———————————————————————

7. kérdés eredménye: SEUNGMIN

———————————————————————

Minho unottan, cigarettájának füstjét kifújva túrta fel szobáját valami unaloműző után kutatva, miközben próbált nem beleőrülni a folytonos semmittevésbe.

Aznap is állásinterjúk miatt járta be az egész várost - s szokás szerint sehol sem látták szívesen; ám szabadulása utáni tapasztalatai miatt nem is számított másra, így nem is vette magára annyira a dolgot; megszokta, hogy rendre csalódik az emberekben.

Éppen ezért döntött úgy, hogy nem fog belefulladni a nagy semmittevésbe és önsajnálatba; úgy döntött rendet rak a katasztrofálisan kinéző lakásban, mielőtt
még hazajönne édesanyja a munkából; meg akarta lépni az asszonyt, ha már éjt-nappallá téve dolgozott miatta - és tartozásaik miatt.

Szegényes takarítószereit elővéve, jó hangulatban kezdte puccba vágni a helyet és zenét hallgatva, táncolva, énekelve töltötte idejét.

Órákon keresztül tisztogatott, s már az utolsó simításokat végezte öccse szobájában, mikor Lix asztali gépének takarításánál kezébe kerültek a kukából kikukucskáló vázlatok, melyeken Minho adatai álltak nagy kesze-kuszaságban.

Mosolyogva, gyermeki boldogsággal olvasta a fiúról szóló sorokat, s szinte elolvadt a testvére által alkotott mondatok kavalkádjától. De ahogy egyre mélyebbre ásta magát - amikor az édesapjának piszkos, erősen áthúzott ügyeihez jutott -, kikerekedett szemekkel fogta fel a mondatok jelentőségét, majd zsebére rakva a szöveget libbent be saját kuckójába, s rendre kezdtek kattogni fogaskerekei.

Fogalma sem volt, hogy lehet ilyen rossz és furcsa kapcsolata a barnának a családjával, de még így - látatlanban - is az ő pártján állt, s ahogy nem éppen rózsásan jellemzett testvérére, szüleire gondolt, mérhetetlen düh járta át minden porcikáját.

Ám nem volt ideje sokáig lubickolni elméjének tengerében, mivel édesanyja abban a pillanatban toppant be a küszöbön.

Szeretetteljes csókot adott az asszony arcára, aki mosolyogva és fáradtan csillogó szemekkel figyelte a fiatalt, aki aranyosan vigyorogva érdeklődött napjáról, s szinte szíveket küldtek szemei, ahogy a nő csak mondta és mondta.

- Nem is említette Felix, hogy ilyen gazdag kis haverjai lettek ezalatt a néhány hét alatt.Te is láttad azt a kis barnát a képeken? Meg azt a cuki párost Channal? Imádnivalóak - jelentette ki a hölgy, miközben bepakokta a munkából hozott ételeket a hűtőbe.

- Képeken? - húzta feljebb szemöldökét Minho - Milyen képeken?

- Amit a parti eseményéhez raktak fel. Tudod, én is haladok ám a korral. Nézd meg Lixie Facebookját, de tüstént! - szólította fel, majd ott is hagyta, ahogy betért a fürdőbe.

Min azonnal meg is fogadta a tanácsot, s rögtön a kisebb fiú oldalát nyitotta meg telefonján.

Szinte lehűlt, ahogy meglátta testvérét és Chant az oly' ismerős úr mellett; az úr mellett, akinek nevét annyiszor hallotta cellatársai ajkain kicsúszni.

Az úr mellett, akinek a fia teljesen elvarázsolta szívét.

......

Changbin fáradtan, rendre lecsukódó pillákkal ült lyukasórájában a medencékhez közeli padok egyikén, amikor egy nagy csattanást hallott a kintebb elhelyezkedő öltözőkből kiszűrődni.

Fogalma sem volt, mégis ki állhatott a zajok mögött, így győzött rajta kíváncsisága, és azonnal felkapva cuccait pattant fel, majd a kicsiny helyiségek felé sietett; amint benyitott a leghangosabba, csak tátott szájjal nézte Chant, aki a földön ülve püfölte az egyik szekrény oldalát, s szinte vicsorogva szórta saját magának címezve a szitokszavakat.

A fekete rögtön mellé ülve kezdte nyugtatgatni, és nem foglalkozva a fiú vérző ujjaival húzta magához, hogy csillapítsa remegését.

Az ezüst könnyes szemekkel figyelte a fiatalt, s a kezében fogott piciny zacskót felemelve kezdte lóbálta azt, majd keserűen nevetve akart ráütni az egyik padra.

- Elfogyott - kuncogta, ahogy Bin kétségbeesett arckifejezését látta meg maga előtt.

- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj. Próbálj meg nem tombolni - még jobban megszorította a srácot, aki fakó mosollyal röhögte ki.

- Lehet neked könnyen mennek az ilyenek, de nálunk nem így működnek a dolgok, ficsúruraság - jelentette ki, ahogy kiterülve kezdett fetrengeni a földön; nem zavartatva magát a ténnyel, hogy az uszodában lévő emberek bámikor megjöhetnek.

Changbinnak fogalma sem volt, mégis mit kezdhetne a szürreális helyzetben; így Minhót tárcsázta utolsó előtti lehetőségként, s szinte mázsás súly esett le vállairól, amikor meghallotta a barna lágy hangját.

- Szia, Binnie. Miért hívsz ilyenkor? - kérdezte túlüvöltve a hangos, környezetében szóló zenét.

- Segítened kéne. De nagyon gyorsan - nyögte a telefonba, ahogy a járólapon hempergőt próbálta két lábra kényszeríteni. - Chan kiütötte magát, nekem pedig tíz perc és órám van. El tudsz érte jönni? Esküszöm bármit megteszek, csak ne maradjon itt ez a szerencsétlen - könyörögte a kicsi, mire az idősebb egy beleegyező sóhajt hallatott, s köszönés nélkül csapta le a telefont.

A fiú kicsit megpróbálta rendbe szedni a szétesettet, aki öntudatlan állapotban hagyta a segítséget. Lemosta sebes bütykeit, megmosta arcát, s halkan kérlelve próbálta csöndre bírni a szürkét; aki a percekben belül kialakult bűntudat miatt meglepően egyszerűen teljesítette a kérést.

Mikor kiértek az udvarra, Min már ott várt rájuk, s azonnal átvette Christ, aki lekonyuló ajkakkal, hangosakat szipogva fonta karjait a srác köre. A barna néhány szót váltott csak az idősebbel; mégis feldobta hátralévő idejét, így piros arccal, ajkait beharapva sietett be a hamarosan kezdődő tanórára.

Mikor összetalálkozott Seungminnal a folyosón, a másik csak ravasz mosolyra húzta ajkait, s szinte sóvárgott azért, hogy feltegye a fekete szokásos kérdését.

- Már megint mit nézel? - fújtatott, ahogy megállt a fiú előtt, s csípőre vágta kezeit.

- Nagyon jóban lettél az új gyerekekkel az utóbbi időben - szólalt meg Minnie, s negédesen folytatta. - Sok mindenbe bele fogod magad keverni, ha továbbra is velük barátkozol. Te is tudod, mit mondanak... A titkok felemésztik az embert - jelentette ki mosolyogva, mire a kisebb hátán végigfutott a hideg, és leplezve idegességét kontrázott az előző mondatokra.

- Nem tudom miről beszélsz. De neked sem ártana megfogadni a magasztos tanácsokat - szúrta oda, ahogy diadalittas görbülettel hagyta ott az időst, aki belül felrobbanva hallgatta az egyre halványuló lépteket.

Gondterhelt sóhajt hallatott, s ahogy végiggondolta a mindennapos történéseket, ötlete sem volt, mégis mire gondolhatott a barna.

De Seungmin nem tudta, hogy alaptalan volt a kijelentés Minho részéről; csak fel akarta használni saját fegyverét ellene - ami nem éppen a megfelelő irányba sült el.

———————————————————————

8. VÁLASZTÁS - mindenkihez szóló kérdés

határidő: 20190918

⇨ VÉLETLEN ÖSSZEFUTÁS
  
⇨ MEGBESZÉLT TALÁLKOZÓ

———————————————————————

Hello, Guys.
Megjöttem a kirándulásból és itt is vagyok a résszel, hihi.
Voteokat és a szavazásokat ugyanúgy várom, hihi
Véleményt szívesen fogadok, mint mindig.
Kitartást a hétre, puszilok mindenkit!
[ indítottam egy changlix ficit, akinek van kedve lesse meg ]