-Mégis miért nincsen börtönben?!-csattant fel egy erős, női hang. Luo Binghe jól szórakozott magában. Csak ellenőrizni akart valamit a maga szórakoztatására de mindez felülmúlta képzeletét. Haitang gyűlölete talán mélyebb is lehet, mint az övé. Ez megmosolyogtatta, mert ennek tudatában sem gondolta volna, hogy ez történik majd. Qiu Haitang sokat sétálgat a folyósokon, így nem tartott sokáig, hogy össze fusson a börtönből kiengedett Shen Qingqiuval. Shen Qingqiu, mint egy alázatos szolga köszöntötte kisasszonyt és elnézést kért amiért nem köszönt el rendesen és csak ide került. Qiu Haitang mérgesen ment oda hozzá és felpofozta. Shen Qingqiu semmit sem értett, elvesztett emlékei miatt olyan volt, mint egy kisgyerek, szemében könnyek gyülekeztek és tudni akarta, hogy a kisasszony ok nélkül haragudott rá. Az egyetlen nő akihez voltak érzései és kötődött. Most pedig haragszik rá, értelemszerűen mindent meg akart tenni, hogy megbékítse. Szerencsére Luo Binghe hamar közbe avatkozott és le állította Haitangot, míg Xiao Jiu szomorúan húzódott meg szobájában. Azóta ki se jön onnan.

-Ez az úr úgy gondolta már hasztalan Shen Qingqiut a börtönben tartani.-mondta, és egy csendes mozdulattal felemelte a kezét, mielőtt Haitang tiltakozni tudott volna. -Jelenleg a büntetése szünetel emlékezet vesztése miatt.-Qiu Haitang értetlenül húzta össze szemöldökét.

-Milyen emlékezet vesztés miatt?

-Ahogy mondom. Elveszítette az emlékeit. Pontosabban a 12 év körüli utáni emlékeit.-Luo Binghe nem akart túlságosan részletezni, de hazudni sem, így jobbnak látta ha inkább kevesebbet mond a hazugságok helyett.

-Az lehetetlen!-csattant fel mérgesen, kezével Luo Binghe dolgozó szobájában lévő asztalra csapva. Olyan hangos volt, hogy nem lenne csoda ha még Xiao Jiu is felkapta volna ijedten rá a fejét. -Nem felejthetett el mindent... A tetteit...-suttogta megtörten. Luo Binghe szánalmat érzett a lány és Shen Qingqiu iránt is. -Szóval most olyan, mint akkor, igaz?

-Igen.

-Beszélni akarok vele.-jelentette ki.

-Lehetett volna alkalmad beszélni vele, találkoztatok.-felelte kitérően, két karját kitárva, mint aki tehetetlen. Egyenlőre nem akarta, hogy pici Jiu-ja találkozzon újra bárki mással amíg rendbe nem jön (már amennyire az lehetséges).

-Újra látni akarom...-Binghe látta rajta, hogy nem adja fel, de ő sem fogja csak úgy hagyni magát.

-Nem, téma le zárva. Senki sem mehet a közelébe.-mondta fenyegetően, szemei vörösben úszott. Qiu Haitang megremegett, nagyot nyelt. Tudta, hogy ha szemei vörösben villannak fel akkor hagyni kell őt. De nem, így sem adta fel.

-Úgy tűnik a pletykák igazak.-szólalt meg gúnyosan, két karját összefonva mellkasa előtt. Luo Binghe megtorpant az ajtó előtt. Felsóhajtott, szemei ismét a régi volt, de ugyanúgy látni lehetett benne a táncoló dühöt.

-Milyen pletykák?-Qiu Haitang elégedett pillantásokat vetett férjére és emelte fel fejét.

-Sokan mondják, hogy Luo Binghe nagy úr érzéseket táplál shizunja iránt amik nem szűntek meg. Ennek oka miatt rá erőszakolta magát, és a sok trauma miatt az agya mondhatni ki kapcsolt, és elfejtett dolgokat.-Binghe szemei ismét felvillantak, ezúttal erősebben, s fényesebben villogott a nőre. Fenyegető nézése alatt Qiu Haitang nyomasztóan érezte magát, de nem engedte el csak úgy a témát. Túl makacs volt.

-Ennek a pletykának semmi alapja, mindenki felejtse el. Most pedig ezennel ezt a beszélgetést le zárom.-morogta fenyegetően, majd kinyitotta az ajtót és egyedül hagyta a lányt.

Luo Binghe volt shizunja hálószobája felé vitte az irányt. Amikor rossz kedve volt gyakran látogatta meg a vízi börtönben, de mivel már nem ott tartja így lépteit felfelé a lépcsőn ment, majd befordult, s a folyosó végében lévő ajtón kopogott, hogy jelezze neki itt van. Csak utólag jött rá, hogy erre semmi szükség sincsen, egyszerűen csak benyithatott volna, végtére is ez az ő otthona, Shen Qingqiu pedig csak egy rab.

-Szia Xiao Jiu.-Xiao Jiu az ágyon ült, két lábát felhúzva, fejét pedig a két térdére hajtotta. Halkan szuszogott, megmosolyogtatta a látvány. Halkan oda osont hozzá, s le ült az ágyra. Felé nyújtotta kezét, majd egy kicsit habozva, de lassan bele túrt a hajába. Bár kellemes érintése volt, meglátszott rajta, hogy egy ideje nem volt rendesen megmosva ami bizony az ő számlájára volt felírható. Luo binghe eldöntötte magában, hogy mikor Xiao Jiu felébred elmegy vele fürdeni egyet.

Szinte látta maga előtt a meztelen Shen Qingqiu alakját, karcsú derekát, hosszú ébenfekete haját és pirospozsgás arcát, és lesütött szemeit a zavartság miatt. Megnyalta ajkait, s ekkor már érezte, hogy Binghe jr bizony éledezni kezdett. Nagyot sóhajtott, tudta, hogy ennek még nincs itt az ideje. Így hát vissza fogta magát -nagy nehézségek árán,- s csak várta amíg volt shizunja rendesen ki nem pihente magát.

Látni, az álmos arcú Shen Qingqiut sokkal aranyosabb, mint azt Binghe gondolta volna. A haja kicsit szét állt, az arca fáradtságot tükrözött, a szemei azonban már sokkal kipihentebbnek látszott, ez pedig büszkeséggel töltötte el a démon urat.

-Szép reggelt, Xiao Jiu~ -mondta dúdolva.

-J-jó reggelt uram...-motyogta még egy egy kicsit kábultan. Ám mikor rá jött, kinek a karjaiban is fekszik szinte el, gyorsan fel ült, kezeivel pedig megdörzsölte arcát, azt remélve, hogy csak álom. De nem, ura tényleg őt ölelte, feje a vállának támasztva, míg Binghe keze finom masszírozta fejbőrét.

-Most, hogy felébredtél itt az ideje a fürdésnek. Xiao Jiura ráférne.-kuncogta ahogy fel állt mellőle. Xiao Jiu bizonytalanul nézett rá. Visszaemlékezett mikor először kellett fürdenie a Qiu háztartásnál. Az elfogása után pár napra bezárták valahova, s utána az első dolog az volt, hogy a fürdőbe vitték megmosdatni. Durván dörzsölték a bőrét amíg vörös nem volt és hideg vizet locsoltak rá. Onnantól kezdve pedig mindig rendesen megfürdött, hogy ilyen többet ne forduljon elő.

Most azonban más volt a helyzet. Ez nem a Qiu háztartás, s mivel nem ismerte eléggé Luo Binghét nem tudta eldönteni, hogy valóban a fürdetése-e a célja... Csak reménykedni tudott abban, hogy új ura egy furcsa, kissé különc úr, nem pedig egy perverz pedofil szadista ember...

A fürdőszoba sokkal szebb volt, mint amire Xiao Jiu számított. Össze sem hasonlítható a Qiu háztartáséhoz -pedig az se volt semmi- de ez nyilvánvalóan sokkal szebb volt. Luo Binghét kicsit meg is lepte, hogy Xiao Jiu így meglepődik ezen. Így el is döntötte, hogy jól elfogja kényeztetni.

Miután megnyitotta a meleg vizet, ura Xiao Jiu felé fordult és izgatott kisgyerek módjára összetette két kezét.

-Rendben, Xiao Jiu.-mondta, jelezve, hogy kezdjen el vetkőzni. Azonban Xiao Jiu kellemetlenül érezte magát. Csak ő és ura voltak itt, egy szolgáló sem ahogy a Qiu családnál. Ráadásul kellemetlen helyzetén az sem segített, hogy Luo Binghe feltűnően bámulta, végig mérte lábától kezdve feje tetejéig majd a végén megnyalta száját. Xiao Jiu nagyot nyelt, s lehajtotta fejét. Csupán pár másodpercre tette ezt, mikor újra felemelte, Luo Binghe már ott állt előtte vészesen közel. Érezte ahogy vette, majd kifújta a levegőt. Egy pillanatra megremegett, kezeivel el akarta tolni magától, de még épp időben megállította kezeit. Tetszik vagy sem, de nem érhet hozzá urához, még ha bele is mászik személyes terébe.

-Talán segítsek?-Xiao Jiu arca azonnal vörösre váltott, majd ijedten húzódott el ura elől.

-Vadállat... -morogta orra alatt. Luo Binghe hangosan felnevetett, a kádhoz lépett, hogy elzárja a vizet. Luo Binghe lassú lépésekkel ment vissza Xiao Jiuhoz.

-Vetkőztesd le az urad, mielőtt kihűl a víz. - Xiao Jiu érezte, hogy nyugtalansága növekszik. Kezei remegése alatt kezdte kivenni egyszerű övét. Miközben titokban pillantott új urára, láthatta, hogy Luo Binghe szorosan figyelte őt.
Lassan felé nyúlt, egy kicsit remegett, de erőt vett magán és lassan le fektette róla külső köntösét. Egy kicsit megnyugodott, ez azt jelenti, hogy akkor neki nem kell fürdenie, majd megcsinálja amikor nem figyel rá.

-Szép munka.-paskolja meg feje tetejét, majd be száll a kádba. Várakozóan pillant fel rá a kádból. Xiao Jiu értetlenül nézett vissza rá. -Gyere. -a fiú megdermedt, érezte ura pillantásának súlyát. Kezei remélve indultak meg, majd kezdte le venni ruháit. Csak remélni tudta, hogy Luo Binghe nem fog csinálni vele semmi olyat.

A kádba szállva érezte ahogy arca felforrósodott, lehunyta szemeit. Egy kicsit forró volt a víz, a testén lévő sebeket csípte, egy kicsit fel is szisszent a fájdalomtól amit Luo Binghe is észrevett.

-Fáj valamid?-kérdezte felvonva egyik szemöldökét.  Xiao Jiu nemlegesen rázta a fejét. -Talán félsz?-folytatta egy vigyor kíséretében, de erre is csak fej rázást kapott. Binghe felsóhajtott.-Gyerünk fordulj meg. Megmosni a hajad. -mosolygott rá. Xiao Jiu habozott mielőtt háttal megfordult volna. Binghe mosolyogva nyúlt a samponért, majd a kezébe nyomott belőle amivel aztán bekente a kis szolgája hosszú haját. Halkan dúdolgott is ami megtörte a pillanatnyi csendet. Xiao Jiu néha felszisszent, a lefolyó hab égette a sérüléseit amelyekről, fogalma sincsen honnan szerzett.

-Xiao Jiu, nagyon szép hajad van. -mondta Binghe, miközben végig szántotta ujjait a hajában, hogy megdörzsölje.

-Köszönöm uram... -motyogta le hajtva a fejét aminek következtében a sampon belement a szemébe. Igyekezett visszatartani, ujjaival dörzsölni kezdte szemeit.

-Ha vissza jövök hozok neked egy hajtűt. -mondta elgondolkodva, majd elkezdte le öblíteni a haját.

-Ezzel ne fáradjon az uram...-beszélt halkan, de nem eléggé ahhoz, hogy a másik azt meg ne hallja.

-Ha azt mondom veszek akkor veszek. Kösd majd fel azzal a hajad. -suttogta, majd abba hagyta hajának mosását.-Most pedig te jössz. Moss meg.-Xiao Jiu nagyot nyelve fordult meg. Ahogy ő is tette, a kezébe nyomott a samponból és mosni kezdte azokat a tinta fekete tincseket.

-Az uram haja is nagyon szép... -Luo Binghe szemei tányér méretűre kerekedett döbbenetében. Nem gondolta volna, hogy valaha ebben az életben a shizunja, Shen Qingqiu valaha is megfogja dicsérni valami miatt. Még ha nem is emlékszik semmire, ez a dicséret neki szólt. Látva Xiao Jiu, hogy ura megdermedt aggódva hagyta abba eddigi tevékenységét.-Elnézést, ha megsértettem!-kiáltotta aggódva, kezeivel automatikusan védve magát. 

-Nem... Semmi gond, Xiao Jiu.-suttogta.-Folytasd.-bólintott egyet, majd tovább folytatta hajának, majd később  testének mosását. Szemeivel alig volt képes nem Luo Binghe arcát kémlelni. 

Sziasztok^^ Lassan, de biztosan haladok ezzel a sztorival :D Köszönöm mindenkinek aki olvassa, vote-ol kommentel, nagyon örülök neki, hogy vannak érdeklődők^^ Én nagyon szeretem ezt a párost, és jó írni róluk is:) 

Viszont ahogy észre lehet venni, Xiao Jiu (Shen Qingqiu) itteni gyermekként sokkal ártatlanabb és kedvesebb. Nos, egy kicsit át akartam írni, hogy a sztori azért ne legyen annyira sötét, és mert kicsit megkönnyíti a dolgom egy ilyen szereplő xd Remélem ti sem bánjátok, hogy nem részletezem a kegyetlenebbik énét hehe