Xia Jiu sokkolva meredt az urára. Még mindig próbálta feldolgozni a hallottakat. Eddig is tudta, hogy egyszerre több felesége is lehet valakinek, de azt nem, hogy ennyi... 

-Minek hatszáz feleség?!-bukott ki belőle a kérdés fennhangon. Luo Binghe elnevette magát a másik arckifejezésén. Xiao Jiu immár meg volt róla győződve, hogy ura egy igazi szoknyapecér, de inkább nem teszi szóvá. Most már érti miért olyan furcsa néha... 

-Szórakozás.-felelt végül Binghe vigyorogva, szemfogát megvillantva. Xiao Jiu sóhajtott egyet és reménytelenül ingatta a fejét. 

-Uram... Tényleg egy igazi szoknyapecér...-végül nem tudta visszatartani véleményét de nem is történt semmi különösebb, Binghe jót szórakozott reakcióján.

-Xiao Jiu ne legyen féltékeny~

-Ki itt a féltékeny?!-nézett szemébe felháborodottan, kezével az asztalra csapva. Észre véve viselkedését, zavartan köhögött párat mielőtt rendezte arcvonásait és vissza ült eddigi helyére és szégyenlősen lehajtotta a fejét.-Elnézést.

-Csak vicceltem, Xiao Jiu.-mosolygott rá.

Jelenleg tényleg olyan, mint egy tizenéves gyereké, ne szórakozz vele.

Szidta le fejében Luo Binghét az álom démon mester. Luo Binghe fáradtan hunyta le szemeit, szemöldökét enyhén összehúzta. Xiao Jiu értetlenül pislogott, ez a váltás túl hirtelen volt, nem értette mi a gond. 

Ne szólj bele!

Szólt vissza, s rendezve arckifejezését egy ragyogó mosolyt vett fel magára. Jiu továbbra is meredten bámulta a másikat. Ezek a hirtelen történő hangulatingadozások a sírba fogják vinni.

-Jut eszembe, holnap hozni fogok egy vendéget.

-Vendéget?-kérdezte elgondolkodva. Egy újabb értetlenkedés, amire valószínűleg nem kap választ. Hogy hogy hoz hozzá valakit? Látva a múltkori esetet Haitang kisasszonnyal azt mondta nem enged senkit a közelébe. Annak ellenére, hogy nem tett semmit... Vagy legalábbis nem emlékszik, hogy tett volna valamit...

-Igen. Bemutatok valakit, szóval ma korán fekszünk. Addig is, reggeli után elmegyünk valahova.-Binghe szemei szokatlanul csillantak fel, így Jiu is sokkal izgatottabb volt. Ahogy mondta, reggeli után -és miután elvitte a tányérokat- együtt indultak meg lefelé a lépcsőkön. Luo Binghe a kezét fogva vezette, s mindeközben szorgalmasan figyelte a palota minden részét, hogy később feljegyezze majd lerajzolja. Szerencséjére mindig is jó volt a megfigyelő képessége. 

Luo Binghe ismét a kertbe vezette, csakhogy ezúttal tovább mentek kifelé az erdőbe. Annak ellenére, hogy világos volt, mégis sötét és félelmetes egy erdő. Xiao Jiu megtorpant. Emlékszik, hogy egyszer Qiu úrfi kivitte az erdőbe ahol tovább folytatta szenvedtetését. 

-Mi a baj?-pillantott hátra Binghe hozzá. Miért torpant meg hirtelen?

-É-én csak... Muszáj az erdőbe mennünk?-kérdezte félénken, miközben ujjaival szorosabbra fogta ura kezét. Binghe megérezte a félelmét. Bizonyára valami rossz dolog történt vele ami erdőhöz köthető.

-Megvédelek.-mosolygott rá, magához húzva.-Szóval gyere szorosan mellettem, jó?-mondta biztatóan. Jiu kicsit megnyugodott, de azért továbbra is félénken haladt az oldalán. Luo Binghe kuncogott, de egy pillanatra sem engedte el. 

Végül egy tisztáshoz értek. Nem messze tőlük egy patak csordogált, madarak csiripeltek és enyhén fújt a szél. Xiao Jiu elmerengve meredt a tisztásra, egy kicsit el is mosolyodott. Szép hely. 

-Tetszik?

-Miért hozott ide az uram?-Binghe elgondolkodva nézte a patakot. Maga sem tudja miért hozta ide, talán csak észre vette kifelé vágyakozó tekintetét...

-Azt hiszem Xiao Jiu nem érezte jól magát. Gondoltam egy kicsit elviszem, hogy kettesben legyek vele.-mondta a végét elnevetve, egy kis kacérkodó hangsúllyal egyben. Xiao Jiu arca elpirosodott, rögtön másfele nézett. 

-Az uram szeret flörtölni amit inkább hárem hölgyein kéne alkalmaznia.-morogta elégedetlenül, két karját összefonva mellkasa előtt. Binghe eközben alig bírta abba hagyni a nevetést. 

-Aah már megint velük jössz? Komolyan hinni fogom, hogy az édes Xiao Jium féltékeny~ -a fiú arca egyre vörösebb árnyalatot vett fel.

-Ki itt a féltékeny?-kérdezte morogva, miközben próbált felvenni valami normális arckifejezést. -Az uram nagyon gyerekes.

-Nálad nem jobban.-vágott vissza vigyorogva.-Na gyere, élvezzük ki, hogy itt lehetünk.-Binghe és Jiu végül az egész napot ott töltötték nem törődve éhségükkel. Élvezték a meleg napot, és kicsit meg is mártóztak a patakban. Bele lógatták a lábukat. Luo Binghe pedig szokatlanul boldog volt. Még ha shizunja nem is emlékszik rá, talán így jobb is. Ki alakít vele így egy új kapcsolatot és akkor az övé lesz. Mindent meg kell tennie, hogy megtartsa. Az a Shen Qingqiu akivé vált a későbbiekben nem kell, ő így pont jó. Innentől kezdve Shen Qingqiu nincs, csak Xiao Jiu.

De Luo Binghe nem tudta, hogy tiszta lappal indítani nem olyan könnyű. A múltat nem lehet eltörölni, hiába próbálod. Valaki mindig lesz aki emlékszik amire te nem akarsz és eszedbe fogja juttatni amit nem akarsz. 

Este lefekvéshez készülődtek. Binghének bár volt egy kis munkája de mivel hamarosan dolga lesz, így akkor majd foglalkozik azzal. Most Xiao Jiuval foglalkozik. Ezzel be is szállt mellé az ágyba.

-Miért akarsz velem aludni?-kérdezte motyogva Xiao Jiu miközben a falhoz húzódott.

-Xiao Jiu mindig olyan édesen aludt. Gondoltam jó lenne mellette aludni~ -a fiú nem mert nemet mondani neki, így csak hagyta, hogy kényelmesen elfeküdjön mellette.-Fogadni mernék Xiao Jiunak tetszik is~

-Csendet...-morogva fordított neki hátat majd lehunyta szemeit. Aznap éjjel egy szokatlanul hosszú és rossz álomban volt része.

 Luo Binghe kopogtatott az ajtón. Xiao Jiu felsóhajtott, magára húzta ruháját és ajtót nyitott. Nem különösebben értette, hogy ezúttal miért nem jött be az ajtón, mint szokott. A nyitást követően hamar meg is értette. Egy nő állt az oldalán. Vékony, kihúzott ajkai lágy mosolyra húzta mikor meglátta, frufruja enyhén bele lógott barna szemeibe. Díszes ruhákba volt öltöztetve, karjával pedig Binghe karjában karolt amit el is engedett, hogy rendesen köszöntse őt.

-Szia, a nevem Ning Yingying, igazán örülök, A-Jiu.-a fiú szemei tányérméretűre kerekedtek, arcán pedig rögtön halvány pír jelent meg.-Oh, talán gyors lenne, igaz?-kuncogta kínosan.-Remélem nem gond, hogy ha A-Jiunak hívlak.-valószínűleg ő lenne az a vendég akiről Luo Binghe beszélt...

-N-nem gond, asszonyom..-felelte csendesen, lehajtott fejjel. Szavait hallva a lány hirtelen felkapta kezeit amikkel ide-oda hadonászott, s az ő arca sem úszta meg, azonnal vörösre váltott néhány pillanat erejéig. 

-Aaa! Ne légy ilyen hivatalos, nyugodtan hívj a nevemen.-kínosan tűrte füle mögé előrehullott haját, majd mosolyogva közelebb lépett hozzá. Xiao Jiu aranyosnak találta a lány viselkedését. Luo Binghére pillantott választ keresve, hogy hirtelen miért mutat be valakit neki. 

-Ő itt az első feleségem. Pár napra el kell utazzak addig ő fog veled lenni.-Xiao Jiu nem tette szóvá, nem is hagyta, hogy lássák rajta de elszomorodott. Egy kicsit félt, tartott attól, hogy többet nem fogja meglátogatni őt.-Biztos vagyok benne, hogy jól ki jöttök majd egymással.-mosolygott le rá majd oda lépett hozzá, kezét a fejére tette és meg simogatta. Egy kicsit összeborzolta haját.-Elmentem.-mondta búcsúzóul mielőtt el nem tűnt volna. Jiu csak nézett utána de ura olyan hamar eltűnt, hogy még csak reagálni sem volt ideje. Kettesben maradt a lánnyal, aki -ahogy ura mondta- első felesége. Kínosan csend állt be közéjük amit a lány tört meg mézédes hangjával. 

-Nos, mihez lenne kedved A-Jiu?-kérdezte, beljebb lépve szobájába amiben most az egyszer uralkodott a rendetlenség. Xiao Jiu csak urára számított és tudta, hogy amíg ő dolgozik addig lesz ideje kitakarítania, így most szégyenlősen lehajtotta fejét mikor a feleség körbe tekintett a káoszon. -Mi lenne ha előbb takarítanánk egyet?-ajánlotta fel.

- Kisasszony erre semmi szükség, ez a szolga megteszi maga.-motyogta, de Ning Yingying nem hagyta. Biztatóan tette kezét a vállára. 

-Ha ketten csináljuk gyorsabban végzünk. És különben is, megmondtam, hogy hívj a nevemen, nem?-fújta fel arcát kislányosan ami egy kuncogást hívott elő belőle. Most először nevetett, s még csak észre sem vette. Yingying igazán örült ennek a hangnak. Talán egy kicsit megtudja puhítani shizunja szívét, hogy mire vissza kapja emlékeit egy jobb irányban haladjon tovább. 

A takarítás ezúttal nem csendesen telt el. Kiderült, hogy az úr első felesége sokkal beszédesebb, mint azt bárki gondolná. A legapróbb és legkülönbözőbb dolgokról is annyit tud beszélni, mint a vízfolyás. Emellett nagyon kedves, és egy aranyos bájba van öltöztetve személyisége. A hangja kellemes ami pedig vigasztalja fülét a sok beszéd ellenére. 

-Ha megkérdezhetem... Mióta van itt a palotában Yingying jiejie?-Xiao Jiu természetesen nem hagyhatott ki egy ilyen lehetőséget. Most, hogy Binghe nincs itt akkor itt az idő másoktól kérdezősködni, többet megtudni.

-Hm... Amióta ezt a helyet megépítették.-Jiu felsóhajtott magában. Ez a mondat nem sokat ért, így nem hagyta veszni a témát. 

-Mióta ismered az urat?

-Gyerekkorunk óta.-válaszolt készségesen. A takarítás is befejeződött, így fáradtan az egyik székre vetette magát. Xiao Jiu érzi, hogy a lány zavarban, kínosan érzi magát a kérdésektől. Ennek ellenére úgy látszik tud dolgokat, ráadásul elég őszintének tűnik a válaszai. Ha már ilyen készséges, ki akarta használni, amit csak tudott, de előtte nem ártott ellenőrizni.

-Hány felesége van?

-Ha-hatszáz...-nem s volt kérdéses, Xiao Jiu innen már jobban hitt szavainak. Nem nagyon lenne értelme ha pont erről hazudna. Ráadásul látta, hogy Yingying felszínes vidámsága ellenére valójában szomorúnak tűnt, s  a hangján, hogy valami nincs rendben. Egy kicsit sajnálta. 

-Sajnálom.-Yingying szemei meg enyhültek, újra mosoly költözött arcára de az a szomorúság továbbra is jelen volt. Xiao Jiu szíve valamiért össze szorult, s csak azon kattogott agya, hogy felvidítsa a lányt. Oda ment hozzá, s két karját átvezetve karcsú testén magához ölelte. Csak most veszi észre, hogy valamiért sokkal nagyobb, mint arra emlékezett. Magasabb, és bár vékony, sokkal fejlettebb a teste, mint kéne. Mintha már felnőtt volna, így pedig könnyedebben átölelte Yingying jiejie testét. Valami határozottan nincsen rendben... Megrázta fejét, hogy elhessegesse ezeket a gondolatok és tovább folytatta.-Ha nem lenne gond Yingying jiejie... Tudod, hogy az úr miért hozott ide?-úgy tűnik jól megfontolja a válaszát. Habozva így szólt:

-A-Luo néha hoz olyan döntéseket amit mások nem értenek. Nos, ez is egy ilyen döntése volt. A-Jiu, taln rosszul érzed itt magad?-kérdezte kíváncsian mire a másik egyből rázni kezdte a fejét. 

-Szó sincs erről. Csak kíváncsi voltam.

-Értem akkor jó.-mosolygott rá és megpaskolta feje búbját. Xiao Jiu először arra gondolt, hogy lesöpri magáról a lány kezét. Végül nem tette meg, látva jiejie boldog arcát. 

Yingying és Jiu -mivel nem volt más dolguk- úgy döntöttek le mennek a kertbe játszani. Luo Binghe azt mondta, hogy bárhova mehetnek addig amíg el nem hagyják a palota területét, így ezt ki használva -pár papírral és tollal a kezükben- foglaltak helyet a kert hátsó részében a rózsák között. Egy kis pokrócot is le terítettek közel egy ottani padhoz, hogy arra téve a papírt legyen egy alátámasztója a kényelem és jobb rajz érdekében. Xiao Jiu eleinte nem igazán tudta mit rajzoljon, rögtön először ura jutott eszébe. A gyémánthoz hasonló csillogó szemei, a fekete dús göndör haja, s a ki dolgzott teste...

-Whaaa A-Jiu gyönyörű a vázlatod!-a fiú ijedten, vörös arccal fordította meg a lapot. Gondolatait igyekezett eltüntetni ami nehezére esett, Luo Binghe alakja és mosolya folyton felbukkant előtte.-A-Jiu tehetséges.

-Yingying jiejie túloz.-felelt zavartan, kezével ide-oda kapálózni kezdett.- Yingying a fejét rázta majd elvette tőle, hogy jobban megnézhesse.

-A jiejied nem túloz.-kuncogta, meglengette előtte a papírt és eldugta a háta mögött.-A-Luo nagyon fog örülni ennek a rajznak.-csillant fel szemei az ötletre, ám Xiao Jiu már nem repesett az örömtől.

-N-ne! Erre semmi szükség, az úrnak vannak fontosabb dolgai, mint gyerek rajzokat nézegetni...-Yingying felsóhajtott, s megsimogatta a fejét.

-Ha A-Jiu nem szeretné, akkor nem.-nyugtatta meg. Xiao Jiu bólintott egyet. Csend telepedett közéjük ami nem tartott sokáig. 

-Jiejie... Mit csinál most az uram?-kérdezte csendesen, lehajtott fejjel. Úgy tűnt Ning Yingying is elgondolkodott egy kicsit mielőtt válaszolt volna. 

-Nos, császárként sok dolga és nagy felelősség terheli vállát.-Szóval császár...-A-Jiu, hiányzik A-Luo?-kérdezte vigyorogva, ujjával megbökve puha arcát. Xiao Jiu morogva húzta fel orrát, s fújta fel arcát, mint egy kisgyerek.

-Dehogy hiányzik, hmpf!-fordította el arcát lehunyt szemekkel. -Csak kíváncsi voltam...-mondta ezúttal motyogva. Yingying elkuncogta magát.

-Hát persze, ahogy A-Jiu mondja.-adott neki végül igazat, majd ahogy a nap folyamán többször is tette, megsimogatta a fejét.

Helló-helló^^ Úgy tűnik jön az ihlet és a szabad idő szóval hoztam egy új részt :D Remélem mindenkinek elnyeri tetszését^^  aaa anniyira megszerettem őket, nagyon szeretek róluk írni :) remélem legalább fele annyira szeretitek olvasni, mint én írni hehexd 

Mindenesetre, ez mára ennyi volt, amint tudom hozom a következő fejezetet <3