A reggel úgy telt, ahogy eddig szokott. Xiao Jiu bár egyedül ébredt, sosem volt egyedül hosszabb ideig. Luo Binghe szokás szerint reggelivel jött, amit együtt fogyasztottak el, majd sétálni indultak. Ahhoz képes, hogy egy nagy palotában voltak nem sok mindenkit látott, talán ha egy-egy szolgáló futott el mellettük, hogy teendőit végezze el. Xiao Jiu végül nem mondott semmit, csak követte urát szorosan a hátához tapadva ami mindig megmosolyogtatta a démont. Shizunja olyan aranyos gyerek, mégis akkor, hogy vált belőle olyan ember?

-Oo nézzétek, nézzétek.-XiaoJiu meglepődve fordítja fejét a pusmogó hangok irányába. Pár lány volt az, mutatós ruhákban, szinte semmit sem rejtegettek magukból. Xiao Jiu nagyot nyelt, rögtön vissza fordította arcát urára és mégjobban oda tapadt hozzá, mint légy a légypapírra. Luo Binghe egy aprót kuncogott, de nem szólt semmit.-Szervusz Shen-a lányok oda szóltak hozzá, azonban Binghe rájuk pillantott amivel azonnal elhallgattak, így Jiu nem hallhatta végig őket. Milyen néven akarták szólítani?

-U-uram...?

-Hm?

-Azok a lányok... Milyen "Shen"-ről beszéltek?-kérdezte félénken. Luo Binghe megállt, élesen szívta be a levegőt. 

-Nagyon hasonlítasz valakire... Azok a nők bizonyára azt hitték őt látják...-Xiao Jiu kezdte rosszul érezni magát, érezte a feszült légkört amit kérdésével teremtett. Ajkait fél mosolyra húzta.

-Ah értem értem.-mondta gyorsan, hogy lezárhassa a beszélgetést amivel kellemetlenségbe hozta az urát. 

A páros sokáig sétálgatott a palotában, délben ebédeltek majd vissza sétáltak Xiao Jiu szobájába ahol Binghe megcsinálta papír munkáját, míg a másik az ágyból figyelte. Egy kicsit mosolygott is ahogy bámulta a démont. Széles, férfias válla van, hosszú tinta fekete sűrű haja a hátára hullik, kedvet kapott hozzá, hozzá, hogy befonja. De nem akarta megzavarni, így csak várt, és várt míg a Nap el nem érte a horizontot. Luo Binghe fáradt sóhajt hallatott mikor végre le tette a tollat a kezéből. Egy fáradt mosollyal az arcán fordult meg félig a székben, hogy az ágyon lévőnek szóljon. 

-Kész vagyok.-Xiao Jiu bólintott egyet.-Tegyél meg valamit ennek az úrnak.-a fiú feszült figyelemmel hallgatta őt, egy kicsit fel is ült, fülét hegyezte, hogy jól hallhassa.-Masszírozz meg.-Xiao Jiu nagyot nyelt. Ezelőtt még sosem masszírozott meg senkit sem, azt sem tudja hogyan kellene bele kezdenie.-Ne aggódj, majd mondom mit hogyan csinálj. Egy pillanat, hozok egy kis olajat.-mondta, majd gyorsan el is tűnt. Xiao Jiu meglepődötten pislogott utána, majd elkezdte szemeit törölni, mint aki rosszul látott. Igen, biztosan rosszul látta. Egy ember nem tud olyan gyorsan menni. -Itt is vagyok.-Xiao Jiu inkább nem is vette a fáradtságot, hogy azon gondolkodjon hogyan ért vissza ilyen gyorsan. Biztos csak fáradt már. 

-Rendben.-válaszolt, majd fel állt az ágyról, hogy Binghe hassal az ágyra feküdjön. Ezután fel ült rá, kezébe vette az olajat, egy kicsit öntött a kezére, és egy kicsit a hátára. Kezeit a hátára tette, viszont lefagyott. Hogyan tovább...?

-A tenyered tövével körkörös nyomást gyakorolj a hátamra és-Binghe szava el állt mikor Jiu kezei egy bizonyos ponthoz ért. A fiú szemei majd' ki pattantak a helyéről.

-Sajnálom sajnálom!-kiáltotta gyorsan, kezeit elkapva hátára.

-Hé, nincsen semmi baj. Jól csináltad. Azon a ponton kell erősebben csinálod.-sóhajtott fel, s lehunyta szemeit, várva a fiú kezeit. Nem is kellett sokat várnia, és immár Xiao Jiu bátrabban folytatta. Néha egy-egy kisebb, apró nyögés hagyta el száját amit igyekezett többségében elnyomni magában. Nem tehetett róla, de mocskos gondolatai is kezdtek ki szökni fejéből. Arra gondolt milyen lenne maga alá dönteni Shen Qingqiut, megríkatni úgy, hogy sírjon. Látni a remegő testét, ujjaival végig szántani vékony derekát, beletúrni selymes hajába, amit aztán megrántana, magához húzza egy erőszakos csókra, ajkait harapdálná míg ki nem serken vére. Természetesen lenyalná a csordogáló vért, letépné róla ruháit, s mindenféle előkészület nélkül belé hatolna. Nem érdekelné mennyire könyörög, hangja csak jobban felizgatná. Gyorsabban mozogna, ő pedig a vállába kapaszkodna segítség gyanánt. 

-Uram, minden rendben?-egy édes kis vékony hang húzta ki gondolatai közül. Luo Binghe nagyokat pislogott. -Túl erősen csináltam?-kérdezte ártatlan hangon. Erekciója mérhetetlenül zavarta, bizonyára öntudatlanul is mocorogni kezdett, vagy valami ilyesmi, hogy engedjen magán. Bármennyire is engedett volna gondolatainak, valamiért nem érezte helyesnek. Így aztán gyorsan úgy dőlt, hogy le tudja dönteni magáról, s hátat fordított neki, majd komoly hangon így szólt:

-Ennek az úrnak most már mennie kell. Holnap reggel találkozunk.-beszélt sietően, majd hosszú ruha ujját hátra billentve szélsebesen ott hagyta az utána értetlenül pislogó Xiao Jiut, aki titkon azt remélte, hogy ura mindig mellette fog aludni. Tévedett.

Luo Binghe azon az éjszakán meglátogatta első feleségét. 

-Mi a gond A-Luo? Ma durvább voltál, mint máskor.-kérdezte édes hangon miközben felé fordult. Egy kicsit lassabban, mint szokott, a kemény este hatása miatt. 

-Semmi sem.-morogta orra alatt, miközben össze húzta szemeit. Ning Yingying azonban nem aggódott emiatt, közelebb kúszott hozzá egy csókot adott arcára.

-A-Luo, kiskorunk óta ismerlek téged.-felelte egy halvány mosollyal az arcán. Binghe engedett neki, lassan kifújta a levegőt és rá pillantott. 

-Shizun.-csak ennyit mondott, de nem is kellett több. Felesége megértette. Elkezdte arcát cirógatni ahogy szokta, majd onnan lement a mellkasára addig amíg férje megnyugodott.

-Mi történt?-Luo Binghe el akarta mondani neki, de így is rosszul érezte magát miatta. Yingying az első felesége, a legjobb barátja, egyben azaz ember aki kiskora óta ismeri. Ha elmondaná... Biztos elhagyná. 

-Ma shizunnal jól elvoltunk.

-De az jó hír,nem? Mindig is jóban akartál lenni vele.-mondta csendesen, ujjaival kör-körös mozdulatokat téve testén.

-Igen, de nem így. Nem emlékszik semmire.

-Nyiss vele egy új lapot.-ajánlotta felragyogott szemekkel. 

-Nem lehet.

-Miért nem?-értetlenül emelte fel fejét, hogy szemébe tudjon nézni. 

-Mert egy nap vissza kapja az emlékeit. És akkor utána még jobban utálni fog. Azt fogja hinni, hogy kihasználtam az amnéziáját...

-Hm... Ez igaz, shizun mindig olyan gyanakvó.-mosolyodott el miközben egy kellemes emlék futott végig fejében. Tisztán emlékszik azóta is arra napra. Aznap erősen esett a hó, shizun ennek ellenére mégis kivitte a tanítványokat edzeni. A többségük bírta, de Binghének akkoriban gyenge fizikuma volt, viszont erős akarata. A világért sem hagyta volna abba, vagy szólni a szigorú shizunnak. Végig csinálta, de a végén mikor már mindenki végzett, neki még ott kellett maradnia. Yingying éppen arra járt mikor meglátta az akkor összeeső A-Luot. Menni akart segíteni de akkor odament hozzá shizun így meghúzódott az egyik fa mögött. Hallotta shizunja egy fáradt sóhaját. Szólította Binghét, párszor belé is rúgott. Mikor látta, hogy a fiú nem kell el, lehajolt hozzá. Párszor megrázta vállánál, de semmi sem történt. Nigying arra gondolt, hogy shizun nem akarta, hogy bárki is lássa őket ezért fel vette az akkor még kicsi Luo Binghét, mint egy kis gyereket szokás. Szorosan körbe fogta az apró testet, egy pár percig még állt vele, úgy tűnt biztosítani akarta, hogy ne essen le a fiú kezei közül, majd elment vele. Yingying csendesen követte őket, tudta, hogy shizun nagyon odafigyelhetett Binghére ha nem érezte, hogy megy utána. Aznap este shizun egész éjjel tanítványát ápolta, gyógyszert adott neki, megetette, majd miután jól rá húzta a takarót ennyit mondott az alvónak; Legközelebb megbüntetlek ezért, kis vadállat. Ning Yingying nehezen fogta vissza kuncogását. Shizunja olyan makacs. Másnak Luo Binghe sokkal jobban lett, de ahogy shizun mondta magának megbüntette őt. Azt már senki sem vette észre, hogy közben szemeiben akkor valójában nem a düh miatt csillogott hanem az aggódástól.

Ning Yingying mindig ott volt ezekben a pillanatoknál. Shizun sokkal kedvesebb volt, csak nem mutatta ki. Arra is mérget tudna venni, hogy valójában nem akarta megölni Liu Qinggét a barlangban... Szüntelenül hitt ebben. De nem számított mennyire hitt ebben nem ért egy szava sem ahhoz, hogy meghallgassák. Még Luo Binghe sem hallgatta végig ha védeni próbálta shizunjukat, így egy idő után feladta, s nem gondolt rá. De most, hogy Binghe változni próbált talán majd minden jóra fordul. Akkor talán ismét megpróbálhatja elmondani a saját szemszögéből shizunjukat. Azt a shizunt aki az emberek háta mögött volt csak kedves. 

-...Ying... Yingying?

-Ah mi az?

-Min gondolkoztál?

-Nem fontos.-mosolygott rá, majd lehunyta szemeit. Valahogy nem volt bátorsága elmondani neki az ehhez hasonló eseteket amik ki szúrták a szemét az évek folyamán. Pedig mennyivel másabb lenne minden...

Luo Binghe akkor érkezett meg a reggelivel mikor Xiao Jiu fel ébredt. Rá mosolygott miközben ki pakolta a tányérokat az asztalra.

-Szép jó reggelt~ dalolta vidáman, majd le ült az egyik székre. Xiao Jiu álmosan ballagott mellé, megdörzsölte szemeit.

-Neked is uram.-motyogta majd ásított egyet. Luo Binghe kuncogni kezdett.

-Nahát, Xiao Jiu most fáradtna tűnik. Talán hiányolta urát maga mellől?-a fiú arcán azonnal vörös árnyalat futott végig.

-Uram!-kiáltott rá, de erre csak még jobban nevetni kezdett, hasát fogva. 

-Ne haragudj erre az úrra, Xiao Jiu túl aranyos volt~ -Xiao Jiu felfújta az arcát, olyan volt, mint egy morcos macska, még fújtat is! 

-Uram minden nőnek ezt mondja?-szólt vissza morogva. Xiao Jiu tudta, hogy Binghének vannak feleségei (bár azt nem, hogy mennyi van). Ura pedig alapvetően a kacérkodó fajtának tűnik, így rögtön ki is használta ezt.

-Milyen szemtelen.-kuncogta miközben elé tette a reggelijét. -Talán féltékeny Xiao Jiu a feleségeimre?-kérdezte vigyorogva. Xiao Jiu arca ismét vörösre váltott, de nem hallgatott el.

-Hah, milyen feleségekre? Fogadni mernék van egy-kettő de-

-Hatszáz.

-Mi?-kérdezett vissza ki kerekedett szemekkel. Luo Binghe úgy vigyorgott rá, hogy ki látszódott éles szemfoga.

-Hatszáz feleségem van.

Helló-helló^^ Uh remélem senki sem haragszik, hogy ismét megváltoztattam egy-két dolgotXD De úgy gondolom Ning Yingying egy eléggé naiv kislányka, így nem lenne csoda ha Shen Qingqiu legapróbb mozdulataiban is a kedvességet keresné. Ezt csak én találtam ki azt a történetet amire Yingying gondolt. Shizun szemszögéből úgy lehetett, hogy nem akarta, hogy meghaljon mert akkor sok lenne vele a munka, vagy kérdezősködnének tőle mi történt (inkább csak Liu-shidi és Qingyuan) így inkább megvédte, hogy megvédje magát a kérdezőktől :D valahogy így tudnám elképzelni, de aki mát gondol nyugodtan írja le^^ 

Remélem tetszett a rész, és köszönök minden kommentet és voteot <3