———————————————————————

5. kérdés eredménye: PREZENTÁCIÓS BEMUTATÓ

———————————————————————

Felix izgatottan, s kipurcanva sétált oda Changbinhoz, aki az iskola előtt állt már hosszas percek óta; folyamatosan telefonját figyelte, várva az idősebb érkezésére.

Rettenetesen őrült a találkozónak, s emiatt még a Channal való csatangolást is lemondta; tudta, hogy a fiú nem szereti nagyon ha gyorsan változnak a tervek, de mivel örült haverja boldogságának, nem szólt semmi rosszat.

A néhány napja adott angol házi feladat pont kapóra jött Lixnek, hisz a bemutatás elkészítése sokkal több lehetőséget adott arra, hogy rendesen megismerjék egymást - s ne csak a korrepetálás, illetve órák alatt legyenek együtt és beszélgessenek.

Így boldogan libbent ki az ajtók elé; szinte kibújt bőréből ahogy belegondolt, milyen gyorsan barátra lelt az iskola ódon falai között.

Ám az édes fiú mellett álló két végzős - Jisung és Seungmin - rögtön kedvét szegték, így összehúzva magát, félve ment oda.

Tudta, hogy a két srác nem nagyon szimpatizál vele; a felszolgálásos incidens miatt pedig nem is akart a közelükbe kerülni.

- Nézzenek oda! Az éttermen kívül is szállítasz kaját, pincér? - kérdezte Seungmin gúnyosan, ahogy tetőtől-talpig végigmérte a szőkét. Rögtön elszállt az életkedve is a sétálónak, s gondterhelt sóhajt hallatott; próbálta figyelmen kívül hagyni a sértő megszólalást.

- Csak hogy tudd, Felix a barátom. Szóval ha vele seggfejkedsz, velem seggfejkedsz - kiáltott fel Bin, ahogy magához húzta Felixet, s középső ujját felemelve adta Minie tudomására, mennyire nem kér idegesítő beszólásaiból.

- Este nyolcra legyél otthon! - hallatta hangját Jisung parancsolóan, de a fekete nem figyelve rá, belekarolva társába indult el az ellenkező irányba, s rögtön beszélni kezdett; elmesélte napját, mik történnek a családjában, miért ilyen fáradt és hogy milyen bajai vannak az iskolában.

Úgy beszélt a szöszinek ezekről a témákról, mintha ezer éve ismernék egymást; s ez a tény megmelengette szívét az idősnek.

Az iskola melletti tóhoz mentek először, majd ott leülve kezdtek bele a projekt elkészítésébe. Kérdéseket tettek fel egymásnak; s azokat le is írták egy papírra, hogy később össze tudják állítani a prezentációs bemutatót. Képeket csináltak, zenét hallgattak; rettenetesen jó hangulatot teremtettek. Rengeteget hülyéskedtek, viccelődtek, ami mindkettejük délutánját beragyogta.

Szinte el is feledték a társadalmi rangokat, s Felix is úgy érezte magát, mintha nem lenne végre kívülálló; ez a boldogság pedig majd kicsattant rajta.

Ám ahogy egyre inkább elmélyültek az egymásról szerzett információk áradatában, egyre bizalmasabb dolgok kerültek felszínre; olyan dolgok, melyek meglepetésként érték mindkettejüket.

- Apa cége miatt ment tönkre az iskolád - szólalt meg Changbin hirtelen, mire Lix tolla szinte kihullott kezéből; kikerekedett szemekkel nézett az kisebbre.

- Micsoda? - kérdezte hitetlenkedve és aggódva. Eszébe jutott, mégis mit művelt le este bátyjával és legjobb barátjával; ám félelmét leplezve próbált a helyzethez képest nyugodt maradni, s nem kiakadni.

- Jól hallottad. Apáék cége elsikkasztotta a beruházás összegének egy részét, ezért omlott össze a ebédlőnek a teteje. Ezért tört be Chan feje is - magyarázta Bin, s az idős egyre inkább kezdte elveszteni a fonalat.

- És ezt miért mondod el nekem? - harapta be ajkát, ahogy a balesetre gondolt.

- Mert azt szeretné apa, hogy eljöjj a születésnapi partimra. Channal együtt - jelentette ki, majd folytatta. - És én is akarom, hogy eljöjjetek - egészítette ki magát Changbin, mire szinte a szőke el is felejtette a korábbi incidenst, s azonnal igennel válaszolt.

Úgy érezte, neki is kell mondania valamit, ha már az alacsony így megnyílt előtte; így észrevétlenül bukott ki belőle egyik legnagyobb titka.

- A bátyám most szabadult ki - mondta görbülettel ajkán, s a kicsi is ugyanolyan reakciót vágott, mint ő az előbb; de próbálta oldani a kialakult feszültséget, és csak mosolyogva érdeklődött.

- Ezt ne írjam bele, ugye? - tudakolta kuncogva, mire Felix azonnali nevetésbe kezdett, s hálásan nézet a mogyoró szemekbe; tudta, nem sok ember reagálna erre így. - Eddig azt sem tudtam, hogy van tesód. Nincs kedved mesélni róla?

- Mi lenne, ha átjönnél hozzánk? Szerintem otthon is van, és be tudom mutatni. Aztán ott folytatjuk a tanulást - dobta be az ötletet Lix, s végiggondolva az ajánlatot heves bólogatásba kezdett a másik.

Meg akarta ismerni a fiút.

......

Minho unottan, elengedhetetlen cigarettájával és sörével karöltve ült a kanapéra, s rendre váltogatta a csatornákat - ám a televízió csak alapzajt adott neki, hisz folyamatosan járt az agya.

Ahogy eszébe jutott, hogy tegnap Channal és öccsével hogy graffitizték össze a gazdag vállakozó házát, s hogy járták be az egész várost, azonnal jobb lett kedve - lusta mosolyra húzta ajkát, ahogy arra gondolt, milyen felszabadult és boldog volt azokban a pillanatokban, majd kifújta a füstöt.

Borzalmasan szabadnak érezte magát a láncok levetése után, ám nem tudott elvonatkoztatni a ténytől, hogy mennyi adósságot halmozott fel a hónapok során; hisz a börtönben nem volt lehetősége másra, minthogy hazudjon és kitálaljon meséket, hogy megvédjék őt, s ne essen áldozatul a hierarchiának. De ezek a kitalált történetek lassan kezdték utolérni; tudta, hogy ezeknek a mendemondák ára van - és már keresték is az illetékesek, hogy behajtsák az ígérgetett összegeket.

Ezért járta mindennap a várost munkalehetőségek után kutatva, ezért nem tudott rendesen aludni - hisz senki nem vette fel végzettség hiányában; senki nem foglalkozott vele.

Tudta, hogy hamarosan meg kell kérdeznie Felixet, hogy el tudja-e rendezni a régen felajánlott helyet a pizzeriában; ám nem akarta ezzel terhelni őt, hisz olyan boldog volt, amikor meglátta - és végképp nem akarta azt, hogy bántsák, esetleg miatta történjen vele valami.

Ezért csak oldalra fordulva kezdett újra gondolkodásba, ám agytekervényei nem működtek megfelelően a fáradtságtól örökkévalóságnak tűnő órákban - ezért nem vette észre, hogy Felix percek óta ott toporgott a szobában; másodmagával.

- Minho! - csettintett öccse előtte, mire a fiúnak majd kiesett a cigaretta ajkai közül, s ki is löttyintette az üvegből a habos italt. De nem foglalkozva ezzel húzta szoros ölelésre a kisebbet, aki szinte megfulladva simult bele a karokba.

Changbin mosolyogva nézte a jelentet, s ahogy végigmérte az idősebbet hátulról, már akkor megállapította milyen jól néz ki. Ám ahogy felé fordult, szinte nyálát is félrenyelte, és hebegve-habogva fogadta a felé nyújtott kezet.

- Lee Minho - mutatkozott be csábosan, mire Binnek szinte tartania kellett magát, nehogy megrebbenjen a mély orgánum hallatán.

- Seo Changbin - szedte össze magát, s nagy mosollyal engedte el a fiú végtagját.

Felix rögtön sürgetve, bátyjától bocsánatot kérve kezdte húzni a kicsiny szoba felé, ahol ő lakott; hisz végre be akarta fejezni a munkát, s csak kettejükre - és a kérdésekre - akart koncentrálni.

- Ha kellek valamilyen cucchoz, csak szóljatok - ajánlotta fel a barna, mire mindketten bólintottak és úgy tűntek el az ajtó mögött.

De Changbin még egy utolsó, kíváncsi pillantást vetett a vonzó fiú felé - aki beharapott ajkakkal járatta végig tekintetét rajta -, s pirulva tért be a kicsiny helyiségbe.

Minho csak görbülettel ajkán rázta meg fejét, s visszaült a televízió elé; ám most sem járt sok sikerrel. A kisebb fiú töltötte be minden gondolatát, s szinte megrészegítette belsőjét; érezte, hogy meg kell magának szereznie.

Ám fogalma sem volt, mégis hogy kezdhetene ebbe bele.

———————————————————————

6. VÁLASZTÁS - alomtolvajhoz szóló kérdés

határidő: 20190909

⇨ BULI
  
⇨ SULI

———————————————————————

Hello, Guys.
Megjöttem az újabb résszel, yey
Remélem tetszett és sikerül továbbra is tartanom a kíváncsiságot bennetek.
Nem tudom jövőhéten hogy jön majd rész, mivel osztálykiránduláson vagyok szerdától vasárnapig; de próbálok keddre összehozni valamit.
Véleményre kíváncsi vagyok, mint mindig.
Kellemes hétvégét, puszillak titeket!