyon meg fogod ezt a mentalitást szívni, erre mérget vehetsz - a végszó után gyorsan viharzott ki, s amint saját szobájába ért, megállt a falon lévő tükör előtt, majd nagyokat sóhajtva kezdte sápadt arcát vizslatni. - Tényleg olyan rossz testvér lennék, mint amilyennek ábrázol? - gondolta magában, ahogy az előbb lejátszott jelenetet pörgette végig fejében.

......

Felix mosolyogva, bátyjával karöltve indult neki a délutánnak, miután megbeszélték, hogy benéznek néhány helyre, ahol még Minho börtönbe kerülése előtt, szinte évezredekkel ezelőtt jártak.

Imádott a szőke minden egyes szabad pillanatot a másikkal tölteni, így csak vigyorogva csatangoltak a városka poros utcáin, s egyre lehetetlenebb helyszíneket vettek célpontba. Minden gyermekkorukat idéző játszótérre és parkba elmentek, s ott beszélgetve töltötték idejüket.

Az idős úgy érezte, mintha szárnyra kapott volna lelke; ahogy hallgatta öccsét, amint az életről, kapcsolatokról, munkáról, az iskola nehézségeiről és megpróbáltatásairól szónokol, valami megmagyarázhatatlan járta át egész testet. Szinte szíveket szórtak szemei, ahogy a kisebb hintát hajtó lábait figyelte; jobban szerette őt bárminél.

Lix is észrevette ezt a furcsa lefagyást és hangosan adta tudtára, hogy tudni akar róla, mégis mi vonta el ennyire figyelmét.

- Büszke vagyok rád - bukott ki a barnából, ahogy védjegyévé vált cigarettáját vette elő, s egy édes görbülettel sétált odébb; olyan helyre, ahol a kicsit nem tudja megzavarni a fehér felhő. - Hiába vagyok én az idősebb, te már most előrébb jutottál, mint én akármikor fogok. Annyi mindent elértél, pedig olyan fiatal vagy! Hiszem, hogy te végre büszkévé fogod tenni anyát és nem kell miattad aggódnia. Te vagy a legjobb kölyök, akit valaha ismertem - ahogy ezeket kiejtette, a szőke szíve túlcsordult szeretettel és azonnal lepattant a játékról, majd szaladva, a káros füst illatát ignorálva húzta karjai közé az időst.

- Szeretlek, bátyó - motyogta mellkasába, ahogy meg közelebb férkőzött a fiúhoz. Néhány percen keresztül csak egymásba temetkezve álltak, de ahogy enyhült a szorítás, úgy jutott eszébe Minhónak egy tökéletes ötlet, mivel tölthetnék el megmaradt idejüket.

- Mit szólnál hozzá, ha bemennénk valami bevásárló központba és kiválasztanánk egymásnak különböző ruhákat? Mint amikor régen anyu agyára akartunk menni - dobta be Min kuncogva, s ahogy kivirult a másik, úgy ragadta karon, majd céltudatosan kezdte maga után húzni. Szinte azt sem tudták, merre mennek, csak ösztöneik alapján tájékozódtak; úgy ismerték a környéket minden zeg-zugát, mint saját tenyerüket.

Mikor végre felismerték az épületeket, és ismerős boltok között cikáztak, nagyot kordult Felix hasa; tudta, hogy az otthon sertepertélő idős asszony közös vacsorát tervez már napok óta, így az épület előtt hagyva bátyját futott be az egyik üzletbe kedvenc chipséért. Árgus szemekkel kereste a finomságot, de amint megállt az édességes polc előtt, lekonyuló ajkakkal realizálta, hogy egy zacskó sincs a helyén. Bánatosan járatta végig tekintetét a többi sós ropogtatnivalón, de amint az egyik után nyúlt volna, megállította benne egy ismerősen ismeretlen kéz. Ahogy felemelte fejét és találkozott tekintete a tulajdonossal, azonnal hátrébb hőkölt; imádkozott az égiekhez, hogy ez csak valami rossz vicc legyen és nem az áll előtte, aki. De ahogy Hyunjin piszkos, megszokott, lenéző mosolyával találta magát szemben, nem tudott mit tenni; csapdába esett.

- Szia, hyung - köszöntötte halkan, szinte remegve a karizmatikus feketét, aki csak kacagva tűrt el egy tincset a kicsi homlokából.

- Na mi történt? Eltévedtél? A csatorna a másik irányban van - mutatott ujjával jobb oldalra, s tetőtől-talpig végigmérte az előtte toporgót. - Még mindig nem értem, miért vannak érted oda ezek a gyökerek - gondolkodott hangosan, nevetve, ahogy szinte köpte a szavakat. - Olyan szánalmasan festesz, Jézusom - még folytatta volna, de ahogy egy hangos köhintést hallott meg maga mögül, azonnal hátra perdült. Fogalma sem volt, mégis ki lehet az előtte álló srác, de jeges arckifejezése láttán rögtön oldalra lépett kettőt.

- Valami baj van? - kérdezte Min Felixre pillantva, aki hevesen rázta meg fejét; még mindig reszketett, ahogy a magasra nézett. - Na mi történt? Csak nem SMS-t kaptál, hogy befagyasztották a számládat? Vagy esetleg más miatt némultál meg, te patkány? - lökte meg Hyut, aki felocsúdva a meglepettségből azonnal visszatámadt és viszonozta a "kellemes" gesztust.

- Szerintem házszámot tévesztettél, öcsi. Különben is, mit érdekel az, hogy mi van ezzel a csóróval? Nem olyannak tűnsz, akihez illene ez a kis gyökér - köpte oda, s Minhónak szinte meg kellett magát erőszakolni, hogy nehogy neki menjen a kisebbnek.

- Ez a gyökér az öcsém. Úgyhogy el a mancsokkal tőle, te kis elit köcsög. Mert ha bántani mered, megnézheted magad - fenyegette meg, ahogy testvére kezéből kikapta a görcsösen szorongatott zacskót, s visszadobva helyére húzta ki a kissé zsúfolt, árgus szempárokkal tarkított helyiségből.

Lix még mindig nem tudta elhinni, hogy mi történt vele, így csak reszelősen kifújva levegőjét pillantott az idős vérben forgó szemeire.

- Te vagy a legjobb, bátyó - motyogta elcsukló hangon, ahogy a másik megcirógatta hidrogén tincseit.

Hisz hiába volt Lixie jó tanuló és ember - a barna nélkül élete egy fabatkát sem ért.

———————————————————————

11. VÁLASZTÁS - Laskagombához szóló kérdés

határidő: 20191007

⇨ MINHO

⇨ FELIX

———————————————————————

Hello, Guys.
Megjöttem az új résszel, remélem tetszett és nem lett rossz, haha
Véleményeket szívesen fogadok, mint mindig - kíváncsi vagyok, mit gondoltok a sztoriról eddig.
Kellemes hétvégét, puszillak titeket!